Sopron Basket: olyanok, mint az Év csapata

Csütörtökön este Sopronban megint olyan dolog történt, amelyről egyszer majd párás szemmel beszélnek azok, akiknek fontos (volt) a város női kosárlabdacsapata. Az Euroliga-győztes, azaz a címvédő soproni sportolók a klubikon, Fegyverneky Zsófia vezetésével legyőzték az idei sorozat egyik leggazdagabb csapatát, a milliárdos török Mersint. Ebben az idényben már másodszor. Ezzel pedig a Sopron Basket azt is megmutatta, voltaképpen melyik együttes volt az Év csapata 2022-ben Magyarországon. Ők.

Igaz, a "volt" szó ebben az esetben aligha állja meg a helyét, mert a Sopron teljesítményét látva mintha még mindig ők lennének az Év csapata. Az, hogy ezt a magyar sportújságírás "nagyjai" nem így látták? Hát, Istenem. Ebben a szakmában (sportújságírás) sem lehet minden tökéletes.

Őket nem lehet átverni Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ám javaslom, hagyjuk is ezt a témát, mert a szavazás eredményén nem lehet már változtatni, s azt minden körülmények között el kell fogadni. (A Sopron a magyar labdarúgó-válogatott mögött, a Fradit megelőzve lett második a voksoláson, tehát a sporttörténelmi Euroliga-siker sem volt elég a győzelemhez. Igaz, egy másik kategóriában, az év férfi sportolóinak megválasztásakor rendezett büntetőszavazás miatt az olimpiai bajnok Liu Shaoang sem futott be az első helyre, amely annak volt köszönhető, hogy testvérével, Liu Shaolin Sándorral tavaly ősszel úgy döntöttek: hazánk helyett Kínában folytatják pályafutásukat.) Foglalkozzunk inkább azzal, ami ezekben a hetekben Sopronban zajlik.

Mert az, ami ott megy, kisebb csoda és ezt akkor is le merem írni, ha tudom, hogy ennek az Euroliga-idénynek sem a Sopron Basket az elsőszámú esélyese (hogy lehetne az, amikor egy "új Jekatyerinburg" alakult Isztambulban, most a Fenerbahce lett az, ami eddig az orosz csapat volt), bár ezzel lassan illene vigyázni, mert ha nem vagyunk óvatosak, eljön az április és... De ezt a mondatot nem fejezem be, mert lehet, hogy egy hét múlva a DVTK az Euroliga következő körében Miskolcon legyőzi a soproniakat és akkor mindezt egyesek röhejesnek tartják.

Szóval, a kisebb csoda állapotában álmodozva élhetjük meg azt, amit nem az ezer, hanem a tízezer sebből vérző Sopron most csinál.

Az ezer sebből vérző obligát közhelyet a tavalyi idényben már eldurrantottuk, a tízezer meg tényleg illik ide.

Kétszer győzték le a milliárdos Mersint Fotó: Csudai Sándor - Origo

7/2

Ezzel a győzelem-vereség mutatóval áll csoportjában a Sopron Basket. Még két ilyen együttes van a mezőnyben. A már emlegetett új pénzeszsák Fenerbahce és a szezon meglepetéscsapata, a lengyel Polkowice. Utóbbi egészen döbbenetes idényt fut, igaz, az ő csoportjuk egy hajszállal talán könnyebb, mint a Soproné. A Sopron 7/2-es mutatója azért is figyelemreméltó, mert tavaly az alapszakaszt 8/6-al zárta a magyar csapat, az tehát szinte biztos, hogy ez a mutató idén jobb lesz. De azok után, amin a magyar együttes idén átment, az eddigi teljesítmény tényleg fantasztikus.

Két amerikai játékos ugyanis olyan vidéki manézsnak gondolta az Euroliga-győztest, ahol az elefánt akkor trombitál, amikor akar, s nem akkor, amikor intenek neki. A két amerikai közül az egyik magyar útlevéllel a zsebében csapta be a magyarokat, mert az idény elején - amúgy valós - családi probléma miatt nem jött, majd amikor ezek a gondok múlni látszottak, eszébe jutott, hogy van a szerződésében egy olyan záradék, amely szerint ő akár ki is vásárolhatja magát innen, s másik csapatnál köthet ki. Courtney Vandersloot élt ezzel a lehetőséggel, ő ebben az idényben már biztosan nem játszik a Sopron mezében, hogy hol tűnik majd fel, az hamarosan kiderül, de ne legyünk meglepődve, ha a zaccos kávéjukat a Boszporusz partján kavargatók gyújtanak majd örömtüzeket.

