Lékai Máté és a Veszprém a kézilabdázás ikonjával lépett új útra

Lékai Máté egy évtizede a magyar férfi kézilabda-válogatott meghatározó játékosa. A 33 éves irányító 2014 óra a Telekom Veszprém irányítója, ahol most az előző – általa is – sikertelennek mondott szezon után a klub egy hároméves tervet hirdetett. A 2022. januári részben hazai rendezésű Európa-bajnokságról, illetve pályafutása legfontosabb mérföldköveiről is beszélt az Origónak adott interjújában.

Hol látja magát három év múlva?
Remélem, hogy a párizsi olimpiáról éppen most tértem haza, fáradt vagyok, de már készülök a következő szezonra. Bízom benne, hogy még a Veszprém játékosaként.

Mi az, amiben a Veszprémnek a leginkább meg kell változnia az elmúlt időszakhoz képest?
Egyértelműen egy sikertelen szezonon vagyunk túl, ezt ki lehet jelenteni, ami miatt a klub szeretett volna egy megújulást minden tekintetben.

Az edzőváltás is ennek volt az oka, másrészt a játékoskeretet is átalakították. Kisebb a létszám és több magyar került a csapatba.

Idő kell, hogy a fiatalok is beérjenek és az új játékosok is átvegyék a megváltozott szerepüket.

Lékai Máté hosszú ideje a Telekom Veszprém és a magyar férfi kézilabda-válogatott meghatározó játékosa Fotó: Csudai Sándor - Origo

Először fordul elő, hogy korábbi csapattársai lesznek az edzői? Mennyire furcsa ez a helyzet önnek?
Ha nem számítjuk a válogatottat, ahol két korábbi csapattársam, Nagy László és Chema Rodríguez is a szakmai stábban vannak, akkor igen. Momir Ilic már az ötödik edzőm lesz itt Veszprémben, maximális tisztelettel vagyok felé, tudom, hogy milyen játékos volt, a kézilabdázás ikonja. Ismerjük egymást, ez előny lehet neki és nekem is, tudjuk, milyen habitusú a másik, könnyebben megérthetjük egymást. Érdekes helyzet, hogy pár évvel ezelőtt még a csapattársam volt, de ugyanez a másodedzőre, Gulyás Péterre is elmondható. Nagyon ördöngös változások taktikailag nincsenek, az edzések ritmusa és száma változott. Momónak egy kicsit más az elképzelése, de olyan drasztikus változás nem történt, mint amikor 2017-ben Xavi Sabaté után Ljubomir Vranjes vette át a csapatot.

Az elmúlt szezonban Momo itt volt velünk rengeteg edzésen, amikor a junior csapatot vezette, kívülről látta, hogy esetleg mi a probléma. Nem azt csinálta, hogy eltörölt mindent, hanem próbálja folytatni, ami jó volt, ami pedig nem úgy működött, azt kijavítani.

David Davisen és Carlos Pérezen kívül mindenki maradt a szakmai stábban.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Lekai Mate (@lekaimate) által megosztott bejegyzés

Hogyan sikerült a felkészülés az új idényre?
Ha a felkészülés alatt bárkit megkérdezünk egy csapatban, akkor azt fogja mondani, hogy az alapozás miatt fáradt mindenki, fáj mindene, de ezenkívül minden jó. Még nagyon az elején járunk, viszont a SEHA-liga négyes döntője az egy jó erőfelmérő lesz, bízom benne, hogy sikerül megvédeni a címünket. Tavaly egy sikertelen szezon követte, reméljük, ezúttal másképp lesz.

