A két tréner a következőket mondta:
Braniszlav Dzunics, az Atomerőmű SE vezetőedzője: Nagyon kiélezett meccsen sikerült nyernünk, a Kecskeméttel mindig ilyen végjátékos mérkőzéseket játszunk egymással. Azt gondolom, a fiúk megérdemelték a győzelmet, gratulálok nekik is és az ellenfélnek is, mert megmutatták ismét, hogy egy nagyon jól szervezett csapatuk van.
Forray Gábor, a KTE-Duna Aszfalt vezetőedzője: Mindenek előtt szeretnék gratulálni a Paksnak. Viszont mindenképpen meg kell jegyeznem azt is, hogy mi történt a végén, mert a nézők csak annyit láttak, hogy vitatkoztunk a lefújás után, ami után megint engem szidtak. Én vagyok a csapat edzője, én felelek értük, és ki kell, hogy álljak a játékosaimért. Én nem tűröm el, hogy az ellenfél edzője anyázza bármelyik játékosomat. Mélységesen fel vagyok ezen háborodva. Nem egyszer, a mérkőzésen többször, és a mérkőzés végén is.
Ha vége van egy meccsnek, úgy illik, hogy gratulálunk a győztesnek, és nem anyázunk. Én azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Ezen nem tudok napirendre térni. Bármit meglehet, de azt, hogy az édesanyját valakinek szidjuk, többször is, én azt gondolom, hogy ez nem korrekt. Ez nem a sporthoz tartozik, és ez nem von le a paksiak győzelmének érdeméből semmit. Jól játszottak, megérdemelten nyertek.
Nem azért vagyok mérges, mert kikaptunk. Büszke vagyok a csapatomra, mert egy nagyon jó erőkből álló, jól felkészített Pakssal ki-ki meccset játszottunk. Veszítettünk, ilyen a sport. Lesz, amikor majd nyerünk, lesz amikor kikapunk, de emellett nem mehetünk el szó nélkül. Itt rengeteg gyerek van kint az akadémiából, a szülők kérdezik, hogy mi történt...
Ezt követően Dzunics felállt, és elhagyta a sajtótájékoztatót, amit egyébként a KTE-Duna Aszfalt Facebook oldala is megörökített. Az eset 3:24-től következik: