Óriási dolog, hogy a sportolók meghátrálásra késztették az IHF-et és annak elnökét

Vasárnap este hivatalossá vált, amit nagyon sokan szerettek volna: a nézők kizárásával rendezik meg a szerdán kezdődő férfi kézilabda-világbajnokságot Egyiptomban. Győzött tehát a józan ész és győztek azok a sportolók, akik folyamatos pergőtűz alatt tartották az IHF-et és annak elnökét, az egyiptomi Hasszan Musztafát.

A sportág és a játékosok nyertek, az IHF elnöke veszített - ezzel a mondattal lehetne a leginkább összefoglalni, hogy mi is történt az elmúlt időszakban Egyiptomban. Az Origo néhány nappal ezelőtt hosszú elemzésben írta meg, hogy mi vezetheti az IHF elnökét, az egyiptomi Hasszan Musztafát, hogy miért ragaszkodik annyira a nézők jelenlétéhez. Mostanra azonban megváltozott a helyzet.

A világ éljátékosai által kifejtett nyomás ugyanis annyira erős volt, hogy azzal nem lehetett már szembe helyezkedni.

Egyiptomban imádják a kézilabdát, az ország évek óta erre az eseményre készült. Ha nem lenne a koronavírus-járvány, szinte biztosak lennénk abban, hogy új nézőcsúcsot hozott volna vb. Azonban a pandémia mindent keresztülhúzott. Musztafa egy ideig abban reménykedett, hogy a labdarúgás után a kézilabda lehet az a sportág, amely nézők előtt rendezhet meg egy világversenyt. Ne feledjük, hogy a fociban az elmúlt összel is voltak olyan meccsek, amelyeken - korlátozott számban - ott lehettek a nézők. Ilyen volt pl. a budapesti Bayern München-Sevilla labdarúgó Szuper Kupa-döntő, vagy éppen a Ferencváros-Juventus BL-mérkőzés is.

Csakhogy a futball és a kézilabda között az az óriási különbség, hogy az előzőt szabadtéren, míg a kézilabdát teremben játsszák. Mondanunk sem kell, hogy a fertőzés veszélye teljesen más egy zárt térben megrendezett eseményen, mit egy labdarúgó-stadionban. Az IHF elnöke az utolsó pillanatig reménykedett és lebegtette azt, hogy nem zárják be a férfi kézilabda-vb kapuit. Az első terv az volt, hogy a csarnokok befogadóképességének 30 százalékában lehetnek majd szurkolók, ezt később 20 százalékra mérsékelték.

De a világsztár kézilabdázók joggal ütötték a vasat.

A fő kérdés az volt, hogy mi értelme van a csapatokat elzáró buboréknak akkor, ha közben a nézők ellenőrizetlenül mehetnek be a csarnokokba?

Mivel a kérdésre nem lehetett normális választ adni, az IHF-nek nem maradt más dolga, mint az egyiptomi hatóságokkal egyeztetve meghozni az egyetlen normális döntést.

Ez természetesen óriási anyagi veszteség a vb szervezőinek, óriási csalódás az egyiptomiaknak és persze az IHF elnökének is.

De vannak olyan esetek, amikor a józan ész győzedelmeskedik az abnormális dolgok felett. És ennek csak örülni lehet.