Annak ellenére, hogy a csapat egy tízgólos vereségen másnapján fogadta az újságírókat, mindenki felszabadultabbnak tűnt, mint a megelőző napokban.
Egy kicsit talán mindenki megkönnyebbült. Úgy érzem, hogy a vereség ellenére is megmutattuk, legalábbis az első félidőben biztosan, hogy milyen csapat vagyunk, mit tudunk valójában.
Ugyanakkor persze szomorú belegondolni, hogy, ha így játszunk az első két meccsen is, akkor nem ezek az eredmények születnek. De alaposan átbeszéltük a történteket, ennek lett az eredménye a jó első félidő a norvégok ellen, és most már csak így szeretnénk tovább menni" - mondta az Origónak.
Arra az újságírói felvetésre, hogy ő maga talán még a csapat többi tagjánál is hosszabb utat kellett, hogy bejárjon, mire eljutott odáig, hogy a horvát meccs lefújása utáni sírástól hat góljával a mieink legeredményesebbje volt a norvégok ellen így válaszolt.
"Ott minden előtört belőlem. A fáradtság, a honvágy, félreértés ne essék, nagyon szeretem ezt a csapatot, és nagyon örülök, hogy itt lehetek, nagyon jó a hangulat, csak éppen hiányoznak a családtagok, a húgomék és a többi.
Meg persz az, hogy kikaptunk egy olyan meccsen, amiről nagyon jól tudtuk, hogy milyen fontos, ráadásul még nagyon rosszul is játszottam.
Ez mind benne volt abban a sírásban."
A Ferencváros átlövője elmondta, hogy a horvátok és a norvégok elleni meccs között nagyon sok biztató üzentet kapott, a délszláv csapat elleni vereség másnapján pedig már úgy kelt fel, hogy csak előre szabad nézni, "el kell felejteni a horvátok elleni meccset, és vissza kell szereznem az igazi énemet".
"És azért elég sok helyről megkaptam azt, hogy nekem kellene a csapatot a hátamra vennem, és nagyon bántott, hogy, ha csak fele olyan jól játszom, mint máskor szoktam, akkor biztos, hogy más eredmény születik."
"Egyáltalán nem nyomaszt és nem élem meg teherként egyébként, hogy a válogatottban tőlem várják a gólokat, a meccset eldöntő megoldásokat. Pont ellenkezőleg, inkább plusz motivációként fogom ezt fel. Felnőttebb vagyok, érettebb játékos lettem, aki minden meccsen próbálja maximálisan odatenni magát" - válaszolta az Origónak.
Elmondta az elmúlt fél-egy évben már nagyon érzi, hogy az ellenfelek külön készülnek rá, ami legbelül hízelgő, hiszen azt mutatja, hogy jó játékosnak tartják, ugyanakkor nagyon meg is nehezíti a dolgát. Éppen ezért az elmúlt időszakban át is kellett kicsit alakítania a játékát.
"Muszáj volt változtatni, mert, amikor a Fradihoz mentem, még valóban nem nagyon ismertek, bejöttek a megoldásaim (Elek) Gábortól is nagyon sokat tanultam, ahogy a többiektől is.
Aztán jött egy hullámvölgy, és rá kellett jönnöm, hogy azért azt a szintet tartani korántsem olyan könnyű.
Más poszton is játszottam, és egyszerűen rá voltam kényszerítve, hogy valami mást, új elemeket is belecsempésszek a játékba, ha az ellenfelek védői kivesznek belőle olyan dolgokat, amiket korábban csináltam. De azért ebben a lányok sokat segítenek, amikor megcsinálják nekem a helyzeteket" - válaszolta az Origónak.
A középdöntő legnagyobb feladata az lesz, hogy a csapat fent tudjon maradni azon a hullámon, amire a norvégok elleni első félidőben ült fel.
"Azt kell csinálnunk, amit tegnap mutattunk a pályán, hogy örültünk egymás sikereinek, ha valaki hibázott, az nem belerokkant, hanem ment előre, csinálta tovább a dolgát, hajott. A hangulattal egészen biztos, hogy nem lesz baj.
Ami volt megtörént, kaptunk egy jó nagy pofont, amiből szerintem most felálltunk.
Lehet, hogy kellett nekünk, és most nagyon bízom benne, hogy a norvég meccsen látott formánkat visszük tovább. Ha sikerül, akkor akár még egy nagyon jó eredményt is elérhetünk" - zárta Klujber Katrin.