Most arra kérném, hogy menjünk vissza a kezdetekhez! A PLER-t tekinti nevelőegyesületének, vagy valamelyik másik klub esetleg nagyobb hatást gyakorolt önre fiatalként, mint a budapesti csapat?
Szentendréről kerültem a PLER-be, ahol meghatározó játékos lettem. Nagyon jó utánpótlásműhely volt egy remek edzői stábbal. Az az ifjabb Kiss Szilárd volt az edzőm, aki most nyert korosztályos Eb-t a női junior válogatottal, mellette Hutvágner István volt még a csapatnál. Egy akkor még nem jellemző, nagyon modern gondolkodásmódban tanulhattunk. Erőnléti és atlétaedzőnk is volt, olyan dolgokra figyeltek, amik akkoriban 15-20 éve még nem voltak megszokottak egy utánpótláscsapatnál.

A 33 éves irányító szerint Budapest túl nagy város ahhoz, hogy komoly nemzetközi csapat kialakuljon, az emberek nem érzik magukénak a csapatot - szemben Veszprémmel Fotó: Csudai Sándor - Origo

Nagyon jó alapokat kaptam, és a klub szerényebb lehetőségei miatt Balogh Zsolt és Pordán Bálint társaságában már fiatalon felkerültem a felnőttcsapatba. Nagyon jó közeg volt, szerettem azokat az embereket, akikkel ott játszottam.

Ön szerint miért nem tudott kialakulni Budapesten egy nemzetközi szintű kézilabdacsapat az elmúlt két évtizedben az itthon második legnépszerűbb csapatsportban?
Budapest egy nagyváros, túl sok a lehetőség, túl sok a sport. A Fradi női csapata van, amelyik egy érdi arénát ugyan megtölt, de mégsem feltétlenül érzik magukénak az emberek. Egy kerület túl kicsi, Budapest pedig túl nagy ahhoz, hogy egymásra találjon szurkoló és játékos. Talán Barcelona is mutatja ezt, ahol rangja és múltja is van a kézilabdának, viszont nézői nagyon nincsenek.

Veszprémben, ahol szinte csak kézilabda van, a város magáénak érzi a csapatot, az emberek élnek-halnak ezért az egészért.

Ha nyersz, akkor a mennybe kerülsz, ha veszítesz, a pokolban vagy. A fővárosokban leginkább csak a Balkánon vannak jó csapatok, mint Zágrábban vagy Szkopjéban, Nyugat-Európában is inkább a kisebb városokban vannak nagy szurkolói bázissal bíró csapatok, mint amilyen a Flensburg és a Kiel.

Milyen szerepet töltött be a pályafutásában a Szegeden eltöltött két szezon?
A PLER-ben elkezdtek még nagyobb anyagi gondok lenni, ez volt az oka, hogy el kellett jönnöm. Balogh Zsolttal úgy döntöttünk, hogy 2010-ben eljött a váltás pillanata. Ő Magdeburgba igazolt, én pedig hosszas vacillálás után Szegedre, ahol akkoriban szintén anyagi gondok voltak.

Veszprémben a szurkolók még mindig élnek-halnak a csapatért Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ahhoz képest, hogy nagyon kevés pénz volt, nagy problémák, nagy adósság, mégis nagyon jó játékosokat tudtak odaigazolni, akik vagy a karrierjük elején voltak, vagy egy újabb lépcsőfok volt nekik. Ilyen voltam én, Mikler Roland, Tatai Péter és Törő Szabolcs is.

Ugyan a mai Szegedtől fényévekre volt, de mégis olyan csapatokat tudtunk megverni, mint a Nikola Karabatic vezette Montpellier.

Szeged és Veszprém között két évet Celjében játszott, miben segítették a fejlődését a Szlovéniában eltöltött évek? Már kész játékosként érkezett meg Veszprémbe 2014-ben?
Vladan Matic régóta szeretett volna engem megszerezni, még a PLER-ből a Fradiba is anno. Végül Celjében lettem az ő játékosa. Szlovéniában nagyon jó alapokat adnak, mindenki fiatal volt, annyit lehetett futni, mint Forrest Gump, nagyon sokat edzettünk. Olyan csapattársaim voltak, mint a Veszprémben rövidebb-hosszabb ideig megforduló Borut Mackovsek, Gasper Marguc, és Ivan Sliskovic vagy a korábbi BL-győztes Luka Zvizej.

