Megmutatta erejét a női kézilabda-válogatott a spanyolok elleni két meccsen

A magyar női kézilabda-válogatott négy napon belül kétszer találkozott Európa-bajnoki selejtezőn a tavaly decemberi világbajnokságon hazai pályán negyedik helyen végző spanyol csapattal. Egyszer nyert, egyszer pedig kikapott Golovin Vlagyimir csapata, az összkép, különösen a második, idegenbeli találkozó alapján egyértelműen pozitív.

Az már az Eb-selejtezők sorsolásának pillanatában eldőlt, hogy az 5. csoportból a magyar és a spanyol csapat fog valamilyen sorrendben továbbjutni. Nagyon el kellett rugaszkodni ahhoz a valóságtól, hogy a szlovák vagy a portugál csapatot bárki is esélyesnek tartsa a két nagyágyú mellett. A papírforma igazolódott is, mi hazai pályán tíz góllal (34-24) vertük a portugálokat, a szlovákokat pedig két góllal (30-28) győztük le idegenben, míg a spanyolok öttel verték (33-28) otthon a szlovákokat, idegenben pedig eggyel (23-22) a portugálokat - azaz, ha szűken is, de hozták a kötelezőt.

A mieink és a spanyolok is tudták, hogy a két egymás elleni meccsük lesz az igazi fokmérő, ami megmutatja, hogy hol tart a két egyaránt épülőfélben lévő, de azért így is a világ elitjébe tartozó csapat. Nálunk sorra épülnek be most már a "nagy válogatottba" az elmúlt évek ifjúsági és junior tornáin érmeket, mi több aranyérmeket halmozó csapatainak legjobbjai, mint Kácsor Gréta, Kuczora Csenge, Tóvizi Petra, Vámos Petra vagy éppen Bordás Réka, míg a spanyoloknak olyan hiányzókat kellett pótolniuk, mint Nerea Pena, Carmen Martín vagy Alexandrína Barbosa.

Vámos Petra egyre inkább beleszokik a vezérszerepbe Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az első meccs a végeredmény alapján a spanyoloknak sikerült jobban, hiszen ők nyertek 30-28-ra az idén januári férfi Eb-tartalékhelyszíneként is számításba vett vadonatúj Tatabányai Multifunkciós Aréna első válogatott meccsén, azonban a meccs összképe ennél jóval árnyaltabb. Ahogy Golovin mester fogalmazott:

A meccset visszanézve is tartom, hogy nem ők nyertek, hanem mi vesztettünk, ami persze nem változtat a lényegen, hogy ők kaptak két pontot és nem mi.

A magyar csapat ugyanis szinte végig vezetett, sajnos pont az utolsó percekre fogyott el a lendület támadásban, és esett szét egy kicsit a védekezés. A első 45 percben azonban minden jól működött, védekezében megvoltak a blokkok, a labdaszerzések és azokból a könnyű gólok, sült az átlövők keze (Klujber Katrin és Szöllősi-Zácsik Szandra is 7-7 góllal zárt), biztos kézzel lőttek a szélsőink (Lukács Viktória 6, Márton Gréta 4 gólt szerzett), nem nagyon lehetett panasz a játékra. A hajrában azonban ötgólos vezetésünknél talán elhittük, hogy megvan a meccs, a spanyolok nyitott védekezése pedig teljesen összekuszálta az addigi játékunkat, holott a kapitány elmondása szerint tudták, hogy elő fogják venni ezt a fegyvert, és készültek is rá.

Viszont az, hogy a mecs túlnyomó részében nálunk volt az előny egyöntetű bizakodásra adott okot.

A csapat úgy indult el pénteken Frankfurt és Bilbao érintésével Santanderbe a kvázi visszavágóra, hogy a lányok kijelentették győzni mennek Spanyolországba.

"Nagyon fontos, hogy megmutassuk, nem véletlenül vezettünk szinte végig a hazai mérkőzésen.

Azt a meccset mi rontottuk el, éppen ezért mondom azt, hogy igenis van esélyünk győzni szombaton

- mondta szinte szóról szóra ugyanazt Szöllősi-Zácsik Szandra és Planéta Szimonetta, miközben Frankfurtban vártunk az átszállásra.

