A legjobb 10 közé 2019-ben bejutó magyar válogatott a világjárvány miatt 2021-re csúszó elit-vb-n a kilencedik helyen végzett, egy évvel később a nyolcadikon, idén pedig ismét a kilencediken. A sors (és váratlan események) által írt különleges forgatókönyv szerint 2021-ben nem volt kieső a legjobbak közül, tavaly egy válogatott búcsúzott, idén viszont kettő.
Aki azt gondolja, hogy megőrült a nemzetközi szövetség vezérkara, az ne tegyen így,
a világjárvány mellett a világpolitika is befolyásolta a kiesők számát.
Ugyanis 2019-ben az elit mezőnyből (elvileg) a tizedik Franciaország, és a kilencedik Svédország kényszerült osztályt váltani lefele, ám a másodosztály küzdelmeit nemcsak 2020-ban, hanem 2021-ben sem rendezték meg. Ezért jégen nyújtott teljesítménye miatt nem esett ki senki a 2021-es vb-ről, ám más okból igen. A háború miatt ugyanis
kizárták Oroszországot, a világ négy legjobb válogatottjának egyikét.
Helyére 2022-ben felhelyezték a 2019-es jobbik kiesőt, Svédországot. Utóbbi úgy töltött papíron három évet a Dívizió I-ben, hogy egyetlen mérkőzést nem vívott ott. Így a Divízió I/A 2022-es kiírásában csak öt csapat harcolt hat helyett, és ott nem hirdettek kiesőt, hogy idén megint hatan legyenek, de mivel Svédországot feljutónak tekintették, így
onnan az idei elit-vb-re csak egy válogatott került, Franciaország.
A döntés érthető, mivel Franciaország is nagyon „kilógott lefelé" idén a mezőnyből. Logikus, hogy nem jött vele fel a mögötte végző is. Viszont sajnos idén „helyreállt a rend", így ismét két kieső van a legjobbak közül.
Ezen egyébként erősen lehet vitatkozni, ahogy az egész kiíráson. Nyilván mi most utólag azt mondjuk, hogy elég lenne évente egy csapatot cserélni a két osztály között, és a jelenlegi erőviszonyokat figyelembe véve ez a kijelentés alá is támasztható. Meg amiatt is, hogy
nem biztos, hogy szerencsés, ha egy világesemény csapatainak 20%-a kiesik.
Viszont az az érv is támadható, hogy fel kellene emelni a létszámot 12-re.
Mert Franciaország pl. 14-1-re kapott ki Finnországtól. Nem az Egyesült Államoktól vagy Kanadától, hanem Finnországtól! A lebonyolítás szerint Franciaország hiába szerepel egy vb-n az amerikaiakkal és a kanadaiakkal, nem is kerülhet a közelébe.
A játéktudását látva ez persze nem is baj.
Talán ez a pontja nem is támadható a kiírásnak.
Arról van szó, hogy a tízcsapatos vb két csoportja (ellentétben a 16 válogatottal rendezett férfi világbajnokság két csoportjával) nem azonos értékű. Ugyan az „alsóházból" is (ahol a magyar válogatott játszott) lehet aranyérmet nyerni, de onnan más út vezet addig, mint a felsőházból. Utóbbiban a csoportküzdelmek csak arról döntenek, hogy a ki milyen kiemelési számot kap a negyeddöntőben, míg az alsóházból csak a legjobb három folytatja az aranyéremért, az utolsó kettő viszont nemcsak az idei vb-től búcsúzik, hanem a legjobb 10 mezőnyétől is.
Így esett ki Magyarország kilencedikként.
A válogatottunk jelenleg a világon a 8-12. hely környékén található, vagyis az első- és másodosztály határán. Akárcsak a férfi válogatottunk, mely a 15-20. hely környékére tehető, ha nem számoljuk Oroszországot és Belorussziát. Ott 16 csapatos az elit-vb, de ott a 16. helyre rangsorolt csapat is találkozik a legjobbakkal. A férfiaknál van hat erősebb válogatott (Oroszország nélkül), további öt (Belorussziát nem számolva), mely időnként legyőzheti a „nagyok" egyikét, és vannak a „liftezők". Ám az utóbbi kategóriába sorolhatókat is
ritkán alázzák meg úgy a nagyok, ahogy a hölgyeknél az Egyesült Államok és Kanada a többséget.
Talán ez utóbbi két gárdát kellene valahogy magasabb polcra helyezni, és a többi nyolcat egyenrangúként kezelni. Ám ezt a kérdést – helyesen! – nem egy magyar honlap fogja megoldani.
Érdekes, hogy akárcsak 2019-ben a hölgyeket, úgy 2008-ban az urakat is Pat Cortina juttatta fel először a legjobbak közé. Azt már csak halkan tegyük hozzá, hogy mindkét nemet szintén a kanadai-olasz szakember ejtette is ki onnan először. Az ő szerepe egyébként idén azért is érdekes, mert
négy nappal a vb előtt még egyáltalán nem volt biztos, hogy ott lehet a lányokkal szülőhazájában.
Csak azért mehetett a Torontó melletti Bramptonban rendezett eseményre, mert német harmadosztályú férfi klubcsapatával, a SC Riessersee-vel kiesett a rájátszás korai szakaszában.
Kicsit vicces, hogy ettől függött a részvétele,
de az is belátható, hogy az egyhetes világbajnokság, és további két kisebb torna kedvéért felesleges főállású kapitányt alkalmazni. Cortina végül jött, látott és kiesett válogatottunkkal.