Ki az a kézilabdázó, akitől a legtöbbet tanult csapattársként? Ki a példaképe?

Nagyon sokat köszönhetek Chema Rodrígueznek, de amikor Veszprémben játszott, próbáltam ellesni dolgokat Aron Pálmarssontól is, viszont ő azért egy más karakterű irányító, mint én.

Látom, hogyan lő, de azért azt nehéz kiviteleznem. Inkább olyan irányítóktól tudok tanulni, akik hasonló kvalitásokkal bírnak, mint én. Kiskoromban Éles József volt a példaképem, hogy miért ő, azt nem tudom, de miatta választottam volna a 6-os mezt, ami máshol már foglalt volt, Veszprémben pedig vissza is van vonultatva, így jött a 66-os szám, amiben a mai napig játszom.

A Telekom Veszprém egy sikertelen szezon után hároméves tervet hirdetett Fotó: Polyák Attila - Origo

Talán a sors fintora, hogy pont abban a szezonban játszott a legjobban a Veszprém mezében, amikor a legzavarosabb időket élte a csapat. Mesélne kérem a Ljubomir Vranjes-korszakról? Miért pont nála jött ki a legjobban a lépés?
Nem biztos, hogy a legjobban, de hogy a leggólerősebben, az biztos. Ha valaki 60 percet játszik, és még szabadabb kezet is kap, akkor a gólátlaga mindenkinek növekedne. Akkor egy más szerepre volt szükség a részemről, jól is ment a játék. Aron Pálmarsson távozása miatt az első félévben egyedül voltam irányító, mert Győri Mátyás ugyan itt volt már, de nem kapott nagy szerepet és meg is sérült, Petar Nenadic pedig csak a 2017-18-as szezon második felében került Veszprémbe.

Ahogyan egyre tapasztaltabb lett, úgy vált a válogatott egyik legfontosabb játékosává. Hogyan lett a nemzeti csapat vezére?
Már 2011-ben ott voltam a válogatottban, a londoni olimpián én voltam a legfiatalabb – válogatott korszakom legemlékezetesebb pillanata volt, egy örök emlék.

Az emberek többsége talán csak Izlandra emlékszik és az ellenük elért hosszabbításos győzelmünkre, de az egész olimpia körítése remek volt.

Ezt nemcsak én mondom, hanem olyanok is, akik több olimpián is jártak már. Jól meg volt szervezve, és valljuk be, egy európainak egy európai olimpia az igazi. Különleges volt, az egész ország rajongott értünk. A legtöbb sportesemény annyira közel volt egymáshoz, hogy simán át lehetett sétálni bárhova. Volt, amikor sérülés miatt nem tudtam ott lenni, mint a 2020-as Európa-bajnokság, de mindig nagyon szívesen megyek a válogatottba. Nagyon várjuk a hazai Európa-bajnokságot, de még mindig nagyon messze van, pláne napjainkban, amikor a sérülések mellett a koronavírus is befolyásoló tényező tud lenni.

Az egyiptomi világbajnokságon Németországnak lőtt győztes gólja a londoni olimpián Izland ellen lőtt egyenlítő találatához hasonlóan az utolsó pillanatban jött Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

Bár a Veszprémnek a legutóbbi szezon nem a legjobban alakult, a válogatottnak legalább annyira jól sikerült a világbajnokság. Hogyan lett ötödik a magyar csapat Egyiptomban? Milyen volt a hangulata a tornának?
Az olimpiai 4. hely után a második legjobb eredményem értem el a válogatottal az egyiptomi 5. hellyel. Kairóban voltunk és az új fővárosban. Felfoghatatlan, hogy a sivatag közepére mekkora várost építenek. Életemben nem voltam még akkora hotelben, mint ott. A körülményekkel minden rendben volt. Első nap még minden csapat együtt evett, de aztán ezt beszüntették annak ellenére is, hogy mindenkit naponta teszteltek és buborékban éltünk. Ennek ellenére le a kalappal, hogy meg tudták rendezni.

