Mikor értek haza Szlovákiából? Hány órát sikerült aludni?
Igazából visszafelé már egyszerűbb volt az utunk, odafelé egy picit eltévedtünk, így a szombati napunk egy kicsit kapkodós volt. Ezt leszámítva minden rendben ment. Hétfőn éjjel egy óra felé már Budapesten voltunk, én személy szerint kb. két órára értem haza.
Meccs után az ember nehezebben alszik el, még éjjel belenéztem a meglepetésre döntetlennel záruló német-fehérorosz találkozóba. A fáradtság azért ott is látszott az esélyesebb német játékosok teljesítményén, a pontatlanságuk legalábbis erre utalt. Hétfőn még nem voltam bent az MTK-ban, de kedden már edzést tartottam, amin már a hétvégi, Yalikavaksports elleni Európa-liga-párharcra készültünk. A válogatottnál már lezártunk egy szakaszt, most ismét az MTK-n van a hangsúly.
Meddig tartható ez a kétlakiság hosszú távon?
Nem egyszerű, de azon vagyok és a klubom is azon van, hogy minél előbb főállású szövetségi kapitány legyek és megtaláljuk az MTK új vezetőedzőjét.
Hol tart a klub az utód keresésében?
Már öt jelölttel is beszéltünk, de családi vagy szakmai okok miatt egyszerűen nem sikerült megegyezni. Jelenleg is tárgyalunk egy edzővel, de nem árulhatom el, hogy ki az.
Mi az, ami az MTK-nál tartja immáron hetedik éve?
Nagyon szeretem ezt a csapatot. Óriási kihívás volt, amikor idekerültem, nagyon mélyről indultunk. Eleinte a kiesés ellen küzdöttünk, majd egyre jobban összeálltunk, küzdöttünk a középmezőnyben, majd az előző szezonban kiharcoltuk a nemzetközi kupában való indulást is.
Szabadon, nagy mozgástérrel hagytak dolgozni, nagyon jó a társaság, fantasztikus emberekkel működhetek együtt.
Eredetileg úgy voltam vele, hogy ezt a mostani szezont még mindkét helyen végigdolgozom, de az elmúlt tíz nap megmutatta, hogy nagyon sok tennivalóm lesz a válogatottal. A játékosok mellett az edzőkkel is kommunikálnom kell, ami nem szerencsés úgy, hogy az MTK-nál is edzősködöm, ami ugye az egyik riválisuk.
Milyenek az első mérkőzések utáni benyomások a válogatottnál?
Egyértelműen pozitívak, jó hangulatban telt ez a pár nap. Sikerült mindenkivel megbeszélni, hogy mik a tervei és meddig szeretnének a rendelkezésemre állni. Ebből a szempontból Tomori Zsuzsanna volt a legfontosabb, aki most a Vipersnél van, és lehet, hogy még jövőre is ott lesz. Nagyon fontos szerepe van, mert a sok fiatal játékos számára is szükség van egy olyan rutinos csapattársra, mint amilyen ő.
Mik azok a dolgok, amiket sikerült megvalósítani, és mik azok, amiket nem?
Nagy változásokat nem terveztem, de próbáltam a támadójátékot színesíteni, és a védekezést is jobban megerősíteni. Utóbbiból még nem sok látszódott, de higgye el, nem sok időnk volt eddig.
A legfontosabb, hogy a lányok küzdöttek egymásért. Mind a portugálok, mind a szlovákok ellen voltak olyan pillanatok, amikor nem lehetett tudni, hogy ki lesz a győztes. Mindkét meccsen volt 17-17, onnan indult meg a csapat felfelé. Portugáliával szemben egy 6-0-s szériával fordítottuk a magunk javára, mindenki megnyugodott, sikerült is befejezni a mérkőzést. Szlovákiában is vezettünk hat góllal, de a végén egy kicsit elszórakoztunk belőle. Végül ott is összejött a győzelem, nem sikerült megbüntetniük a hibáinkat.
Vámos Petra lesz a vezére a válogatottnak a következő években?
Jelenleg nem nagyon vannak világklasszisaink, így mindenkinek a teljesítménye számít.
Jobban szeretem, amikor nem egy emberre kell koncentrálni, hanem amikor valaki egy átlagosan jó teljesítményből tud egyszer-kétszer kiemelkedő teljesítményt nyújtani.
Vámos Petra még nagyon fiatal, de az alapján, amit az olimpián nyújtott, nem véletlenül lett Bíró Blanka csapatkapitány helyettese. Ha adott esetben senkinek nem megy, akkor könnyen lehet, hogy Lukács Viktória lesz az, aki a szélről a hátára veszi a csapatot.
Mint az utánpótlásban sokáig dolgozó és sikereket elérő szakember minek tulajdonítja, hogy a magyar kézilabda ennyire sikeres volt az elmúlt évek korosztályos világeseményein?
Mi inkább csapatban gondolkozunk, míg a riválisok inkább egyéniségeket nevelnek. Ez az utánpótlásban nagyon hamar kifizetődik, de felnőtt szinten már lehet, hogy fordítva az igazi.