Nagyon szimpatikus társaság a magyar női jégkorong-válogatott, nagyon bíztunk a csodában, de aki a realitás talaján tartotta a lábát, az már az első mérkőzés előtt érezte, hogy nem marad bent a csapat. Egyrész azért, mert a legutóbbi vb-n a negyeddöntőben Csehország hosszabbításban legyőzte Finnországot, majd Japán előbb Svédországot, majd Finnországot is megverte, így az idei eseményen mind Japán, mind Csehország a felsőházban vitézkedik, míg
az alsóházba került (hozzánk!) a számunkra nehezebben verhető Finnország és Svédország.
Ezt az egyébként sem kis bajt a magyar válogatott bemutatkozása előtt tetézte a Németország-Svédország nyitótalálkozó, mely a németek négygólos győzelmét hozta. Ez azt jelentette már a mi válogatottunk első meccse előtt, hogy Franciaországon kívül
Svédországot is le kellett (volna) győzni a bentmaradáshoz.
Ez nehezebb feladatnak tűnt, mint Németország megverése, mert az utóbbi már tavaly sikerült.
A franciák elleni első mérkőzés jól sikerült, két hónappal azt követően, hogy a Szlovákia elleni felkészülési mérkőzésen szilánkosra tört a csuklója Huszák Alexandrának az ő vezetésével
két harmad után 3-0-ás előnyben volt a magyar csapat.
A záró játékrészben a franciák feljöttek, de szerencsére 3-2-nél, nyolc perccel a vége előtt egy csúnya szabálytalanság miatt ötperces emberelőnybe kerültek a magyar lányok, és ez meghozta a győzelmet. Azt a győzelmet, mely az alapja volt minden további reményünknek.
A svédek ellen a rossz kezdés miatt gyorsan kétgólos hátrányba került a csapat, igaz az egyenlítés után felcsillant a remény, hogy meglehet a nyolc közé jutást érő győzelem. Ám igazából csak a magyar szívünk mondatta velünk, hogy ezt a meccset meg lehet nyerni.
A jégen nem volt esély.
Sajnos a kis különbségű vereségre sem. Mert a svédek is tudnak számolni, ezt egyébként a férfi szakáguk évtizedek óta bizonyítja. Vagyis a skandinávok tisztában voltak azzal, hogy ha egy vagy két góllal győznek, akkor
az utolsó nap magyar-német találkozóján „kipöckölheti őket" a két csapat.
Abban az esetben szolid magyar siker esetén „kéz a kézben" ment volna tovább a német és a magyar válogatott. Ezért a svédek megcélozták az ötgólos győzelmet ellenünk, ami számukra a magyar-német bármilyen eredménye esetén is negyeddöntőt jelentett volna.
A magyar csapat nem tudta meggátolni a svéd-hengert,
a vége négygólos vereség lett, ez azt jelentette, hogy vagy pontot kellett szerezni Finnországtól, vagy öt góllal verni Németországot. Mindkettő reménytelen vállalkozás. Ezért is került korábban szóba, hogy gyakorlatilag a vb kezdete előtt kiesett a csapat.
Finnország ellen becsülettel küzdött a társaság, de nem kerülhette el az ötgólos vereséget, Németország pedig úgy kezdett a mieink ellen, ahogy Svédország. Elég csak annyit mondani, hogy az első 13 percben 16-szor lőttek a németek a kapunkra. Ennyit az NHL rájátszásában szoktak lőni. 2-0-ás német előnnyel mentek a lányok az öltözőbe.
Nem tudni, hogy Pat Cortina összetörte-e az éppen hordott karóráját (ez szokása neki!) vagy nem,
mindenesetre egészen más csapat jött ki a második harmadra. Dabasi Réka beleszúrt egy távoli lövésbe, és ezzel gyorsan szépítettünk, és ebben a játékrészben a kapuralövési arány 13-3 lett – nekünk.
Így is hátrányban hallgathatták Cortina szavait a lányok a vb számunkra utolsó szünetében.
Majd a záró 20 percben is jól játszott Magyarország, de ekkor el volt átkozva. Nem sikerült újabb gólt szerezni, ezzel kedden véget ért számára a világbajnokság, és a négyéves álom.
A magyar válogatott végig szimpatikusan játszott, hozta a papírforma győzelmet Franciaország ellen, nem borította a papírformát Finnországgal szemben, Svédország ellen a meccs egyes periódusaiban kimondottan rossz teljesítményt nyújtott, majd az „alsóház" legszorosabb mérkőzésén balszerencsés vereséget szenvedett Németországtól.
Ami végig szimpatikus volt a jégen nyújtott teljesítmény mellett, hogy gyakran láttuk a rács mögött mosolyogni a játékosokat. Ez annyira emberi, és jelezte:
a sport a legnagyobb tét mellett is alapvetően játék.
Gyakran tesznek így a legjobb magyar csapat, a Hokiklub Budapest (korábbi nevén: KMH) tagjai is, akik miközben idén nemcsak a magyar bajnokságot nyerték meg, hanem két nemzetközi sorozatban, az EWHL-ben és az EWHL Szuperkupában is legjobbnak bizonyultak, sokszor beszélgettek széles mosoly kíséretében a kispadon.
Biztos vagyok benne, hogy a most érthető elkeseredés után hamarosan újra jó kedvük lesz a játékosoknak.
Mert szép utazás részesei lehettek 2019 óta.
A magyar női jégkorong-válogatott a hároméves elsőosztályú vitézkedés után jövőre a Divizió I/A-ban szerepelhet, de a keret tagjainak életkorát tudva egészen biztos, hogy ez a társaság még fog így együtt játszani a világ 10 legjobb válogatottja között.