Sok mindent elmond egy csapatról és annak szurkolóiról, hogyha a lelátója már egy órával az aktuális mérkőzése előtt tele van. Márpedig Székesfehérváron a nagy múltú jégkorongcsapattal pontosan ez volt a helyzet hétfő este.
Ez az egyetlen olyan magyar megyeszékhely, ahol a hoki a legnépszerűbb csapatsport, pedig igencsak bő a kínálat.
A Hydro Fehérvár AV19 mellett Székesfehérvár hírnevét öregbíti az 1985-ös UEFA-kupa-döntős, háromszoros magyar bajnok MOL Fehérvár labdarúgó-, az ötszörös magyar bajnok Alba Fehérvár kosárlabda- és a még korábban Cornexi-Alcoa néven 2005-ben EHF-kupát nyerő – napjainkban szintén Alba Fehérvár néven futó – női kézilabdacsapat is.
Ha ez nem lenne elég, akkor az elmúlt egy évtizedben Fejér megye székhelyén lelt otthonra a hazánkban évről évre megrendezésre kerülő legrangosabb nemzetközi atlétikai verseny, a Gyulai István Memorial, illetve hazánk első kifejezetten amerikai futballnak szentelt stadionja, a First Field is Székesfehérváron található.
Mindezeket azért írtuk csak le, hogy szemléltessük, hogy ebben a városban igencsak meg kell harcolni a figyelemért a számos alternatíva miatt. A fehérvári hokisoknak ez mégis évről évre sikerülni szokott. Az 1960-ban megalapított klubot javarészt idősebb Ocskay Gábor építette fel az 1970-es évek végétől és 1980-as évek elejétől kezdve.
Az ezredforduló környékére a Volán egyeduralkodóvá vált hazai fronton. Ez azt jelentette, hogy 1999 és 2012 között csupán két alkalommal nem ők lettek a magyar bajnokok.
A hazai versenysorozatot egyértelműen kinőtte a klub, így elkezdett külföldre kacsintgatni.
Ennek lett az eredménye, hogy 15 évvel ezelőtt csatlakozott az osztrák liga mezőnyébe.
Vagyis ennyi idő kellett hozzá, hogy szép fokozatos építkezéssel bejussanak Európa egyik legerősebb bajnokságának a döntőjébe úgy, hogy a klub költségvetése még mindig sokkal kisebb, mint például az őket most legyőző Red Bull Salzburgé. Még egy ilyen rövidebb krónikában sem mehetünk el szó nélkül a 2009. március 25-én elhunyt ifjabb Ocskay Gábor tragédiája mellett, akinek a nevét azóta is viseli a Raktár utcai létesítmény.
„Örökké A-csoportos marad" – tartja a legenda az ikonról, utalva ezzel arra, hogy egy évvel a Szapporói Csoda után, nem sokkal a magyar jégkorong történetének első A-csoportos világbajnoksága előtt veszítette életét. Sokat elmond arról, hogy az a 2008-09 környékén igencsak nagy népszerűségnek örvendő válogatottnak három emblematikus alakjának a mezszámát is itt Fehérváron vonultatták vissza. Ocskay mellett Palkovics Krisztián és Kangyal Balázs részesült hasonló elismerésben.
Napjainkban a számos nemzetközi szintű légiós mellett néhány játékos szintén hasonló magasságokba törne. Közöttük van a csapatkapitány Hári János és a klub saját nevelésű játékosa, Erdély Csanád is. Velük beszélgettünk a 3-1-re elveszített 4. mérkőzés után.
„Minden meccsen megvolt a lehetőségünk arra, hogy mi nyerjünk.
Az első dupla hosszabbításban dőlt el, a másodikon nagyon szerencsétlen gólt kaptunk a végén, ez utóbbi a harmadikra szintén ez az igaz volt.
Nagy különbség nem volt köztünk és a Salzburg között, így ezúttal a szerencsefaktornak is nagy szerepe volt, sajnos nem a mi irányunkba" – foglalta össze Hári János a Salzburg elleni döntő párharc első három találkozóját.
Való igaz, ha egy picit jobb a helyzetkihasználása a Volánnak ezen a hétfő esti mérkőzésen is, akkor az első harmadnak nem 1-1-es döntetlennel, hanem 3-0-s magyar vezetéssel kellett volna zárulnia. A fehérváriak rendkívül nagy iramban kezdték a meccset, Magosi Bálint góljával sikerült is előnybe kerülni. Azonban a következő két találatot egyaránt Michael Raffl szerezte – ezek közül a második igencsak mutatósra sikerült.
A hajrában a mieink küzdöttek-hajtottak, hogy legalább hosszabbításra mentsék az összecsapást, de végül a Salzburg egy üres kapus góllal eldöntötte a győzelem sorsát, és megszerezte története kilencedik bajnoki címét. A Volán dolgát nehezítette, hogy egyik legjobbját, Brady Shaw-t eltiltás miatt nélkülöznie kellett.
„A sorokban voltak némi változások, de a szezon során játszottak együtt azok a játékosok is, akik most kényszerből ismét összeálltak. Mivel minden sor 95 %-ban ugyanazt a taktikát játssza, ezért ilyen szempontból nem volt gond.
A fiatalok is óriási munkát végeztek, egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy nem voltak meccsben, amiért büszke vagyok rájuk. Ambrus Gergő és Rétfalvi Kristóf is nagyon sokat fognak profitálni ebből a jövőben
– mondta Erdély Csanád a Shaw távolléte miatt eszközölt változtatásokról.
