„Drága Öcsèm!
Hát itt vagyunk, világbajnok lettèl.
Sok èrzès kavarog bennem, emlèkek mikor
gyerekkènt ezt àlmodtuk meg, vègülis nem is beszèltünk erről, hisz egyértelmű volt, hogy ez az, amiért edzünk,
legalábbis én így gondoltam, neked mindig olyan könnyűnek tűnt az egész, de lehet csak nekem látszódott úgy.
Emlékszem a kis vízben, amikor egészpályán játszottunk, ott is egy-egy védésnek és gólnak úgy tudtunk örülni mint, ahogy te tetted most az utolsó lövésnél. Talán az utóbbi fontosabb védés volt most így belegondolva" – kezdte a bejegyzését Vogel Simon.
Mindig azt képzeltem el, hogy ezeket a sikereket együtt érjük majd el,
valahogy ezt tekintettem a "normálisnak", ahogy az egyszer sikerült, ott úgy hittem nem tudnak majd megállítani minket, de nem így lett.
Minden sikered után a boldogság járt át és a szomorúság.
Szomorúság nem miattad, magam miatt ,hogy nem lehetek ott veled, nem én ugorhatok a nyakadba elsőként, mint csapattársad és mint testvéred.
Szerencsére ez pár másodpercig tart, utána a büszkeség tölt el és öröm, hogy sikerült elérned azt ami nekünk oly "természetes" volt.
Bátran tudom kijelenteni, hogy
számomra te vagy és leszel, de már akkor is a legjobb kapus voltál, amikor a kis vízben játszottunk.
Következő cél Párizs.
Ui: Én az összes ötméterest belőttem neked akkor" – írta Vogel Simon.