Az IHF megint gyorsvonatnak hitte magát. Kedden, még azelőtt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentette volna, hogy elhalasztják a tokiói olimpiát, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség 2020. június 10-12. közé tette az olimpiai selejtezők megrendezését. Pár órával később, az olimpiai halasztás tükrében kissé fura volt mindez, hiszen most aztán (sajnos) egyáltalán nem sietős a dolog, azaz a selejtezők lejátszása.
Az IHF egy nap után kapcsolt, és visszavonta ezt a júniusi dátumot.
Most éppen ott tartunk, hogy:
1. Senki sem tudja, mikor lesz az olimpia
2. Senki sem tudja, mikor lesznek az olimpiai selejtezők
Mindez viszont teljesen új helyzetet teremtett a magyar női válogatott életében is. A csapat eredetileg március 20-22. között Győrben játszotta volna le a kazahok, az oroszok és a szerbek elleni kvalifikációs mérkőzéseket. Már az is jó kérdés, hogy az előzetes változtatások (például Kína száműzése a magyar csoportból) érvényben maradnak-e akkor, ha a selejtezőkre nem idén kerül sor. Az MKSZ - miután a balul sikerült kumamotói világbajnokság után - felbontotta a dán szövetségi kapitány, Kim Rasmussen szerződését,
azért nevezte ki a Győr edzőjét, Danyi Gábort és a Fradi mesterét, Elek Gábort, hogy ez a páros sikerre vigye az olimpiai projektet és az Európa-bajnoki selejtezőket.
Azzal viszont, hogy a selejtezők időpontja nem ismert - csak az biztos, hogy 2020 júniusában nem rendezik meg ezeket - hirtelen okafogyottá vált a két kapitány szerepe. De nem csak ezért. Azért is, mert:
1. Senki sem tudja, mi lesz a félbemaradt Európa-bajnoki selejtezőkkel. (A magyar csapat két meccset játszott le, kettőt nyert, egyet Olaszország, egyet Litvánia ellen), márciusban jött volna a két Montenegró elleni csata. Az EHF elvileg júniusban küldené pályára a csapatokat, kérdés, mi lesz ebből?
2. Mindkét mesternek el kellene kezdenie valamikor a klubmunkát. Ebből a szempontból a Fradi edzője, Elek Gábor van nehezebb helyzetben, mert oda 7 új játékos érkezik majd, csapatot kellene építenie.
Most tehát az MKSZ megint lépéskényszerben van, de sietnie nem kell. Amíg nem tudni, hogy mikor lehet elkezdeni újra a mérkőzéseket, teljesen felesleges a kapkodás. Most minden amellett szólna, hogy ismét főállású kapitánya legyen a női válogatottnak.
Ráadásul, az olimpia elhalasztása miatt mondjuk a 2020. augusztus 15-től 2024. augusztus 15-ig terjedő időszakra nem egy, hanem két nyári olimpia esne bele. A tokiói, amelynek nincs hivatalos időpontja és a 2024-es párizsi, aminek viszont van: a XXXIII. nyári játékokat 2024. július 26 - augusztus 11. között rendeznék meg.
Az új kapitány elkezdhetné építeni a csapatot, az 1998-as (Háfra, Klujber, Lakatos, Márton, Fodor, Faluvégi, Tóvizi, Pásztor) és a 2000-es (Kácsor, Kuczora, Vámos) korosztály több játékosa kellő alapot adhat egy új sikercsapat létrehozásához.
Nevekkel most nem szeretnénk terhelni az olvasókat, bár a szurkolók a különböző fórumokon megteszik ezt.
Az biztos, hogy a jelenlegi kapitánypárosnak főállású munkahelye van Győrben és a Népligetben.
De annak az embernek is van klubcsapata (jelenleg), akinek a nevét a legtöbbször emlegetik a drukkerek.
Nem teljesen ehhez a témához tartozik, de nem lehet szó nélkül elmenni a 2020-as női Európa-bajnokság mellett sem, amelynek Dánia és Norvégia ad otthont idén decemberben. Az olimpia utáni női kézilabda Európa-bajnokságok e sorozat kevésbé értékes darabjai, mert innen nem lehet olimpiai kvalifikációt szerezni (a két év múlva esedékes Eb-ről igen), meg a csapatok egy-egy olimpia utáni átalakulása merőben más versennyé teszi ezt az eseményt.
Azzal viszont, hogy a tokiói olimpiát 2021-ben rendezik meg, a 2020-as Eb hirtelen felértékelődik.
Ugyanakkor csak reménykedni lehet abban, hogy az IHF és az EHF az olimpia halasztása ellenére sem óhajt már belenyúlni az olimpiai selejtezők mezőnyébe.
Ne feledjük, a magyar csapat a 2018-as franciaországi Európa-bajnokságon elért 7. helyezése (meg a 2019-es vb eredményeinek kedvező alakulása miatt) ért most nekünk olimpiai selejtezőt.
Bár ennek a sportágnak a nemzetközi és európai irányításában sok minden megtörténhet, abban azért bízunk, hogy a 2020-as női Eb-t nem arra használják fel, hogy az ottani helyezések döntsenek az olimpiai selejtezők mezőnyének sorsáról. Ez mondjuk azért is valószínűtlen, mert ebben az esetben a franciák 2018-as Eb-aranya sem érhetne közvetlen kijutást. Szóval, bizakodhatunk.