Hiába lett 21 év után újra Európa-bajnok a magyar férfi vízilabda-válogatott tavaly januárban, az Év Sportolója Gálán „csak" a dobogó legalsó fokára fért oda a magyar fociválogatott és a Ferencváros mögött. Mit szólt hozzá?
Ami biztos, nem hiába lettünk Európa-bajnokok. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az év három legjobb csapata között végeztünk. Egyáltalán
nem okoz csalódottságot a végeredmény, a mi célunk továbbra is az, hogy minél jobb eredményeket hozzunk a hazánknak.
Ugyanezen a gálán díjazták a szövetségi kapitányokat is, ahol Marco Rossi és Szergej Rebrov után ugyancsak a harmadik helyen végzett. Ez sem okozott csalódottságot?
Marco Rossi méltán lett a legjobb edző, kiváló munkát végzett, jól nyúlt a fiatalokhoz, rendbe rakta a válogatottat. A maximumot hozta ki a csapatból
azokon az eseményeken, amelyeken részt vettek 2020-ban. Marco személyes jó barátom, mindig nagyon szurkolok a sikerükért. Nehéz összehasonlítani a kapitányok munkáját, de ahogy már említettem, jó helyre került a díj. Nincs bennem semmilyen hiányérzet ezzel kapcsolatban. Ahogy a csapatnál sem ez a fő cél, úgy magam sem feltétlenül arra hajtok, hogy az év edzője legyek. A legfontosabb, hogy kihozzuk a válogatottból a legtöbbet. Ez sikerült is tavaly, így elégedett lehetek.
Térjünk is át a közelmúltra. Januárban a Debrecenben megrendezett világligában hatodik lett a nagyon sok hiányzóval felálló magyar válogatott. Mit lehetett leszűrni a tornából?
Mindig nagyon nehéz olyan rangos tornán előre látni, mire leszünk képesek, amely felvonultatja a vízilabdázás világának az elitjét. Nyugodtan mondhatom így, mivel az elit eléggé Európa-központú a férfi pólóban. Főleg nehéz volt, mivel mint ahogy említetted, hiányos volt a csapat.
A távolmaradók mellett ráadásul balkezes nélkül vettünk részt a tornán, amely nem igazán fordult elő az elmúlt húsz-harminc évben.
Ennek ellenére bizakodó voltam. Amit szerettünk volna, az elértük, a válogatott markánsan játszott az olaszok, a horvátok és a szerbek ellen is. Mindhárom csapatnak méltó ellenfelei voltunk, a meccsek a végjátékban dőltek el. Nagyon jó mérkőzéseket játszottunk, amelyekből értékes tapasztalatokat szereztünk. Szerettem volna a legerősebb csapattal nekimenni a tornának, de sok volt a sérült, a beteg, így kompromisszumot kellett kötni. Semmi esetre
sem lett volna jó egy sehova sem kvalifikáló és számító világligán a játékosaink teljes felépülését kockáztatni, ami visszavethette volna a jó olimpiai szereplésünket.
A magyar válogatott mérkőzései a világligában
Negyeddöntő: Olaszország-Magyarország 9-8Mindennek megvannak a pozitív oldalai is, ugyanis a sérülések és betegségek esélyt adtak a fiataloknak. Konarik Ákos és Vigvári Vendel is edzhetett a kerettel, utóbbi be is mutatkozott a válogatottban. Hogy tetszett a játékuk?
Két nagyon jó hozzáállású játékosról van szó. Ákos és Vendel a karácsony előtti keretedzésen voltak először a felnőtt válogatottal. Ki kell emelni, hogy 19 éves pólósokról van szó, akik inkább a következő olimpiai ciklusban tudnak majd gondolkodni. Persze fél év alatt is képesek lehetnek nagy ugrásra, látjuk ugyanis, hogy folyamatosan fejlődnek. Ez pedig előremutató. Vigvári Vendel be is került a 13-as keretbe. Nehéz megmérettetés elé állítottam a fiatal játékost, de
úgy voltam vele, hogy mikor kapja meg a lehetőséget a bizonyításra, ha nem most. Jó lett volna Konarik Ákost is kipróbálni, de nem volt cserére lehetőség a torna közben. Előbb-utóbb azonban ő is bemutatkozik majd,
ehhez kétség sem fér. Már az edzéseken is nagyon jó benyomást tettek rám, ezért is nyúltam bátran Vendelhez. Azonban még fizikailag bele kell nőniük kicsit a felnőtt korosztályba. A képességeik megvannak hozzá, ezért is említettem, hogy
a párizsi ötkarikás játékokra mindenképp beérhetnek.
