1982 februárjában átadták a főváros akkori büszkeségét, a Budapest Sportcsarnokot. Ezzel sok sportág számára új perspektíva nyílt meg, ha nem is otthont, de „átmeneti szállást" kapott itt ideig-óráig. Talán a legnagyobb változást a BS létrejötte a jégkorongozóknak hozta. Az átadás után kevesebb mint egy hónappal, március 9-én rendeztek itt először jégkorong mérkőzést, és
ez akkora csoda volt, hogy 5000 ember tette tiszteletét,
hogy helyszínen legyen szemtanúja a történelmi eseménynek. A hálás magyar hokisok nagyon ki is tettek magukért, ugyanis az első hazai fedettpályás hokimeccsen 11-3-ra győztek a franciák ellen. Majd egy nappal később, ugyanitt 7-3-ra.
Mennyire kiegyeznénk bármelyik eredménnyel idén a világbajnokság legmagasabb osztályában, Tamperében Franciaország ellen.
Ám akkor még ez a két válogatott a világ harmadik vonalában, az akkori meghatározás szerint a C csoportban szerepelt. Ami a világ középmezőnyének az alját jelentette. Ugyanis 8 csapat vitézkedett, az A csoportban, további 8 a B-ben, és akkor még nem űzték annyi országban ezt a sportágat, mint manapság. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a nemzetközi szövetség akkori elnökének, Günther Sabetzky-nek a szavait, aki az 1983-as, C csoportos vb előtt a következőket mondta:
Szövetségünknek jelenleg harmincegy tagállama van. Ezen kívül tudomásunk szerint több ország rendelkezik még jégpályával. Ázsiában Thaiföldön, Szingapúrban, Malaysiában, Indonéziában, Tajvanon és Hongkongban korcsolyáznak, korongoznak.
Műjégpálya üzemel Dubaiban, Kuvaitban, ott napenergiával fagyasztanak. Brazíliában jégpálya van ugyan, de jégkoronggal nem foglalkoznak, Mexikóban pedig van bajnokság, de ők még nem tagjai a nemzetközi szövetségnek. Célunk, hogy ezeket az országokat bevonjuk szövetségünkbe, szervezettebbé tegyük náluk sportágunkat. S természetesen arról sem mondtunk le, hogy további országokat győzzünk meg sportágunk szépségéről."
Noha a magyar válogatott az említett 31 ország rangsorában kb. a 15-20 hely között volt, sikerült elhozni 1983-ban a C csoportos vb-t a vadonatúj Budapest Sportcsarnokba. Ezzel olyan lökést kapott a sportág, melyre talán a legoptimistábbak sem gondoltak.
Kitört a tíznapos hokiőrület Budapesten!
Tolongtak az emberek a BS pénztárainál, rohantak, hogy minél jobb helyről láthassák a játékot, melyet a többség csak a televízióból (vagy onnan sem) ismert. A BS-ben tombolók nagy részének fogalma nem volt mi az a piros vonalas les, mennyit lehet cserélni egy meccsen, sőt talán arról sem, hány játékrészből áll egy meccs.
Ám mindenki részese akart lenni a csodának.
A szervezők is kitettek magukékért már az esemény előtt. A Rozmaring TSZ virágokkal díszítetta fel a sportcsarnokot. A főszponzor, külföldi óragyár 72 ezer svájci frankos hozzájárulása után hamarosan megérkeztek a hazai tiszteletdíjak is. Mivel ma már ezen cégek többsége nem létezik, talán nem reklám leírni, hogy az Amfora-Üvért, a Divatcsarnok, az Állami Pénzverő, a Hungarocamion, az Utazási Magazin, a Centrum Újpest és Flórián Áruház, az Ú. Dózsa KISZ-szervezete, valamint a Lapkiadó Vállalat küldött különböző ajándékokat a legjobbaknak. Sőt, egy Villa nevű építőiparban ténykedő gazdasági munkaközösség tízezer forint értékű különdíjat ajánlott fel a magyar válogatott legjobbjának, ez konkrétan azt jelentette, hogy mérnökei egy éven belül bármilyen tervezési munkát elvégeznek a hokis számára.
