Ez az olimpiák történetének legnagyobb múltra visszatekintő párharca, már az 1920-as nyári olimpián is találkoztak a felek.
Mindkét együttes győzelemmel rajtolt a kínai fővárosban, a kilencszeres aranyérmes kanadaiak 5-1-re verték az előző olimpián ezüstérmes németeket, míg az amerikaiak 8-0-val intézték el a házigazdát.
A kanadai válogatotthoz visszatért Claude Julien szövetségi kapitány, aki három hete a svájci edzőtáborban elcsúszott, többszörös bordatörést szenvedett. A nyitó meccsen Jeremy Colliton dirigálta az együttest.
A mérkőzésen gyors kanadai gólra 1 perc 10 másodperc múlva válaszolt az ellenfél, amely még az első szünet előtt ismét betalált. A második harmad kanadai kapuvassal kezdődött és végződött. Közben a kanadai kapus, Eddie Pasquale a 23. percben eladta a korongot, amiből gól született, később pedig négy ziccert is megfogott. Amikor pedig az amerikaiak előtt emberelőny adódott, abból az ellenfél lőtt gólt.
A záró harmadban egy kontrából növelték előnyüket az amerikaiak, így Kanada hiába lőtt még egy kapuvasat, már szépíteni sem tudott.
Eredmények:
férfiak, csoportmérkőzések:
A csoport, 2. forduló:
Egyesült Államok-Kanada 4-2 (2-1, 1-1, 1-0)