A legkomolyabb rekordok forognak kockán a kézi-Eb döntőjében

Vasárnap véget ér a részben hazai rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság, méghozzá egy olyan Svédország-Spanyolország döntővel, amelynek nincs kimondott esélyese.

Aki vasárnap délután kilátogat a népligeti MVM DOME-ba, annak garantáltan egy életre szóló élményben lesz része. Erre már a bronzmérkőzés is garancia, ahol a Mikkel Hansen vezette dán válogatott próbálja ellopni a bronzérmet az elől a francia nemzeti csapat elől, amelyben a legendás Nikola Karabaticot - 37 éves korából fakadóan - egyik utolsó világeseményén láthatjuk pályára lépni.

A két együttes már a középdöntő utolsó fordulójában is megmérkőzött egymással. Nem szégyen bevallani, de akkor még azt hittük, hogy a regnáló olimpiai bajnok és világbajnok összecsapása majd vasárnap a döntőben ismétlődik majd meg, nem pedig a 3. helyért megvívandó találkozón.

Mikkel Hansen és Nikola Karabatic ismét összecsapnak egymással, a tét a bronzérem lesz Forrás: AFP

Akkor Nikolaj Jakobsen taktikai okokból Mikkel Hansen mellett Mathias Gidselt és Magnus Saugstrupot is pihentette. Hiányukban is úgy tűnt, hogy a jól védő Niklas Landin mellett Jacob Holm és Niclas Kirkelökke parádés átlövőjátékával sikerül megszerezniük a csoportelsőséget. Azonban a franciák nagy hátrányból is vissza tudtak jönni, és 30-29-cel elvették a budapesti középdöntős hatos első helyét.

Végül nem lett jelentősége annak, hogy melyikük hányadik helyen jut tovább, mert mindketten elbukták a maguk elődöntőjét. Előbb Dániát valósággal "lemeccselte" a Jordi Ribera által irányított Spanyolország, majd jött az Andreas Palicka emberfeletti védéseitől - és góljaitól -, illetve Jim Gottfridsson parádés irányítójátékától vezérelt Svédország, amely nem adott esélyt a kapusteljesítmény nélküli francia együttesnek.

Andreas Palicka őrülten jó teljesítményt nyújtott az olimpiai bajnok elleni elődöntőben Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

A vasárnap 18:00-kor kezdődő finálét így a rekordbajnok játssza majd a címvédővel, és a két válogatott közül nagyon nehéz az esélyest megnevezni. 15 nappal ezelőtt még a csoportkörben megmérkőzött egymással a két együttes, azt a meccset 32-28-ra a hispánok nyerték úgy, hogy egyik csapat sem játszott igazán jól.

Nem úgy az elődöntőben, ahol úgy sikerült felülmúlniuk riváisukat, hogy előtte Pozsonyból át kellett utazniuk Budapestre. Igaz, erre egy nappal több pihenőjük volt, mint amennyi a francia és a dán együtteseknek egymás elleni rangadójuk után. Szóval ez így nagyjából igazságosnak tekinthető.

A spanyolok Gonzalo Pérez de Vargas, a svédek Andreas Palicka fantasztikus kapusteljesítményének is köszönhetően abszolválták pénteki feladatukat. Ha esetleg a két világsztárnak nem menne majd vasárnap, akkor a hispánok lehetnek kedvezőbb helyzetben, hiszen náluk a veszprémi Rodrigo Corrales áll bevetésre készen. Igaz a skandinávoknál már Tobias Thulin is bizonyította képességeit ezen a tornán.

Gonzalo Pérez de Vargas egészen elképesztően védett a világbajnok Dánia ellen Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

A pálya balszélén Ángel Fernández lazasága és - a negatív koronavírusztesztének köszönhetően visszatérő - Hampus Wanne kegyetlen helyzetkihasználása között nem tudunk dönteni. Jó példa lehet ez a poszt arra, hogy mennyire is a napi forma fog dönteni a két csapat között. Aitor Arino és Lucas Pellas is kimondott jó benyomást tett ránk az elmúlt idényben.

Az irányító poszton Jim Gottfridsson zsenialitása sokmindent eldönthet. Ő az, aki még az amúgy játékos-párti skandináv csapatoknál látott demokratikus időkéréseken is túltesz azáltal, hogy a szövetségi kapitány Glenn Solberg akár a teljes egy percét átadja klasszisának, hogy az belátása szerint döntsön a csapat támadójátékát illetően.

A 29 éves játékos "mennybemenetelét" az a spanyol védekezés akadályozhatja meg, amelyikkel kapcsolatban ezen az Eb-n kiderült, hogy teljesen mindegy, hogy milyen összeállításban van ott a pályán, kivétel nélkül emberfeletti teljesítményre képes. Ha Gottfridsson játékszervezését sikerül megakadályoznia az immáron a visszavonuló Viran Morros vezérszerepét nélkülöző spanyoloknak, akkor Svédország komoly bajban lehet.

Jim Gottfridsson a modern irányítójátékos prototípusa Forrás: AFP/Vladimir Simicek

A beálló poszt az Eb-n inkább a francia és a dán együtteseknél volt nagyobb súlyú, mint a döntőbe jutott két csapatnál, de azért Adrian Figueras és Oscar Bergendahl sem nevezhető rossz kézilabdázónak.

Ahogyan az elmúlt években már annyiszor leírt három idősödő spanyol, Joan Canellas, Jorge Maqueda és Dani Sarmiento sem. Közülük előbbi kettő egyaránt emlékezetes kontinenstornát fut. Canellas a dánok elleni fordításban legalább akkora szerepet vállalt, mint Pérez de Vargas a kapuban, a veszprémi jobbátlövő pedig szintén vezére tud lenni a hispánoknak.

A végére hagytuk a jobbszélsőket, akik közül az egyik oldalon Ferran Solé, Aleix Gómez, a másikon pedig Niclas Ekberg és Valter Chrintz is valóságos varázslók, akik félelmet nem ismerve repülnek be a legrosszabb szögekből is, hogy valami kiszámíthatatlanul gyönyörű megoldással dobják be a labdát a kapuba.

Ferran Solé a világ egyik legkiválbb jobbszélsője, mégis lehet, hogy Aleix Gómez fog a spanyoloknál kezdeni Forrás: AFP/Vladimir Simicek

Spanyolország azért küzd, hogy Svédország után második csapatként nyerjen meg sorozatban három Európa-bajnokságot.

Az északiaknak ez a bravúr az ezredforduló környékén jött össze (1998, 2000 és 2002). Mondanunk sem kell, hogy napjaink kiegyenlítettebb mezőnyében mekkora dolog lenne, ha ez vasárnapi ellenfelüknek is összejönne.

A svédek egy újabb Eb-címmel megerősíthetnék rekordbajnok státuszukat a kontinenstornák törnétetében. A skandinávok a történelmi triplázás előtt 1994-ben is magasba emelhették a trófeát, viszont az elmúlt 20 évben egyszer sem. Ha érdemre osztanák ki az Eb-győzelmet, azt mondanánk, hogy Palickának és Gottfridssonnak is kijárna már egy nagy trófea a svéd válogatottal.