Nálunk már 18 évesen majdnem mindenki kész játékos, külföldön még 22 éves korukban is próbálják fejleszteni őket. Nálunk eléggé ritka, hogy valaki 18-22 éves kora között nagyot tudjon fejlődni.
Tord Ellingsen, a magyar férfiválogatott norvég erőnléti edzője egyszer egy autóhoz hasonlította a kézilabdázókat.
Ha mondjuk egy kocsi élettartama 500 000 kilométer, akkor abból Norvégiában utánpótláskorukban „kifutnak" egy százast, utána felnőttként még 400 ezret. A magyaroknál ugyanezt a számot 300 ezer-200 ezer arányban határozta meg az utánpótlás „javára".
Ez lehet, hogy egy kicsit valóban vissza is üt a felnőttek között.
Ez az oka, amiért például Háfra Noémi az elmúlt két évben visszaesett a 2018-ban látott extra formájához képest?
Nagyon korán rápakolták a terhet, hogy ő lesz a világ legjobbja. Ennek meg is szeretett volna felelni, de ha valami a pályán nem sikerült, akkor az inkább visszavitte, mint előre tolta a fejlődésben.
Nagyon szeretne kimászni ebből a helyzetből, és oda kerülni, ahová mindenki várja őt, de nincs könnyű helyzetben.
Győrben egyelőre nagyon kevés lehetőséget kap, sokan vannak a posztján. Nem egyszerű a feladata, de ha megcsinálja azokat a dolgokat, amiket Ambros Martín mond neki, akkor nemcsak a Győrnek, de a válogatottnak is nagy segítségére lehet.
Mekkora előnyben van a norvég, orosz, francia trió a többi válogatotthoz képest? Sikerülhet-e Párizsig ledolgozni a hátrányunkat velük szemben? Ha igen, hogyan?
Gyorsan csak az egerek szaporodnak, a csapatépítéshez idő kell. Bízom benne, hogy világversenyről világversenyre fejlődni fogunk. Mindenben javulnunk kell: védekezés, támadások, lerohanások, precizitás.
Mikor került Magyarországra? Milyen csapatokban játszott nálunk, és mik voltak a legnagyobb sikerei játékosként?
Én odesszai vagyok, ott ismerkedtem meg a kézilabdázással. Játékosként irányító voltam, Odesszából Kijevbe kerültem egy NEKA-szerű akadémiára, majd öt évet Moszkvában játszottam. Innen igazoltam 1992-ben Szolnokra. A magyar bajnokságban a Kiskőrössel elért negyedik helyünk volt a legjobb eredményem.
Mennyire volt nehéz elsajátítania a magyar nyelvet?
Már az első évemet követően nagyon sokat megértettem, nagyon segítőkészek voltak a csapattársaim is. Három év után pedig már simán tudtam kommunikálni, akcentusom még mindig van, valószínű ez már megmarad.
Hogyan kezdődött az edzői pályája? Mikor ismerkedett meg Elek Gáborral? Milyen jó tanácsokkal látta el önt, amikor nyáron átadta a stafétát?
Még a százhalombattai serdülőcsapatnál kezdtem, majd jött a PLER serdülő. Az első női csapat a Kispest volt. Elek Gáborral még 2008-09 körül, Dabason kerültem jó kapcsolatba, amikor csapattársak voltunk. Később a Fradinál is dolgoztunk együtt, a másodedzője voltam.
Mondta, hogy nem lesz egyszerű a kapitánykodás, de mindenben segített.
Korábban már szinte az összes játékossal dolgoztam a jelenlegi válogatott kerettagok közül, de valakivel régebben, hét-nyolc évvel ezelőtt.
Ennyi idő alatt az emberek képesek nagyon megváltozni, így minden plusz információt szívesen fogadtam Gábortól.
Mennyi a szabadideje két főállás mellett? Mit csinál, amikor nem a kézilabdával foglalkozik?
Jelenleg nem sok időm van, de amikor mégis otthon lehetek, akkor igyekszem minél több időt tölteni a gyermekeimmel. Egyikük 15 hónapos, az idősebb pedig hároméves.
Már ők is tudják, hogy amikor kézilabda megy a tévében, akkor nincs rajzfilm, de amúgy az övék a terep. Bízom benne, hogy minél hamarabb sikerül megoldani itt az MTK-nál az edzőkérdést, és akkor több időm lesz rájuk is, amikor már csak a válogatott kispadján leszek.
Hol látja a magyar válogatottat a 2021-es világbajnokságot követően? Mik az ön elvárásai a csapat felé, és van-e már a szövetség által kitűzött cél?
A közvélemény szerint jó a sorsolásunk, de azért ez nem teljesen igaz.
Azoknak, akik az olimpián voltak, azoknak valóban nem lesz annyira fontos világesemény, ez tény. Kíváncsi leszek, hogy a francia, norvég, orosz csapatok milyen összeállításban érkeznek majd meg. Viszont ott van az águnkon Németország és Dánia, akik nem voltak ott Tokióban. Két nagyon komoly válogatott, akikben óriási lesz a bizonyítási vágy. Dél-Korea ellen mindig nehéz, különleges stílust képviselnek. Szóval nehéz dolgunk lesz.