„Alaki gyakorlatok voltak, vagyis mindent csapatban kellett végrehajtani, ez nehezítette a feladatunkat. Fegyvereket kaptunk, s volt, hogy másfél órát meneteltünk" – emlékezett vissza a Blikknek az ötszörös magyar bajnok Hosnyánszky.
„Gyermekkoromban nem volt vágyam, hogy katona legyek. Viszont pont akkor törölték el a kötelező szolgálatot, amikor rám került volna a sor. Az elmúlt évek alatt
sokat töprengtem azon, hogy azért én szívesen kipróbáltam volna magam honvédként, még ha sokszor a csapattársaim ezért ki is nevettek.
Úgy érzem, ettől az egésztől csak több leszek."
A koronavírus-járvány miatt további nehezítést is kaptak a honvéd sportolók.
„Maszkban nem volt egyszerű, nehezen kaptunk levegőt. A feladatok ugyanis komoly fizikai erőnlétet igényeltek,
még ha a fotók ezt nem is tudják hűen tükrözni. Ám nagyobb problémát ez nem okozott, mivel mindenki sportoló, megbirkóztunk a nehézségekkel" – tette hozzá Hosnyánszky. – Egyébként itthonról jártam be az MH Altiszti Akadémiára, mert Szentendrén lakom. A pólós szerint az élet sok területén hasznosítható a felkészítéseken szerzett tapasztalat.
„Nem kifejezetten a sportszázad miatt igazoltam a Honvédba, viszont tetszett ez a lehetőség, a felvázolt kettős életpályamodell,
bár azt még nem merném kijelenti, hogy egyszer, a karrierem lezárása után katonaként folytatom.
Viszont sok tapasztalatot hasznosíthatok az itt megszerzettek közül akár a vízilabdában is, de a sportból hozottak is jól jöhetnek olykor a honvédségnél" – vélekedett a 2008-ban Pekingben olimpiai aranyérmet szerző játékos.