A szakadék széléről jutott el a női kéziválogatott az olimpiai ezüstéremig

Női válogatottunk a harmadik divízióba süllyedt a kilencvenes évek elejére. Amilyen sokkhatásként érte a közvéleményt a mélyrepülés, olyan meglepetést okozott a második hazai rendezésű A-csoportos világbajnokság és a második hely. Később az atlantai bronz- és a sydney-i olimpiai ezüstérem bizonyította, hogy pár év leforgása alatt új dimenzióba került a női szakág. 1982 után újra magyar csapat, a Dunaferr adta a BL-győztest, a Fradi hibátlan teljesítménnyel nyert bajnokságot. És ne feledjük, sikerült honosítani Bojana Radulovicsot. A kézisek kézise szavazás számos jelöltet meríthet az 1990-es évtizedből.

A rendszerváltás hajnalán az 1989-es B-világbajnokságon elért 13. hellyel a C csoportba száműzte magát a válogatott. Rá egy évre nevezték ki szövetségi kapitánynak az akkor az 56. évében járó Laurencz Lászlót. Munkáját az 1965-ben világbajnoki címet szerzett csapat korábbi játékosa, a májusban elhunyt Fleckné Babos Ágnes segítette – eredményesen. 1993-ban újra az A-csoportban volt érdekelt a válogatott, és a hetedik hellyel megvetette a lábát a legjobbak között.

Két év múlva jött a nagy dobás.

Tizenhárom esztendővel a Budapest Sportcsarnokban kivívott vb-ezüst után a magyar-osztrák közös rendezésű vb-n is ezüstérmet szereztek a lányok. A csoportkörrel nem volt gond, a Kína elleni nyolcaddöntővel annál inkább: bár 8-0-lal indult a találkozó, innen lett a végén nagy nehezen plusz egy. Laurencz büntetésből szobafogságra ítélte a kerettagokat, akik kiszabadulva a „karámból" előbb az oroszokat győzték le, s ezzel kivívták az atlantai olimpián való részvételt, majd a norvégokat.

A kézisek kézise szavazás a vadiúj kézilabdázók Hírességek Csarnokába is bebocsátást enged a legjobbaknak Forrás: --

A bécsújhelyi döntőben egy félidőn át minden klappolt, a szünet után az amúgy érthetetlen módon tíz perccel többet pihenő Dél-Korea átrohant a sérülésektől, betegségektől megtizedelt magyar válogatotton.

A siker elkényeztette a közvéleményt, titkon mindenki éremre számított az 1996-os atlantai olimpián.

Az 1995-ben hibátlan teljesítménnyel bajnokságot nyert Ferencváros és az 1999-ben a Bajnokok Ligáját elhódító Dunaferr játékosaira épülő válogatott határozottan kezdett a csoportkörben.

A dánok elleni ki-ki meccsen az volt a tét, melyik csapat kerüli el Dél-Koreát. Hát nem mi. A Bécsújhely utáni újabb randevú tragikusan végződött, az ázsiaiak feltörölték velünk a padlót. 14 gólos vereség lett a vége. Na, de a bronzmeccsen a lányok kivágták a rezet: a félidőben Norvégia két góllal vezetett, de ezt a hátrányt könnyen eltüntették a második félidőben. Bronz lett a jutalmuk,

1976 után újra olimpiai érmet nyert a válogatott.

Atlanta, 1996. augusztus 3. A bronzérmes magyar női kézilabda-válogatott a XXVI. nyári olimpiai játékokon: Fleck Ottóné (Babos Ágnes) másodedző, Mátéfi Eszter, Pádár Ildikó, Mátyás Auguszta, Erdős Éva, Nagy Anikó, Németh Helga, Tóth Beatrix, Farkas Andrea, Meksz Anikó, Laurecz László szövetségi kapitány (álló sor, b-j), Siti Beáta, Kökény Beatrix, Kántor Anikó, Hoffman Beáta, Szilágyi Katalin, Szántó Anna és Kocsis Erzsébet (ülő sor, b-j) Forrás: MTI/Földi Imre

Laurencz nem sokáig sütkérezett a dicsfényben. Az olimpia évében rendezett Eb-10. hely után nem hosszabbították meg a szerződését. A sydney-i olimpiáig vezető úton Csík János és a Németh András–Zsiga Gyula páros is dolgozott a válogatottnál, de az 1998-as hollandiai Eb-re (ezen a tornán mutatkozott be Pálinger Katalin) Mocsai Lajos vitte ki a csapatot. Szépen csillogott a bronzérem, de a sydney-i kvalifikáció szempontjából fontosabb volt az 1999-es vb. Az ötödik hellyel sikerült elérni a célt.

Az olimpiai felkészülés előtt pár hónappal rekordgyorsasággal honosítottuk a szabadkai születésű Bojana Radulovicsot.

A Bokinak becézett világklasszis dunaújvárosi jobbátlövő felült a Sydney-be tartó gépre, és Lőwy Dóra is. A közvélemény egy része értetlenül fogadta Mocsai döntését, hogy miért a nem teljesen egészséges (és később az olimpián szinte alig játszó) szélsőt erőlteti Kirsner Erika helyett.

Siti Beáta kiemelkedő játékintelligenciájával vált a világ egyik legjobbjává Forrás: MTI/Kisbenedek Attila

Az osztrákok elleni negyeddöntőt a sírból hozta vissza a csapat, a norvégok ellen a Mocsai-éra addigi legjobb meccsén váltotta meg a jegyet a döntőre. A dánok ellen egy ideig minden klappolt, már az egész kispad ünnepelt, az eksztázisban elveszett a veszélyérzet.

A csapat, a stáb és a lelátón tomboló magyar drukkerek is elhitték, hogy 14 perccel a vége előtt 23-17-ről nem lehet elbukni egy olimpiai finálét. De el lehetett, 31-27 lett. Nem ide.

Még abban az évben Bukarestben erősen tartalékos kerettel (Radulovics, Balogh Bea, Lőwy és Nagy Anikó sérülés miatt igazoltan volt távol, Farkas Andrea és Deli Rita viszont lemondta a szereplést) sikerült megnyerni az Európa-bajnokságot.

Miénk lett az arany, a magyar himnusz szólt a bukaresti csarnokban.

Női élklubjaink, a Ferencváros és a Dunaferr dominanciája az országhatáron túl is éreztette a hatását: Németh András rakta le a Fradi sikercsapatának az alapjait: két Bajnokok Ligája-elődöntő (1996, 1997) mellett a KEK-ben is a fináléig menetelt a Kökény Beatrix, Farkas Ágnes, Pádár Ildikó fémjelezte Ferencváros, de legalább ilyen fontos volt a százszázalékos teljesítménnyel megnyert magyar bajnoki cím 1995-ben.

A Dunaferr BL-győztes csapata (1999) Forrás: kohaszkezi.hu

A Dunaferr 17 évvel a Vasas BEK-győzelme után 1999-ben elhódította a BL-serleget:

Zsiga Gyula csapata még azt is elviselte, hogy Bojana Radulovics az év jelentős részében sérüléssel bajlódott. A Fraditól elcsábított Farkas Andrea, valamint Siti Bea, Simics Judit, és Bohus Bea is kitett magáért a Krim Ljubljana elleni döntőben. Szintén a Dunaferr erőssége volt az 1995-ben a világ legjobbjának megválasztott Kocsis Erzsébet is. A hazai hétgólos előny ugyan kettőre olvadt az odavágó végére, de az idegenben elért döntetlennel a Dunaújváros ünnepelt.

Szilágyi László