Vasárnap ordítani szeretnék, mint az állat

Pénteken 16 órakor a spanyol Salamanca ellen játszik a női kosárlabda Euroliga elődöntőjében a Sopron Basket csapata, amely sorozatban negyedszer jutott el a legrangosabb európai kupasorozat végjátékába. A csapat edzője, Gáspár Dávid a négyesdöntő helyszínén nyilatkozott lapunknak.

Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Isztambulból.

Egyetért azzal a felvetéssel, hogy az orosz Jekatyerinburg kizárása után szinte megjósolhatatlan az idei Final Four végkimenetele?
Természetesen most is mennek a különféle latolgatások, de ez a négyes döntő ebből a szempontból tényleg más lesz, hogy nincsenek itt az oroszok.

Gáspár Dávid, a Sopron Basket edzője Fotó: Csudai Sándor - Origo

Négy olyan csapat van itt, amelyek kiküzdötték maguknak azt, hogy ide eljussanak, ezek nem véletlen dolgok. Éppen ezért nagyon nehéz megjósolni, hogy vasárnap ki ér fel a csúcsra.

Milyen állapotban van a csapata azok után, hogy hétfőn még a bajnoki elődöntő harmadik meccsét vívták Sopronban a DVTK-val?
Azon a fásultságon és enerváltságon, amely egy héttel ezelőtt jellemző volt a csapatra, talán már sikerült túllendülnünk.

Mentálisan és fizikálisan is erősek vagyunk. Ez volt a célja az elmúlt három hétnek.

Remélem, hogy a DVTK elleni kiélezett elődöntő mentálisan is mindenkit a csúcsra járatott. A pénteki ellenfelünk, a Salamanca borzasztóan jó és erős csapat.

Egy évvel ezelőtt ezt a pároscsatát a Roberto Iniguez – Gáspár Dávid párharcra hegyezte ki a sajtó. Most egyetlen szó sem esik erről.
Szerintem tavalyi is csak a sajtó kreálta ezt, mert én nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget. Sosem szólt erről ez a párharc és most sem fog. Én nem gondolkodtam erről. A két csapat megütközik, a túloldalon egy nagyon jó szakember ül.

Roberto Iniguez, a Salamanca edzője két idényen át Sopronban dolgozott Forrás: FIBA

Én is teszem majd a dolgomat és igyekszem a tudásom legjavát nyújtani. Csütörtökön a reggelinél is összefutottunk, üdvözöltük egymást, aztán ment mindenki a maga dolgára.

A Salamanca 17, a Sopron 16 meccset játszott le eddig az Euroliga idei szezonjában. Ebből a sok mérkőzésből, amit a spanyolok vívtak, mindegyiket megnézi? Vagy csak bizonyos elemekre fókuszálnak a felkészülés alatt?
9-10 meccset vágunk meg és ebből vesszük ki az elemeket. Én általában egész meccseket nézek, Laczka Miklós kollégám inkább rövidebb klipeket néz, amely nagy gyűjtőmunka eredménye. Óriási a rendelkezésünkre álló anyag, aminek nem is jutunk a végére. A Salamanca játékelemei rendkívül szélesek. Az egész éves taktikai felkészülésben sok mindent megnézünk, de korántsem mindent.

Az a hektikusság, ami a Sopront idén jellemezte, Isztambulra kisimul?
Remélem, hogy igen. A múltban voltak olyan vereségeink, amelyek sokakat megleptek, mint amikor Győrben kikaptunk.

De az egész éves hektikusság, a betegségek, a Covid-okozta problémák okozták ezeket a hullámzásokat.

Ettől persze még nem kellett volna kikapni sem Győrben, sem Diósgyőrben. Mostanra az összes játékosunk rendelkezésünkre áll és ez a legfontosabb.

Személy szerint önnek mit jelent a második Final Four-os szereplés?
Sok edző egyszer sem jut el ide, én meg már másodszor vagyok itt. Ez nagyon boldoggá tesz. Az idény közben voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem, hogy ez nem fog sikerülni. Ilyen volt az, amikor

2021 karácsonya előtt három nappal hosszabbításban kikaptunk az olasz Schio otthonában.

Akkor úgy éreztem, hogy sok minden elveszett. De miután hazaértünk onnan, egyből azon gondolkodtam, hogyan lehet ebből kijönni és ez meghozta az eredményt, mert fontos meccseket nyertünk meg és számunkra kedvező helyzetbe kerültünk az alapszakasz végén.

Török Zoltán ügyvezető és Gáspár Dávid vezetőedző pacsiját szívesen néznék Isztambulban is Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ezért rengeteget dolgoztunk. Mindaz a stressz, ami ezzel járt eléggé megterhelt minket. Éppen ezért okozott nagy boldogságot, hogy két meccsen túljutottunk a francia Montpellier elleni negyeddöntőn. Amikor a második, Franciaországban rendezett meccset lefújták, többféle érzelmi állapot futott át rajtam.

A fáradságtól összeesek, vagy ordítok, vagy az öklömet rázzam, vagy higgadt maradjak. Aztán lecsillapodtam, s megint az jutott az eszembe, hogy mennyire jó dolog, hogy idáig eljutottunk.

Vasárnap ebből melyiket szeretné elővenni?
Azt, hogy ordítsak, mint az állat.

A boldogágtól ordítani tudnék?
Igen, pont erről beszélek.