Golovin mester arra számított, hogy a spanyolokat talán elkényelmesíti a tatabányai siker, és abban bíznak, hogy, ha idegenben győzni tudtak, akkor otthon nem lesz gond a mieink elintézésével. Nos, a lelátóról nem tűnt sem elbizakodottnak, sem kényelmesnek a spanyol csapat, nyilván ők is tudták, hogy szerdán szerencséjük is volt, és a hatezer szurkolójuk által űzve, ha nem is estek neki a magyar csapatnak, de az első pillanattól látszott, hogy ez kőkemény csata lesz.

Szöllősi-Zácsik Szandra (labdával) vezére lett a pályán a magyar csapatnak Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az első félidőben ismét a Szöllősi-Zácsik, Klujber kettős vitte a prímet a mieiknél gólgyártásban, mellettük a beállóban remeklő Bordás Rékát kell még kiemelnünk. Na meg Szikora Melindát! A meccs legjobbja már az első harminc percben is bravúrok sorát mutatta be, de akkor ez még arra volt elég, hogy a folyamatos 1-2 gólos spanyol vezetés dacára végül 15-15-ös döntetlennel menjenek szünetre a csapatok. A második harminc percben

Szikora még egy fokozattal feljebb kapcsolt, és már-már világklasszis szinten védte a ziccerek sorát.

A magyar kapitány a szünet után, ha nem is sort cserélt, de azért alaposan belenyúlt a csapatba: a rutinos Lukács, Schatzl szélső páros helyett érkezett Kovács Anett és Márton Gréta, több pihenőt kapott Szöllősi-Zácsik és Klujber, ami együtt járt azzal, hogy Kuczora és Kácsor viszont többet volt a pályán. És az, hogy ilyen rutintalan csapat (egy-két tucat válogatottságnál tartanak ezek a lányok) volt a pályán egyáltalán nem rontotta a játékunk színvonalát. Ahogy a meccs után Szikora Melinda az Origónak nyilatkozva kiemelte: most jobban működött a védekezés, jobban mozgott együtt a fal, így neki is könnyebb dolga volt a kapuban. A hajrában ezúttal már hat góllal (27-21) is vezettünk, szűk tíz perccel a vége előtt, és a spanyolok ugyan megint előhúzták a nagyon nyitott védekezést, ezúttal nem hagytuk magunkat zavarba hozni.

Az utolsó percekre visszajött a válogatott vezérévé váló Szöllősi-Zácsik, hogy támadásban a rutinjával kicsit megnyugtassa a fiatalokat, rögtön ki is osztott egy gólpasszt, de ugyanilyen fontos volt az addig csak védekező Planéta Szimonetta hidegvérrel bembázott hetese is - első kapuralövése volt a mérkőzésen, de ez is kellett ahhoz, hogy három góllal nyerjünk, és az egymás elleni összevetésben jobbak legyünk, mint a spanyolok. Ez még jól jöhet az Eb csoportok sorsolásánál, noha most ennél fontosabb, hogy "mindenki boldogan mehet vissza a klubjába, és felszabadultan mehetünk neki az utolsó két Eb-selejtezőnek" - idézzük Szöllősi-Zácsik Szandrát.

Santanderi győzelem kétség kívül jó hatással lesz sokakra. Egyrészt azokra, akik kiharcolták, másrészt a szurkolókra is, akik a vb-n elért 10. hely után bizony fanyalogtak egy kicsit. Megnyugtató volt látni, hogy alakulóban van az új válogatott, kezdenek összeilleszkedni a részek, melyek kiadják az egészet,

aki pályára, az kivétel nélkül hozzátette a magáét, erre utal, hogy tizenegy gólszerzőnk volt, ami nem mindennapi csapatmunkát mutat.

Már csak egy kérdés maradt: mi van, mi lesz Háfra Noémivel? A vitán felül hihetetlenül tehetséges és karrierje kezdetén roppant gólerős, senkitől és semmitől sem félő játékos szerdán csupán egy gólt lőtt, szombaton pedig nem is nevezte őt a kapitány. Könnyen lehet, hogy ennek nincs semmilyen jelentősége, és biz' Isten mondjuk, ez lenne a leginkább megnyugtató olvasat.