Csupán egyetlen kikötése volt a GMK-nak: jusson fel a csapat a B-csoportba!
Ez egybeesett az összes magyar sportrajongó vágyával.
20, 40 és 60 forintos belépők voltak, a délelőtti meccsekre diákigazolvánnyal ingyen lehetett bemenni.
A jegyárakról annyit, hogy jómagam 600 forintot fizettem (pontosabban fizettek a szüleim) egy hónapban a kollégiumi szállásért, további 640 forintba került havi 30-31 napi meleg ebéd, és vacsora, és jó tanulmányi eredményért 300-400 forint ösztöndíj járt. Könnyű kiszámolni, utóbbiból „kijött" az összes napra a jegy, sőt – 40 év távlatából bevallható! – néhány „elektromos áramkörök tervezése", „vákuumtechnikai anyagok gyártástechnológiája" és „politikai gazdaságtan" előadás helyett én is éltem a diákigazolvány kínálta délelőtti ingyen meccsnézéssel.
Ennek különösen a harmadik találkozón, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellenin volt nagy jelentősége. Arra ugyanis hétfőn délelőtt került sor. Hol volt akkor a rendező érdekérvényesítő képessége? Aggódott is mindenki, hogy üres lesz a lelátó, hiszen akkoriban (a teljes foglalkoztatás világában) nem úgy ment, hogy az esztergályos, a villanyszerelő, vagy a tanár szólt a feljebbvalójának: főnök, hétfőn nem jövök, mert hokimeccsre megyek. Ennek ellenére
ötezernél többen jöttünk össze azon a délelőttön.
Később a játékosok is elmondták, hogy nagyon kellemes meglepetésként érte őket mikor hajnalban beléptek a csarnokba, ott már őrült hangulat uralkodott. Meg is hálálták egy 14-1-es diadallal.
Hivatalosan 7100 nézőt tudott fogadni jégkorong mérkőzésen a BS, de napról napra többen, és többen érkeztek.
Főleg azért, mert a vb első meccsei remekül sikerültek.
Két forduló után Magyarország, Hollandia, Kína és Dánia állt maximális pontszámmal. A harmadik „kanyarban" jött a már említett Koreai NDK elleni matiné, ami fiesztába torkolt. Aznap Dánia meglepetésre kikapott Bulgáriától, Aztán a negyedikben Magyarországnál jobbnak bizonyult Hollandia. Ez a vereség várható volt, a holland jégkorong magasabb szintet képviselt. De nemcsak nálunk, hanem az egész itteni mezőnynél. A hét ellenfele közül csak Bulgáriának nem ütött kétszámjegyű gólt. Az amerikai kontinensen született (és a hokit ott tanuló) játékosokkal erősített kerettel jött, és ezzel kimagaslott a mezőnyből. Az ötödik játéknapon 12-1-re verte Kínát. Ennek persze örültünk, ám ennek ellenére
ugyanezen a napon úgy tűnt, hogy a mi álmaink is elúsznak, ugyanis 4-0-ra kikaptunk Dániától.
Beh, jó, hogy az északiak vereséget szenvedtek Bulgáriától, meg Kínától! – bizakodtunk akkor.
A közönség lelkesedése a két vereség ellenére sem csökkent. Minden sportrajongó látni akarta az „ismeretlen sportot".
Az utolsó nap előtt a tornát 12 ponttal már megnyerő Hollandia mögött Kína 9 ponttal állt (a Hollandia elleni vereségen kívül döntetlent játszott Franciaországgal - akkor még volt ilyen), Dánia és Magyarország 8-8 ponttal rendelkezett.