Vandersloot esete sem volt szép, de jogilag támadhatatlan.

Más kérdés, hogy ide jutott a sportág, hogy ezeket az amerikai játékosokat már csak egy ilyen kivásárlási záradékkal lehet egyáltalán leigazolni.

A klubikon, Fegyverneky Zsófia, aki csodálatos teljesítményt nyújt az idei szezonban Fotó: Csudai Sándor - Origo

A másik amerikai, Brittney Sykes esete más. Ő eljött Sopronba, aztán pár meccs után úgy érezte, hogy nem neki való vidék ez. Az őszi miniszünet végén késve érkezett meg csapatához (ebben az idényben nem először) és a szigorú igazgató, Török Zoltán kivágta őt a keretből. Voltaképpen ez volt Sykes igazi célja, kiprovokálta a balhét, mert hallotta, hogy Török Zoltán ebben a kérdésben nem ismer tréfát. Csaknem 30 éve nem, de ez most más kérdés. Sykes ezzel szépen elvonult, ma már a Sopron egyik csoportellenfelét, a spanyol Gironát erősíti. Természetesen mondhatnánk erre, hogy a soproni ügyvezető megbüntethette volna, elvehette volna akár 2 havi fizetését is az amerikainak, hiszen nem akármilyen képességű játékosról beszélünk.

Ám ha Török nem rúgja ki a nagyképű és számító amerikait, ma nem úgy nézne ki a táblázat, ahogy most.

Mert Sykes itt-tartásával a csapat morális egysége borult volna fel és akkor tényleg megnyithatott volna a kisváros cirkusza, ahol a befőtt rakja el az oroszlánt. Sykes mehetett, amerre látott, Gáspár Dávidnak újra és újra és újra csapatot kellett építenie (ebben már van némi rutinja a mesternek), az építkezés közben pedig a soproni lányok olyan lelkierővel játsszák le a meccseket, amire a magyar sportban is ritkán van példa. A Mersin ellen az egyetlen üdvözítő megoldás a törökök megfojtása volt, ezt csak tökéletes védekezéssel lehetett elérni. Ha a Sopron belemegy egy nyílt támadójátékba, az adok-kapokból egészen biztosan rosszul jön ki. Helyette már az elején földre vitte a Mersint és addig szorította ott, míg a török sztárcsapat - amely néhány napja legyőzte a Fenerbahcét - kilehelte a lelkét.

Ezt a Mersint kétszer legyőzni ebben az idényben egészen elképesztő dolog. A csoportban a második helyen álló olasz Schio elleni csodameccset megnyerni - erre sincsenek nagyon szavak. Egyáltalán: 7 győzelmet aratni úgy, hogy a tízezer seb vérzése szinte soha nem áll el: a soproni szívek diadala. Más elnyűtt sportújságírói közhelyet azért nem akarok leírni, mert azzal csak elvenném az eddig történtek fényét. Ezt pedig semmiképpen sem akarom.

Hetedszer ünnepelhettek az Euroligában a soproni lányok Fotó: Csudai Sándor - Origo

Bármi is lesz ennek az idénynek a vége az Euroligában, ez a szereplés (is) örökre emlékeztes marad a soproniaknak. Kicsit olyan ez, mint amikor Lorenzo Carcaterra, Tommy Marcano, Michael Sullivan és John Reilly Barry Levinson filmjében, a Pokoli leckében utoljára találkoznak.

Különleges éjszaka volt. Bárcsak sose érne véget. Az volt a mi Happy End-ünk. Akkor voltunk utoljára együtt" -

hangzik el a mozi végén. A Sopron Basket filmjének azonban nincs vége. Még nincs. Javaslom, aki tudja, kapcsolódjon be a megtekintésébe. Ahogy az év férfi sportolója, Milák Kristóf csütörtökön este a helyszínen látta. (Meg Kapás Boglárka és Marton Richárd.) Mert amikor már csak az archívumokból vehetjük elő a tekercseket, az nem lesz ugyanaz. Szóval: kövessék minél többen ezt a sztorit. Talán nem fogják megbánni.