Az olimpiára kijutott magyar női kézilabda-válogatott az egész országot maga mögé állította

A magyar női kézilabda-válogatott kijutott a tokiói nyári olimpiára. A nemzeti csapat ezzel 2008 után vehet részt ismét az ötkarikás játékokon. Azzal, hogy a hétvégi, Győrben megrendezett selejtezőtornát a mieink sikerrel vették, és az orosz csapat mögött a második helyen végeztek, sikerült elkerülni azt, hogy az itthon a labdarúgás mögötti második legnépszerűbb sportágban Rio után ne legyen egy újabb olimpia, ahol nem láthatunk magyar kéziválogatottat. Azonban az út, ami előtt a szakág áll, hosszú és rögös, de a küldetés nem lehetetlen. Viszont az is biztos, hogy ezzel a sikerrel a csapat az egész országot maga mögé állította, és ez az érzés kísérheti majd el őket a nyári olimpiára is.

Az elmúlt öt év legjobb meccse

A Szerbia ellen 31-23-ra megnyert mérkőzésen a magyar női kézilabda-válogatott végre olyan teljesítményt nyújtott, amilyet már régóta vártak nem csak a szurkolók, de a játékosok is saját maguktól. Koncentráció, hit, alázat, csapatmunka – ezek a szavak jutnak először az eszünkbe Elek Gábor csapatának szombati produkciójáról.

Az olimpiai sorsolási kalapok

A selejtezők végén az IHF közzétette a kiemeléseket, az már most biztos, hogy a magyar válogatott az olimpián nem kerülhet egy csoportba a norvégokkal, ezt azért annyira nem bánjuk.

1. kalap: Hollandia, Spanyolország
2. kalap: Oroszország, Montenegró
3. kalap: Norvégia, MAGYARORSZÁG
4. kalap: Svédország, Japán
5. kalap: Franciaország, Dél-Korea
6. kalap: Angola, Brazília

Természetesen az ellenfél nehézségei mellett sem lehet elmenni, hiszen ezek is kellettek a sikerhez. Amikor valaki azt állítja, hogy egy Andrea Lekic nélküli rivális ugyanolyan nehézséget jelent egy csapat számára, mint nélküle, az téved. Az elmúlt másfél évtized egyik legjobb irányítója decemberi sérüléséből lábadozva a lelátón már ott volt, de Ljubomir Obradovic nem nevezte őt be a keretbe.

Nagy az öröm: a magyar női kézilabda-válogatott 2008 után jutott ki ismét olimpiára Fotó: Szabó Gábor - Origo

A 33 éves játékos hiányát egy, a szerbnél jóval erősebb együttes is megérezte volna, a szerbek számára pedig egyenesen végzetes volt.

Miután a Hollandia elleni Eb-meccsen hordágyon levitték a pályáról, azóta – az akkor éppen zajló, világbajnok elleni mérkőzést leszámítva – nem tudtak komoly tétmérkőzést nyerni.

Az Eb-n a bravúr után tőlünk 38-26-os, Horvátországtól pedig 25-24-es vereséget szenvedtek, az olimpiai selejtezőn pedig Oroszország után a mieink ismét legyőzték őket.

Mivel a Lekic mögötti második számú irányítót, Kristina Liscevicet körülbelül másfél évvel ezelőtt láttuk utoljára úgy játszani, mint a Győrrel 2013-ban BL-t nyerő játékost – előtte sem sokszor -, ezért az általuk alkalmazott hét a hat elleni támadójátéktól való félelem alaptalannak bizonyult. Hiába volt a pályán két teljesen eltérő stílusú beállójuk, Dragana Cvijic és Sladana Pop-Lazic, a magyar védők rendre jól kerülték meg őket.

Elek Gábor és a szakmai stáb mindenre felkészítette a mieinket,

elég csak az ellenfél másik veszélyforrását, az 5+1-es, zavaróval való védekezést említenünk. Az elől lévő Dijana Radojevic nem tudta megnehezíteni a nagyszerűen irányító Kovacsics Anikó dolgát, aki Szöllősi-Zácsik Szandrával együtt remekül találta meg a szabad területeket.

Szöllősi-Zácsik Szandra decemberben tíz, ezúttal hét gólt dobott Szerbia ellen Fotó: Szabó Gábor - Origo

A magyar válogatott végig jól koncentrált, és tartotta magát a tervhez. A hat technikai hiba az alapján, ahová jelenleg ez a magyar csapat szerintünk tartozik (erről később), mindenképp jónak mondható. A változatos támadójátékra (7 gól szélről, 8 gól betörésből, 9 gól átlövésből) a szerbeknek nem volt ellenszere, ahogyan a túloldalon remekül védő Bíró Blanka, Janurik Kinga kapuspárosra sem.

