Ráoltották a villanyt Felvidéken az egymást verő hokisztárokra

Az észak-amerikai - orosz/szovjet hokiháború évtizedes múltra nyúlik vissza. Megannyi legendás összecsapás tarkítja a parázs rivalizálást, ráadásul minden korosztályban. A leghíresebb mérkőzés egyértelműen Lake Placidben az 1980-as téli olimpián az Egyesült Államok-Szovjetunió összecsapás volt, amelyről film is készült "Csoda a jégen" címmel, de 1987. január 4-én volt egy másik is, amelyen szintén fiatalok voltak a főszereplők, az eredmény azonban sokadlagos volt. Sőt, végül nem is született végeredmény, mert akkora tömegverekedés alakult ki a kanadai és a szovjet U20-as válogatott között, hogy félbeszakították a rangadót, lekapcsolták a villanyt, majd mindkét csapatot kizárták a junior-vb-ről. Ennek a története következik most.

Habár 1987-ben a hidegháború már a végéhez közeledett, a sportvilágban még annyira nem oldódott a konfliktus. Különösen igaz volt ez a jégkorongra. Mindenki tudta, hogy a Szovjetunióban megannyi tehetséges hokis játszik, akiknek helyük lenne az NHL-ben, de a politikailag instabil helyzet miatt szóba sem jöhetett az, hogy a tengerentúlon is kipróbálják magukat. A keleti blokkból a nyolcvanas évek legvégéig nem is érkeztek légiósok a világ legerősebb bajnokságába, viszont bemutatómeccseket rendeztek többször is. Korábban a szovjetek megmérkőztek az NHL All-Star csapatával, részt vettek a Kanada-kupákon is, sőt, 1976-ban a címvédő Philadelphia Flyers is vendégül látta a legjobb szovjet klubcsapatot, ám az amerikai csapat olyan alattomosan játszott, hogy a szovjetek a meccs közben egyszer csak levonultak a jégről.

Mindig benne volt a levegőben egy-két csetepaté (ráadásul akkor ez még szerves része volt a játéknak), főleg egy kanadai-szovjet mérkőzésen.

Az 1986-87-es junior világbajnokságra a szovjet csapat úgy érkezett, hogy az előző 10 tornából hetet megnyert, köztük a sorrendben legutolsót éppen Kanadában. Olyan későbbi szupersztárok alkották a csapatot, mint

Szergej Fjodorov vagy Alekszandr Mogilnij, de szintén ott volt Vlagyimir Konsztantinov, Valerij Zelepukin és Vlagyimir Malahov is. Kanada is bővelkedett a tehetségekben, elég csak Brendan Shanahant, Pierre Turgeont, Theo Fleuryt, Glen Wesley-t, Mike Keane-t vagy Luke Richardsont említeni.

Amellett, hogy remek képességekkel megáldott keret volt, rendkívül kemény, olykor pokróc vagy alattomos stílusban játszó csapat benyomását keltette. Az amerikaiak elleni meccsen például még a bemelegítés közben kirobbantottak egy balhét.

A tornát akkor még nem egyenes kieséses rendszerben, hanem amolyan minibajnokságként bonyolították le, azaz mindenki játszott mindenkivel, a végén a pontszámok alapján hirdettek győztest. A szovjetek csalódást keltően szerepeltek, és már nem volt esélyük a dobogóra, míg a kanadaiak egy minimum ötgólos győzelemmel világbajnokként térhettek volna haza, ugyanis akkor megelőzték volna a finneket. Így érkeztünk el a vb zárómeccséhez, amelyet

1987. január 4-én rendeztek a csehszlovák Piestanyban (azaz Pöstyénben), és amely vérfürdőbe torkollott.

A kanadaiak rendkívül felpörögtek a meccsre, hiszen egyrészt tudták, mi kell nekik a vb-címhez, másrészt a szovjetek ellen soha nem kellett őket motiválni. Akkor még fogalmuk sem volt arról, kikkel állnak szemben, az pedig még csak meg sem fordult a fejükben, hogy néhány évvel később többekkel egy csapatban fognak játszani az NHL-ben. Arctalan, személytelen szovjet katonáknak nézték őket, akiket már a meccs előtt a

Dögöljetek meg, rohadt komcsik!

kiáltásokkal próbáltak hergelni.

Korábban a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) is elkövetett egy komoly hibát:

a csekély nemzetközi tapasztalattal rendelkező norvég Hans Rönninget jelölte ki a testület vezetőbírónak.

Ő volt az, aki a már említett USA-Kanada meccsen sem tudta kordában tartani a játékosokat, és a bemelegítés alatti balhé után teljesen véletlenszerűen kizárt 1-1 játékost. Amikor értesült a bíróküldésről a kanadai szövetség képviselője, Dennis McDonald, azonnal megpróbálta meggyőzni a bírói bizottság vezetőjét, René Faselt (aki ma az IIHF elnöke), hogy változtasson, de a svájci sportvezető hajthatatlan volt.

A mérkőzés legelső másodpercében máris történt egy olyan szabálytalanság, amit egy alkalmas bíró azonnal lefújt volna, Rönning azonban végig hagyta a durva játékot. Ezzel a játékosok zöld utat kaptak ahhoz, hogy kivetkőzzenek magukból.

Amikor Fleury megszerezte a vezető gólt, ütőjéből géppuskát formált, odacsúszott a szovjet kispad elé, és elkezdte őket "lőni".