A klub saját nevelésű, a hétfői meccset parádésan kezdő 26 éves csatárának ez már több mint a hetedik szezonja volt a felnőttcsapatban, ami nagy büszkeséggel tölti őt el. „Itt voltam, amikor csak szenvedtünk és nem jutottunk be a rájátszásba, így tudom, honnan indultunk neki. Nem csak a klubnak, de a magyar jégkorongnak is nagyon kellett ez a siker.
Egy jó pár száz embert vissza tudtunk csábítani a lelátóra, méghozzá egy produktív, szórakoztató játékkal.
Újra egy kicsit a jégkorongra figyelt az egész ország, és az emberek ismét felkapták rá a fejüket, hogy itt van egy magyar csapat, aki megállja a helyét ebben a mezőnyben is.
Szívünket-lelkünket kitettük, amiért nagyon hálásak voltak a szurkolóink."
„Ez a hangulat és közösség nagyon vonzó, nekem is az otthonom lett a családommal. 2020-ban úgy írtam alá, hogy az lesz a célom az 5 év alatt, hogy bajnokok legyünk. Még van bennünk bőven" – ezt már ismét Hári mondta, aki szintén imád ebben a régies, mégis a maga nemében romantikus csarnokban hétről hétre jégre lépni.
Mivel a teljesen retro stílusú helyszín lelátójának nagy része állószektor, ezért nagyon hamar meg kell érkeznünk nem csak ahhoz, hogy jó helyünk legyen, de ahhoz is, hogy egyáltalán felférjünk rá. Pláne egy ilyen történelmi jelentőségű mérkőzés előtt, amire szinte azonnal minden jegyet eladtak.
Az egy órával a korongbedobás előtt még halkan szóló amúgy főként rockzene tökéletes ahhoz, hogy igazi közösségteremtő ereje legyen annak az időszaknak, amíg a bemelegítésre kikorcsolyázó játékosokra várnak.
Látszólag mindenki ismer mindenkit, mégsem érezzük azt, hogy ne lehetne percek alatt beilleszkedni.
Az első „hajrá Volán!" rigmusra már 45 perccel a kezdés előtt rázendített a szurkolótábor, majd ahogyan jöttek a jégkorongozók bemelegíteni, a Tankcsapdától a Scorpionsig előkerülnek a legnagyobb slágerek. Ekkorra már tényleg érdemes elfogyasztani a „melegedőben" kapható melegszendvicset, amivel felidézhetjük az iskolában két tanóra között a büfében elfogyasztott étel ízvilágát. „Egyszerű, de nagyszerű" – olyan, mint maga a fehérvári „Ördögkatlan".
A Volán új edzőjéről, a 2021-22-es szezon előtt a csapatot átvevő Kevin Constantine-ról is valami hasonló gondolatokat fogalmazott meg a két magyar válogatott játékos.
„A legjobb edző, akivel a pályafutásomban dolgoztam.
Jó értelembe véve egy bolond ember, ez alatt azt értem, hogy annyira a hoki a szenvedélye, hogy nagyon sok órát tesz bele és minden apróságra felhívja a figyelmet. Arra inspirál bennünket is, hogy mi is beletegyük a melót, és még jobbak legyünk
– dicsérte Hári az amerikai szakembert, aki a szezon előtt 2+1 éves szerződéssel írt alá a kispadra.
Természetesen a csapatkapitányt meg kellett kérdeznünk arról is, milyen esélyei lehetnek a nemzeti csapatunknak az előttünk álló Divízió-1/A világbajnokságon: „Azt mondják jó esélyünk lesz, úgyhogy én is ezt mondom. (nevet) Két nálunk magasabban rangsorolt válogatott van, már a Dél-Korea elleni nyitó meccsünk sorsdöntő lesz."
A május 3. és 8. között Szlovénia fővárosában, Ljubljanában megrendezésre kerülő tornán a mieinknek a jól megszokott öt helyett csak négy ellenfele lesz, így elég hármat megelőzni a Szlovénia, Dél-Korea, Litvánia, Románia kvartettből, hogy 2009 és 2016 után 2023-ban ismét a legjobbak között szerepelhessen.
A kanadai Sean Simpson által irányított csapatunkat legutóbb 2019-ben láthattuk nagy világversenyen, ugyanis a legutóbbi két esztendőben a koronavírus-járvány miatt nem rendeztek Divízió-1-es világbajnokságokat. Ennek ellenére Erdély Csanád rendkívül bizakodva várja a rájuk váró feladatot.
Még előttünk áll jó pár edzőmérkőzés, de azt azért tudni lehet, hogy az augusztusi olimpiai selejtezőre már kialakult egy mag, amely képes lehet arra, hogy feljusson az A-csoportba. Nem lesz egyszerű dolgunk, mert nincsenek lefutott meccsek, éppen ezért mindig csak a következőt kell behúzni
- mondta rendkívül céltudatosan a fiatal jégkorongozó.
Ami biztos, hogy a világ legjobb hokis szurkolótábora már alig várja, hogy Ljubljanában buzdítsa a magyar válogatottat. A magyar jégkorongban a Volán sikerével most valami megmozdult, ha május elején összejönne a bravúr, akkor ismét olyan népszerűségre tehetne szert ez a sportág, amilyet a látványossága alapján megérdemel. Ja, és a helyszínen sokkal jobb, mint a tévében!
Nézze meg a mérkőzésen készült fényképes galériánkat IDE KATTINTVA!
A Hydro Fehérvár AV19 egyik vezérszurkolójával, Török Bencével készült interjúnk a következő oldalon olvasható!