A két kapus a lövések majdnem felét megfogta (49 %), benne olyan bravúrokkal, mint amilyen ez a dupla védés:

Amit a szövetségi kapitány a győzelem utáni online sajtótájékoztatón is kiemelte, igazi csapatmunkát láthattunk, amihez mindenki hozzá tudta tenni a maga részét.

Ez a siker nem 19 játékos és egy szakmai stáb sikere, hanem az egész magyar kézilabdáé" -

mondta az 50 éves szakember, aki kiemelte a játékosok példamutató mentalitását is.

Az összefogás sikerre vezetett

A magyar női válogatott a 2008-as, számára 4. hellyel záruló pekingi olimpia után vehet részt ismét ötkarikás játékokon.

Abból a csapatból egyedül Tomori Zsuzsanna maradt meg „hírmondónak",

aki ezúttal védekezésben volt a csapat legfontosabb játékosa. Ahogyan a rutinos balátlövő, úgy a 16-os keret másik 14 játékosa is köthető valahogyan Elek Gáborhoz és a Fradihoz.

A szerbek ellen pályára lépő kézilabdázók közül csupán Helembai Fanny nem köthető semmilyen módon a zöld-fehérekhez. Ez alapján ki lehet jelenteni, hogy a szakember biztosra ment, és olyan játékosokat választott ki, akiknek volt fogalma arról, milyen taktikai elemek köré fogja építeni a nemzeti csapat játékát az elmúlt öt év legfontosabb mérkőzésén.

Az Elek Gábor vezette szakmai stáb sikerre vezette a magyar kézilabdás társadalom összefogását, és kijuttatta a válogatottat Tokióba Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ha a helyében lettünk volna, akkor a válogatott irányába érkező nyomás miatt nem biztos, hogy mi sem így döntünk. Ez a húzás bejött, így a Kim Rasmussen bő egy évvel ezelőtti menesztése óta folyamatosan kommunikált, a magyar kézilabda teljes társadalmának az összefogása eredményre vezetett.

Elek itt nem csak a szakmai stábban helyet foglaló Danyi Gáborra és Görbicz Anitára, hanem mindenki másnak is köszönetet mondott.

Ebből a köszönetnyilvánításból nem maradhat ki Kim Rasmussen sem, aki 2016-os kinevezése után egy új szemléletet hozott a közegbe. Hiába köthető a dán szakember nevéhez minden idők két legrosszabb világbajnoki eredménye, mi mégis inkább arra emlékezünk vele kapcsolatban, hogy milyen bátran nyúlt a fiatalokhoz.

Éppen ezért hiba lenne azt mondani, hogy az ő kinevezése miatt nem sikerült egyelőre visszazárkózni az elithez, ahová még 13 éve is tartozott a női válogatott. Hogy ott van-e a helyünk az olimpián úgy, hogy a Rio óta megrendezett öt világeseményből mindössze a 2018-as, 7. hellyel záruló Eb-n tudtunk „egyszámjegyű" pozícióban zárni, jó kérdés, amire az alábbi táblázat alapján sem kapunk egyértelmű választ.

Az előző olimpia óta lejátszott világeseményeken elért átlagos helyezéseket figyelembe véve a magyar válogatott a 12. helyen lenne, ami ugye pont az olimpia létszáma.

Előttünk csak európai nemzetek találhatóak, közülük Dánia, Németország, Szerbia és Románia nem lesznek ott Tokióban. A négyből három ellen is sikerült fontos győzelmeket aratni.

A riói olimpia óta lejátszott öt világeseményen elért átlagos helyezések Forrás: Origo

Németországot a 2018-as Eb-n Háfra Noémi utolsó pillanatokban lőtt góljával sikerült legyőznünk, ennek köszönhettük az olimpiai selejtezős indulás lehetőségét.

Szintén ezen a kontinenstornán Romániát is sikerült legyőzni, ahogyan a pár hónappal ezelőtti Eb-n is, ahol a szerbek elleni siker mellett az ősi riválist tudtuk csak legyőzni. Szerbia aztán a szombati mérkőzésen is fejet hajtott a mieink előtt, hogy – Kovacsics Anikó szavaival élve – egy szép délutánt okozzanak Magyarországnak ebben a nehéz, koronavírusos időszakban.

Levegőhöz jutottunk, de hogyan tovább?