Nehezebb most jó eredményt elérni akár a Veszprémmel, akár a válogatottal a nemzetközi mezőnyben? Miben fejlődött a világ kézilabdázása az elmúlt évtizedben? Változott-e az irányító feladata a játékban?
Hiába fejlődsz és vagy remek egy teljes tornán át, egy rossz nap elronthatja a szereplésed. Ha nem nyertünk volna a németek ellen, akkor a vb-sikerünk sem biztos, hogy összejött volna. Vagy vegyük Horvátországot, amelyik két éve az Eb-n még ezüstérmes lett, aztán a vb-n már csak a 15. helyen zárt. A szabályok is nagyon sok mindent befolyásolnak.

Amikor bevezették a gyors középkezdést, az mindent megváltoztatott. Dimenziókkal lett gyorsabb a kézilabda.

Elég a 2007 környéki Kielre gondolni, amely még a mai iramnál is tempósabban játszott. Ezután egy kicsit visszavettek a tempóból a csapatok és visszajött a kicsit statikusabb, jobban kihegyezett támadójáték.

Mikler Rolanddal a válogatott legrutinosabb játékosainak számítanak, ami nagy felelősséggel jár Fotó: Csudai Sándor - Origo

A mai világban a kettőnek a keveréke van.

Nem az a lényeg, hogy mindig jól fuss, hanem hogy akkor tudj hatékonyan ritmust váltani, amikor akarsz.

Mondjuk, ha a 40. perctől szeretnél futni, akkor még bírj, ne az legyen, hogy pont akkor nem tudsz. Taktikusan, okosan kell meghatározni, hogy mikor szeretnél gyorsan játszani és mikor játszol egy-két cserével. A Barcelona úgy játszik, mint régen a Kiel, viszont alig hibázik. Előző vezetőedzőnk, David Davis nagyon szerette a statisztikákat, vele elemeztük ki, hogy azért fejezik be gyorsan a támadásaikat, mert így lerohanásban 60 százalékban lőnek gólt az akcióikból, míg felállt védőfallal szemben csak nagyjából 50 százalékban. Jobban megéri nekik, ezt az előző szezonban megnyert BL-címük is bizonyítja. Bejött a tudatosság a kézilabdázásba, egyre inkább számítanak a statisztikák és egyre több elemzés áll a csapatok rendelkezésére.

Két éve egy teljesen új útra lépett rá a magyar válogatott. Mi változott meg? Profibbak lettek a körülmények? Összeért a csapat?

Nagy László befejezte pályafutását, majd megkapta az MKSZ-től a férfi szakág vezetését. Volt egy koncepciója, hogyan kellene működnie szervezetileg a csapatnak. Ehhez megkereste a megfelelő embereket, és egyelőre úgy tűnik, hogy ez jól működik.

A játékosok is rengeteget fejlődtek Gulyás István és Chema Rodríguez irányítása alatt, felfelé ívelő pályán vagyunk.

Fontos szerepe van a januári részben hazai rendezésű Európa-bajnokság népszerűsítésében is Forrás: Mudra László

Van egy-két „öreg", mint én vagy Mikler Roland, akikre nem biztos, hogy a 2028-as Los Angeles-i olimpia csapatát már építeni fogják. Irányító poszton már nagyon sok tehetség van ott mögöttem, így nekem is jobban kell küzdenem, hogy még mindig meg tudjam mutatni, hogy helyem van itt. Szép jövő előtt áll a válogatott.

Milyen eredménnyel lenne elégedett a januári hazai rendezésű Európa-bajnokságon?
Egy Európa-bajnokság mindig a legnehezebb világesemény. Bízom benne, hogy jó hangulat lesz és a szurkolóink előtt játszhatunk. Ha telt ház lesz, bármi megtörténhet, akár még a négy közé jutást sem zárhatjuk ki, de nem lehet biztosra menni. Mindent meg fogunk tenni, hogy ez sikerüljön.