Ha Dániával azonos pontszámmal végeztünk volna, akkor az egymás elleni eredmény miatt a skandináv gárda jut fel, ám a zárónap kora délutáni meccsén a pesti szórakozóhelyeket egyáltalán nem elkerülő kanadai hollandok sportszerűen agyonverték a dánokat, így a Magyarország-Kína előtt a képlet egyszerűvé vált:
ha nyerünk feljutunk, ha nem, akkor az ázsiaiak léphetnek felsőbb osztályba.
A kínai hoki akkor előttünk járt. Két évvel ezen történelmi találkozó előtt Kína rendezhette a C csoportos vb-t, egy tizennyolcezres csarnokban. Ennyi (fegyelmezetten, csendben üldögélő) néző előtt győzött 1981-ben az ázsiai válogatott a magyar ellen 3-1-re. Fel is jutott a B csoportba, onnan érkezett vissza a „miénkbe", a budapesti tornára. Akkor „liftező csapat" volt a második és a harmadik vonal között, egyértelműen esélyes arra, hogy visszajusson.
A kínaiak kissé tartottak a számukra szokatlan hangzavartól, de leginkább a jégre repülő pénztárgépszalagoktól,
és más olyan oda nem illő tárgyaktól, melyek akkoriban bizony néha odakerültek nálunk. A hangulattal sem volt gond.
Vasárnap már jóval a kezdés előtt bezárták a pénztárakat, mert minden jegy elfogyott.
A csarnok előtt négy-ötszörös áron kínáltak jegyeket az üzérek, és már a bemelegítés előtt felejthetetlen körülmények voltak a csarnokban. A rögzített lelátok előtt a kihúzhatókat is beüzemelték, akik emlékeznek rá megerősíthetik, vacak tákolmányok voltak, de kit érdekelt ez akkor. Mezeket egyáltalán nem lehetett kapni akkoriban, zászlókat sem nagyon. Szerencsére ekkor a Forradalmi Ifjúsági Napok miatt (amely összemosta március 15-ét, a Tanácsköztársaság március 21-i kitörésének, és a szovjet megszállás április 4-i ünneplésével) fel volt lobogózva a város, így minden második házon nemzeti zászló lobogott (minden elsőn meg vörös zászló).
Így volt honnan lopni piros-fehér-zöldet.
Lengtek a zászlók a csarnokban, üvöltött a majdnem tízeres kórus, és a hangulatot fokozandó minden idők legismertebb magyar „szotyola-frutti-rágógumi árusa", Kalap külön is hergelte a közönséget. Az ő fia, Zöllei János egyébként tagja volt a keretnek, úgyhogy Kalap több szerepben is hivatalos volt az eseményen.
A magyar válogatott eredményei az 1983-as vb-n
Magyarország-Spanyolország 17-2 (5-0, 5-1, 7-1)Ebben az őrült hangulatban nem lehetett nem nyerni! A hátvéd Kovács Csaba gólja után ugrott talpra először minden ülő szurkoló a csarnokban (az ő fia 2008-ban tagja volt az A csoportba feljutó válogatottnak, iker unokái pedig 2009-ben a svájci vb előtti napokban születtek), majd a kínai egyenlítés után a harmad hajrájában az akkor még ifjú (később a XX. század legjobb magyar hokisának választott)
Ancsin Jánosnak köszönhetően előnnyel ment a csapat az első szünetre.
A második játékrészben egy gyönyörű kombináció után az a Buzás György növelte kétgólossá az előnyt, aki fájdalmasan fiatalon, 50 évesen hagyott itt minket, ám a második szünetben is csak egygólos volt a különbség.. Akkoriban még nem elsősorban enni-inni jártak az emberek a stadionokba-csarnokokba, úgyhogy szinte
még akkor is ment a buzdítás, amikor a csapatok az öltözőben pihentek.
A záróharmadot már mindenki állva nézte végig! Egy kapusról kipattanó korongot Palla Antal küldött a kapuba, ekkor már felrobbant a csarnok, mert valamivel több, mint 10 perccel a vége előtt ismét kétgólos lett a különbség. Mindenki ugrált a nézőtéren, még szerencse, hogy jól tervezték, és építették az új csarnokot, így nem szakadtak le a lelátók. Nem a nézőkön múlt!