Fontos, hogy folyamatosan ott legyenek a válogatott vérkeringésében, ugyanis Benedek Tibor, Kásás Tamás, vagy éppen Varga Dénes ebben a korban már nemcsak kerettagok voltak, hanem bekerültek az utazók közé is egy-egy világeseményre.
A két játékos kapcsán meg kell említeni Benedek Tibor nevét is, ugyanis az UVSE-ben nevelkedtek. Mennyire látszik rajtuk Benedek Tibor munkásságának a keze nyoma?
Németh Zsolt másodedzőm, aki serdülőkorukban dolgozott velük, előre vetítette, hogy nagy tehetségek. De nem csak ők ketten, nagyon jó generációról van szó.
Benedek Tibor pedig még magasabb szintre emelte a játékukat, kihozta belőlük a maximumot abban a két évben, amikor velük dolgozott. Jó érzés, hogy Tibor munkáját viszem tovább a két pólós által.
Ez az érzés is itt lebeg körülöttünk, amikor rájuk nézünk. Az UVSE-ből rajtuk kívül is jönnek majd még bőven olyan játékosok, akikkel szintén Tibor dolgozott, és a jövő reménységei lehetnek a válogatottnál.
A játékosokban hagyta itt az örökségét.
Említette, hogy ezek a fiatalok inkább a párizsi olimpián lehetnek majd a válogatott segítségére. A tokiói játékok előtt mennyire nyitott a keret?
Ha azt nézzük, hogy 27 játékos fordult meg a karácsony előtti időszakban a válogatottnál, és még hiányzók is voltak, akkor azt kell mondjam, nagyon is nyitott. Ezenkívül is igyekszem figyelni azokat a játékosokat, aki korábban lehetőséget kaptak már, vagy éppen a jövőben a segítségünkre lehetnek. Azt persze látni kell, hogy
van egy erős mag, az Eb-csapat igen stabil volt. Azonban a jelenlegi helyzetben mindenre fel kell készülni, akár a vírusra, akár a nem várt sérülésekre gondolunk. Mindig kellenek tartalékok is a csapatnál,
akik adott helyzetben be tudnak ugrani, és pótolni tudják az esetleges hiányzó játékost. A fiatalok esélyeiről egyelőre még felesleges lenne beszélni. Egyelőre legyenek ott a válogatott környékén, és mutassák meg a tudásuk legjavát, szippantsanak bele a válogatott levegőjébe. Persze az elmúlt 10-20 évben szinte tradicionálisan előfordult, hogy egy-egy fiatal tehetség bekerült a felkészülési keretbe, akinek az aktuális világeseményre nem feltétlen volt reális esélye kiutazni, de ezek is fontos állomások egy játékos életében.
Milyen volt közel tíz hónapos szünet után újra tétmeccseken irányítani a válogatottat?
Nagyon szeretek a csapattal dolgozni, így nagy hiányérzetem van, amikor nem tudunk edzeni. Viszont nem lehet két oldalról égetni a játékosokat, akik a klubjaikban nagy terhelésnek és elvárásnak vannak kitéve. Igyekszem megtalálni az ideális egyensúlyt. Ez szolgálja azt, hogy később eredmények is legyenek. Voltak edzőmeccsek, amelyek nekem is segítettek ráhangolódni az éles mérkőzésekre. Nagyon élveztem, ahogy a játékosok is.
Azt láttam rajtuk, hogy különleges pillanatként tekintenek a válogatott szereplésre.
Ugyanígy voltak ezzel a szakmai stáb tagjai is, mindenki örült a lehetőségnek, amely 10-11 hónapos kényszerszünet után nem is csoda. Ilyen a szövetségi kapitányok sorsa. Persze normális helyzetben azért soha nem telik el ennyi idő két tétmérkőzés között. Havonta egy-egy meccs szokott lenni legalább, legyen szó világligáról, Európa Kupáról, vagy éppen a nagy tornákról.
Hogy látja, szűk fél évvel az olimpia előtt hogyan alakul a csapat?
Egy évvel ezelőtt nyertük meg az Európa-bajnokságot, azóta májusban volt egyszer teljes létszámmal együtt a keret. Ezt leszámítva viszont
nagyon kevés lehetőségünk volt készülni. Vagy sok volt a hiányzónk,
vagy például szeptemberben, októberben és novemberben törölve lettek az edzések a megcsúszott bajnoki idény miatt. A világligaidőszak előtt is sok volt a sérült, a beteg. Sajnos a folytatást tekintve sem sokkal jobbak az előjelek. Februárban sem tűnik biztosnak jelen állás szerint, hogy a teljes keret együtt tud majd készülni. Legalábbis egy-két dolog most ezt vetíti előre. Nem örülök neki, ez lett volna a legjobb évközi lehetőség. A következő négy hónapban az lesz a legfontosabb, hogy mindenki építse fel magát, akár sérülésből épül fel, akár betegségből.