Amennyire sikertelen volt a felnőttek között a női kéziválogatott, utánpótlásszinten legalább akkora sikereket hozott az elmúlt pár év. A 2018-as, debreceni juniorvilágbajnok csapatból már Faluvégi Dorottya, Háfra Noémi, Kácsor Gréta, Klujber Katrin, Lakatos Rita, Márton Gréta, Pásztor Noémi és Tóvizi Petra is ott lehetett felnőtt világeseményen a keretben, valamint a még mindig csak 20 éves, junior Európa-bajnok Vámos Petra is megkapta a lehetőséget Rasmussentől 2019 végén.

Kovacsics Anikót nem láttuk ilyen jól játszani az elmúlt másfél évben, mint ezen az olimpiai selejtezőtornán Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az olimpiai selejtezőn azonban más utat választott Elek Gábor. A szerbek ellen közülük csak hárman, Háfra, Klujber és Márton maradtak bent a szűk keretben, Tóvizi és Vámos pedig csak az olimpiai címvédő oroszok elleni tét nélküli összecsapáson kapott lehetőséget. A mindent eldöntő szombati találkozón így a magyar válogatott átlagéletkora 27 év volt.

Ez néhány rajongó számára ijesztően hangozhat, pláne azért, mert a már említett 2019-es vébén közel három évvel fiatalabb kerettel utaztunk Japánba.

Mivel Tokiótól alig négy hónapra vagyunk, ezért ebből a szempontból nem neveznénk problémának ezt. Valamint azt sem, hogy a hétvége kulcsmeccsén Háfra csupán két gólt lőtt, Klujber pedig mindössze egyetlen hetest dobott a kapuba, hiszen mindketten bizonyították már képességeiket. Márton három gólja egy félidő alatt jónak mondható – a szélsők amúgy is mindig ki vannak szolgáltatva a középső játékosoknak, hogy mennyi labdát kapnak.

Ez a selejtezőtorna nem a Klujber Katrin-féle juniorvilágbajnok csapat tagjairól szólt, de korai lenne temetni őket, hiszen még mindig közelebb vannak a 20-hoz, mint a 25-höz Fotó: Szabó Gábor - Origo

A főszerep ezúttal még az idősebb játékosainké volt, Kovacsics, Zácsik és Tomori is a rutinosabbak közül valóak voltak, valamint a hosszú idő után visszatérő Szucsánszki Zita is, aki az előbb felsoroltakkal együtt szintén rászolgált arra, hogy megmérethesse magát nem csak az olimpiai selejtezőn, hanem magán az ötkarikás játékokon.

Ugyanakkor az olimpia után el kell döntenie a Magyar Kézilabda Szövetségnek, hogy merre szeretnénk tovább menni.

A férfiválogatottnál kifizetődő, hogy Gulyás István személyében egy főállású kapitány fogja össze a klubcsapatnál is dolgozó Chema Rodríguezt, illetve a szövetségi és veszprémi teendőket is ellátó Nagy László alkotta „teamet". Valószínű, hogy a szövetség a nőknél is főállású kapitányban gondolkodik, ahogyan Rasmussen idejében sem volt ez másképp.

Volt ok az örömre a győri olimpiai selejtezőtornán Fotó: Szabó Gábor - Origo

Vajon Elek Gábor lesz az, aki tovább folytatja az összefogás előtti generációváltást a nemzeti csapatnál? Ha igen, akkor az a ferencvárosi munkavállalásával kapcsolatban is kérdéseket szülhet. Ami jó alap lehetne a számára, hogy folytassa a munkát, az a játékosok ismerete. A tehetségek fejlődése a kezdeti berobbanás után egy kicsit megrekedni látszik, de hiba lenne leírni egy ennyire tehetséges generációt, akik még mindig közelebb járnak a 20 éves korukhoz, mint a 25. életévükhöz.

A jövő továbbra is a magyar női kézilabda-válogatotté lehet, de ehhez szeptemberben mindenképp a jó döntéseket kell majd meghozni. Addig is lesz egy olimpia, ahol „megint korán kell kelnünk" ahhoz, hogy buzdítsuk a csapatot.

Ez a kellemes probléma kísértsen minket Peking után Tokióban is!

A kínai fővárosban sikerült megnyerni a kulcsmeccsnek számító negyeddöntőt, bízunk benne, hogy ezúttal is eljut odáig a válogatott, hogy a négy közé jutásért játszhat Japánban.

A magyar válogatott eredményei a győri olimpiai selejtezőn:
Magyarország-Kazahsztán: 46-19
Magyarország-Szerbia 31-23
Magyarország-Oroszország 23-29