A hokisok pedig a jégen játszottak-varázsoltak-csúsztak-másztak-küzdöttek-harcoltak,
mégis 5 perccel a vége előtt ismét csak egy gól volt a különbség. Ha még egyszer betalálnak a kínaiak, akkor oda az álom! 10 ezer ember védte a tekintetével, a szeretetével, a lelkesedésével Kovalcsik Péternek (az akkor hatéves, az elmúlt évtizedekben televíziós műsorvezetőként ténykedő Lilu édesapjának) a kapuját. Mindenki állt, hadonászott, kontrolálatlan mozgást végzett a nézőtéren. Szinte elfújta a tábor a korongot a magyar ketrec elől, majd az utolsó 10 másodpercben együtt számolt vissza mindenki.
Magyarország 4-3-ra nyert, és feljutott a B csoportba.
A mindent eldöntő meccs
MAGYARORSZÁG— KÍNAI NK 4-3 (2-1, 1-1, 1-1).Kínai NK: Csui Ting-vej Jang Jou-ka, Csang Zsi-nan, Vang Jing-yang, Vang Csingjiang, Jao Nai-feng. Cs: Vang Fu-Ping 1, Bian Lao-tang 1, Szun Zi-Min 1 (1), Cseng Hszi-guang, Cseng Sen-veng, Szun Jia-ging, Vu Ke-giang, Hsziang Szu-ging (1), Vang An-Fu.
Boróczi Gábor, szövetségi kapitány ezt mondta a dicsőséges 10 nap után:
Végtelenül boldog vagyok, hogy győzött a csapat, két év kemény munkájának a gyümölcse, hogy sikerült a feljutás.
A mai mérkőzésen végig fegyelmezetten játszottak a játékosok és a közönség is csodálatos volt. Úgy érzem, hogy a két vereség után lélektanilag leengedett a társaság, de csoportos beszélgetésekkel sikerült felráznom őket."
Boróczi még hozzátett, ha ez a vb nem Budapesten van, nem verjük meg az ázsiaiakat. Ez egészen biztos, de akkor az a közönség bizonyította, amit azóta sokszor, sok hokimeccsen: tényleg bele tudja hajszolni a csapatot egy győzelembe.
A C csoportos vb végeredménye
1. Hollandia 7 7 — — 78-11 14Magyarország bejutott a világ 31 válogatottat lajstromozó mezőnyében a legjobb 16 közé. Svájc, Norvégia, Ausztria, Olaszország, Japán, Lengyelország és a velünk feljutó Hollandia mellé. Ők alkották a következő világbajnokság B csoportjának a mezőnyét. A jégkorongot ismerők azonnal rávágják: tulajdonképpen kis eltéréssel ma is ezek az országok tartoznak a 9 és 16 közöttiek mezőnyébe. A legjobb nyolcban pedig akkor ott szerepelt Kanada, az Egyesült Államok, Finnország, Svédország, Németország mindkét része, továbbá Csehszlovákia és a Szovjetunió. Gyakorlatilag ma is ezek alkotják a világ közvetlen élvonalát, annyi különbséggel, hogy Csehszlovákiából két válogatott lett, a két németből egy, és a Szovjetunió szétválásából létrejöttek közül is négynek ott a helye, ha éppen politikai okokból nem száműznek onnan kettőt.
Magyarország 1983-ban sporttörténelmet írt, és ennek a mai napig tartó hatása van.
Mert ugyan felnőttkorba csak a XXI. század elején lépett a jégkorong hazánkban, de ekkor jelezte először igencsak markánsan mindenki számára, hogy él, létezik, és szeretne komoly szerepet játszani a magyar sportok színes palettáján. Mert ilyen háttérrel kötelező volt tudomást venni róla.