Nagyon fontos lenne, hogy júniusban úgy tudjuk megkezdeni az 5-6 hetes felkészülést, hogy mindenki egészséges.
Főleg azért lenne lényeges, mert az elmúlt időszakban erre nem igazán volt lehetőségünk, és szeretnénk az olimpián is hasonló jó eredményt elérni, mint az elmúlt időszakban.
Összességében milyen problémákat jelentett a koronavírus-járvány a csapat számára?
Ha körülnézünk a világban, nagyon sok helyen uszodákat zártak be, edzési lehetőségek sem nagyon voltak a klubcsapatok számára. Ami a válogatottakat illeti, a szövetségek azért próbálták megoldani, hogy legalább tréningek legyenek.
Mi szerencsések voltunk, mert a bajnokság folyt, a játékosok többé-kevésbé azért tudtak készülni. Sajnos többen is érintettek voltak a koronavírus kapcsán, amely megnehezítette a helyzetet.
Akkor és jelen pillanatban is voltak, vannak hatásai a fertőzésnek. Bízok benne, hogy hamarosan magunk mögött tudjuk hagyni a járványt, és visszarendeződik az élet a rendes kerékvágásba. Ezért is lenne nagyon fontos, hogy az olimpiára készülő sportolóink minél gyorsabban védőoltáshoz jussanak. Ugyanis ha ez nem történik meg, és megfertőződik egy sportoló, akkor 2-3 hónapra is kieshet a munkából. Ez pedig azt jelenti, hogy nem tud megfelelően felkészülni az olimpiára. Jó lenne kizárni ezt a bizonytalansági faktort az életünkből. Fontos lesz a következő hónapokban, hogy óvjuk a játékosokat. Nem mindegy, milyen összeállításban tudunk menni az olimpiára, így kiemelt fontosságú lenne a sportolók védettsége. (A hírek szerint megkezdődött a nyári és a téli olimpiára készülő magyar sportolók koronavírus elleni oltása a Sportkórházban (OSEI) – a szerk.)
Sok mindent lehet hallani, olvasni az olimpiával kapcsolatban. Egy biztos, hogy még mindig nagy a bizonytalanság. Hogy látja jelenleg az esélyeket a rendezésre?
Decemberben nálunk járt Kulcsár Krisztián (a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a – szerk.), sikerült néhány szót váltanunk, amely
igencsak megnyugtató volt a rendezést tekintve. Úgy készülünk, hogy lesz olimpia.
Persze mi is hallunk minden nap valami új hírt ezzel kapcsolatban, de nem tudjuk befolyásolni a történéseket. A játékosoknak pedig nem is szabadna foglalkozniuk ezekkel a hírekkel. Ha más döntés születik, majd úgyis értesítenek minket. Nézőkkel együtt lenne az igazi, úgy van varázsa az ötkarikás játékoknak is.
Azonban most erre kisebb esélyt látok, ha lesznek is nézők, szerintem csak korlátozott számban.
Az egész világnak és Japánnak is van annyira fontos az olimpia, hogy meg legyen rendezve. Az oltóanyagok az utóbbi időben megindultak, talán ez majd kölcsönöz egy kis nyugodtságot a szurkolóknak, szervezőknek és sportolóknak egyaránt.
Említette, hogy februárban lesz keretösszetartás, még ha nem is tud mindenki részt venni rajta. Miként alakul a válogatott további programja Tokióig?
Igen, februárban kéthetes időszakot tudunk majd együtt tölteni, ugyanis az olimpiára még nem kvalifikált válogatottak számára lesz egy selejtezőtorna, és ebben az időszakban állni fog a magyar bajnokság is.
Először Budapesten, majd Szegeden folytatódnak az edzések. A felkészülés utolsó négy napjában a szerb válogatottal tudunk majd készülni, és egy hivatalos meccs is van kilátásban, méghozzá az új szegedi uszoda avatásával összekötve.
Ez jó lehetőség lesz arra, hogy lássam a játékosokat közelről. Ha nem is mindenki, de reményeim szerint sok játékos áll majd a szakmai stáb rendelkezésére. Remélhetőleg a szerbeknél is, mert sajnos náluk is akadtak bőven problémák. Nagyon jó edzőtábor lehet. Az ezt követő időszakba nehezen tudunk válogatott edzéseket besűríteni, maximum egy-egy napot a bajnoki időszak miatt. Ha annak vége, május végén, június elején el tudjuk kezdeni a közvetlen felkészülésünket a tokiói olimpiára.
A magyar férfi vízilabda-válogatott februári kerete
kapusok: Kardos Gergely (Douai, francia), Lévai Márton (OSC), Nagy Viktor (Szolnok), Vogel Soma (FTC)