Az első harmad után 3-1-re vezetett Kanada, Fleury pedig arról beszélt a CBC pályaszéli riporterének, hogy elképesztően kemény és indulatos a meccs. A kanadaiak a vb-aranyért, a szovjetek ennek megakadályozásáért harcoltak.

A második játékrész első öt percében visszavettek a csapatok a csépelésből, valamint született 1-1 gól is. Majd jött két páros kiállítás, aztán 6:07-nél elszabadult a pokol.

A kanadai Everett Sanipass összeütközött Szergej Sesztyerikovval, majd össze is verekedtek. Ezzel párhuzamosan Theo Fleuryt megütötte a botjával Pavel Kostyicskin, amiből ugyancsak bunyó lett. A bírók próbálták szétválasztani őket, de eddigre mindkét csapat mind az öt mezőnyjátékosa párba állt és elkezdte ütni egymást.

Ekkor az orosz kispadról beugrott Jevgenyij Davidov, amire a kanadaiak válasza az volt, hogy Turgeon és a cserekapus Jimmy Waite kivételével mindenki rohant a jégre. Habár az ún. "bench clearing brawlok", azaz kispadkiürülős bunyók 90%-ában a legtöbb játékos csak mozizni ugrik be a jégre, itt mindenki verekedett. Mike Keane úgy verte a vele szemben álló szovjetet, mintha az élete múlt volna rajta, Konsztantinov lefejelte Greg Hawgoodot, akinek eltört az orra, de volt rugdosódás is. Mivel Turgeon nem volt a jégen, így Stéphane Roy-ra két szovjet jutott, emiatt később Sanipass egyszerűen kutyának nevezte Turgeont.

Körülbelül három perce ment a pofozkodás (ekkor már a bírók sem voltak a jégen), mire a helyi szervezők lekapcsoltatták a csarnok teljes világítását.

Hogy ettől mit reméltek, arra azóta sem sikerült rájönni, mindenesetre a "Szabad a csók!" felhívás helyett a közönség tüntetni kezdett, és rázendített a "Hokit akarunk!" rigmusra. A vaksötétben nem csillapodtak a kedélyek, Brendan Shanahan saját elmondása szerint olyat művelt a vele szemben álló szovjettel, hogy örül, hogy azóta sem találkozott vele, de azért egyszer majd bocsánatot kérne tőle.

Mintegy 40 játékos esett egymásnak a pöstyéni jégen Forrás: THN

Körülbelül 4-5 perc kellett ahhoz, hogy a fiatalok teljesen kifulladjanak egymás gyepálásában, ekkor már szét lehetett őket választani. A csapatokat visszaparancsolták az öltözőjükbe, ott várták, hogy mikor folytathatják a meccset. Erre azonban már nem volt lehetőség.

Mintegy fél órán belül megszületett az ítélet: mindkét válogatottat kizárták, eredményeiket annulálták, mintha ott sem lettek volna Csehszlovákiában. A kanadaiak hallották, ahogy a finnek örömmámorban ünnepelnek a szomszéd öltözőben, de közben eléggé sietniük kellett, ugyanis megjött értük a csehszlovák hadsereg, hogy kimenekítse őket az országból a bécsi reptérre.

Waite és Turgeon kivételével minden játékost 18 hónapra eltiltottak a nemzetközi tornákról, az edzők pedig három évet kaptak. Később a hokisok büntetését hat hónapra csökkentették, így többen is részt vehettek a következő évi junior vb-n is, Mogilnij pedig ott volt az 1988-as olimpián.

Aztán a hidegháború véget ért, és a legjobb szovjet játékosok különböző módokon (Fjodorovot például megszöktették) beszivárogtak az NHL-be. Mogilnij holtversenyben gólkirály lett az 1992-93-as idényben (77 meccsen 76 gólt lőtt), egy évvel később Fjodorovot megválasztották az NHL legjobb játékosának.

Detroitban összeállt egy páratlan orosz tengely, a Russian Five (Fjodorov, Konsztantinov, valamint Szlava Kozlov, Vjacseszlav Fetyiszov és Igor Larjonov), amely később Shanahannel kiegészülve 1997-ben és 1998-ban is Stanley-kupát nyert

(Konsztantinov már csak jelképesen, ugyanis 1997 nyarán, hat nappal a kupagyőzelem után egy autóbalesetben maradandó agykárosodást szenvedett).

Pierre Turgeont az 1987-es újoncbörzén elsőként választotta ki a Buffalo Sabres, de renoméját sosem tudta visszaállítani társai körében, mivel ő volt az egyetlen, aki nem volt hajlandó verekedni, miközben Roy-t ketten is ütötték. Később New Yorkban és Montrealban is együtt játszott Malahovval. 1993-ban egy Washington elleni playoffmeccsen, miközben a gólját ünnepelte, a Capitals kapitánya, Dale Hunter felborította, és eltört a válla. Hunter 21 meccses eltiltást kapott, ami akkor rekordnak számított az NHL-ben.

Napra pontosan 33 évvel később Dale Hunter szövetségi kapitány döntőbe vezetheti a kanadai U20-as válogatottat. Amennyiben legyőzik Svédországot, Oroszország pedig Finnországot, akkor a fináléban összejöhet egy ostravai visszavágó, nem messze Pöstyéntől. Most Kanadának lesz miért törleszteni, ugyanis a csoportmeccsen elszenvedte története legsúlyosabb vereségét, amikor 6-0-ra veszített. Egy különbség azért lesz: ha megvalósul az álomdöntő, ezúttal valószínűleg be is fejezik.