Kényszerleszállás és eltévedés után ért el világraszóló sikert a magyar fociválogatott

Détári Lajos, magyar labdarúgó, WORLD-CUP-1986-FRANCE-HUNGARY Horizontal FOOTBALL WORLD CUP MATCH FULL LENGH ACTION
French player Jean Tigana (R) kicks for the ball against his Hungarian opponent Lajos Detari during the World Cup first round soccer match between France and Hungary, 09 June 1986 in Leon. (Photo by STAFF / AFP)
Vágólapra másolva!
Bármilyen csapatsportágról beszélünk, az idegenbeli mérkőzések jellemzően sokkal nehezebbnek számítanak, és kevésbé lehet kimagasló eredményeket elérni más csapat otthonában. A nem megszokott körülmények és a hazai szurkolók által keltett ellenséges hangulat egyértelműen magyarázzák mindezt. Ám van még egy dolog, ami hatással lehet a meccsre, főleg ha távol van a célpont: az utazás – különösen, ha az nem a terveknek megfelelően zajlik. A cikkünkben magyar klubok és válogatottak legemlékezetesebb külföldi utazásait elevenítjük fel, amelyek nem úgy sikerültek, ahogyan azt szerették volna. Ugyanakkor a felsorolt öt példából négyszer győztesen térhetett haza Magyarországra az érintett együttes.

A győri kézilabdázók Franciaországban rekedtek

Kezdjük rögtön a legfrissebbel: a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata 2023. szeptember 10-én a francia Brest Bretagne otthonában lépett pályára a Bajnokok Ligája csoportkörének első fordulójában. A csapat 8-án délután (két nappal a Mosonmagyaróvár elleni bajnoki vereség után) indult útnak, és a Győr–Bécs–Párizs–Brest útvonal volt a terv, ám a bécsi repülőtéren bekövetkezett késés miatt a tavalyi BL-bronzérmes klub nem érte el a Párizsból induló járatot. A győriek kerestek alternatívát, de péntek este már nem tudtak továbbutazni a fővárosból, miután

egyetlen kifelé induló repülőre vagy vonatra sem kaptak helyet.

A játékosoknak és a stáb tagjainak így Párizsban kellett tölteniük az éjszakát, ám miután találtak közeli (5 km-re fekvő) szállást, oda kisbusszal nem tudtak volna már eljutni, a taxik pedig a túl közeli célállomás miatt nem akarták fuvarozni őket.

A csapat végül mégis eljutott a szállásra, ahonnan másnap (szombaton) hajnalban egy busz visszavitte őket a párizsi repülőtérre. Azonban

a busz rossz terminálhoz szállította a győrieket,

ahonnan a rendőrség és a biztonsági szolgálat által elrendelt riadó miatt nem tudták gyalogosan megközelíteni a szükséges épületet. Idő hiányában szerezni kellett tehát egy másik járművet – ám ez szintén rossz helyen tette ki a csapatot. Gyakorlatilag

futva kellett eljutniuk végül a megfelelő helyre, így éppen elérték a Nantes-ba tartó, rettenetes szagú járatot.

Nantes-ban aztán szerencsére már várták a csapatot a csomagjaik, és egy busz, amely a 300 km-re fekvő Brestbe szállította őket szombat estére.

Még aznap lebonyolított egy edzést a Győr, majd másnap délután ilyen kaotikus előzmények után kellett bemutatkozniuk a BL-ben.

Mindezek ellenére kiválóan kezdtek a vendégek, a hetedik percben már 6-2-re vezettek,

és ugyan ennél nagyobb különbség egyszer sem volt a két csapat között, a Brest sem vezetett egyetlen alkalommal sem ezután. Az utolsó percet 24-23-as győri vezetéssel kezdték meg az együttesek, és a Brest egyenlíthetett volna (hogy hatodszor is döntetlennel végződjön a két csapat egymás elleni meccse), de már nem született több gól – a Győrnek tehát az előjelek ellenére bravúrt sikerült elérnie Franciaországban.

A férfi kosárválogatottnak is egy francia úttal gyűlt meg a baja

Tavaly nyáron a magyar férfi kosárlabda-válogatott Franciaországban zárta a világbajnoki selejtezők első körét. A továbbjutás szempontjából nem, a következő körbe vitt pontok szempontjából viszont volt tétje 2022. július 4-én, a Mouilleron-le-Captif-i összecsapásnak. Ivkovics Sztojan együttese egy nappal korábban délelőtt repült volna Amszterdamba, majd onnan Nantes-ba, ám a légiközlekedés nem zajlott zökkenőmentesen.

A magyar szövetség (MKOSZ) július 3-ai bejegyzése alapján a hatalmas késések lehetetlenné tették az átszállást, délután pedig kiderült, hogy csak másnap, a meccs napján indulhatnak útnak a magyarok.

– mondta az MKOSZ honlapjának Plézer Gábor, a válogatott menedzsere. – Így viszont nem tudtunk volna átszállni Nantes felé. Minden követ megmozgattunk, szerveztünk, egyeztettünk, végül sikerült megoldanunk, hogy a mérkőzés napján el tudjunk indulni."

A meccsnapon tehát igen fárasztó, kemény út várt a csapatra, amely reggel 6 órakor indult el Kecskemétről, és az utazás végén éppen odaértek a szállodába és a csarnokba.

A magyar válogatottnak aztán nem is sikerült jól a mérkőzés: a világsztár franciák 81-40-re győztek.

Később a kettő közül csak a francia együttes jutott ki az idei világbajnokságra, ám ott esélyesként indulva csúnyán leszerepelt, és már a legjobb 16 közé sem jutott be.

Az óceán felett rettegtek a tatabányai focisták

2000. június 17-én a Tatabánya labdarúgócsapata kilenc év elteltével szerepelhetett ismét nemzetközi kupában, az Intertotó Kupa első körében a feröeri HB Tórshavn volt az ellenfél. A párharc első meccsét a szigetországban játszották, és

a magyar csapat egy nappal korábban indult neki az útnak, hogy biztosan odaérjen Tórshavnba – mint utólag kiderült, erre szükség is volt.

A szigeteken található egyetlen repülőtér csak nappal fogadott járatokat, és addig Berlinben és Stavangerben is meg kellett tankolnia a tatabányaiakat szállító kisrepülőgépnek.

Noha Norvégiában már tudták, hogy a Feröer-szigeteken vihar tombol, mégis útnak indult a csapat. Mire Vágar szigetéhez értek, a vihar még nem múlt el, így pedig nem tudott leszállni a repülő – később pedig már a sötét miatt nem tudott volna. Ezért aztán

Izlandon próbáltak meg kényszerleszállást végrehajtani, ám ott egy kisebb földrengés miatt szintén nem landolhattak,

hiszen a navigációs műszerek nem működtek. Az üzemanyagszint már nagyon alacsony volt, amikor elindultak az utolsó reményük felé, a Shetland szigetén található sumburgh-i repülőtérre.

Végül gyakorlatilag teljesen kiürült üzemanyagtartállyal, de sikerült leszállniuk Skóciában, ahol egy helyi panzióban töltötték az éjszakát a tatabányaiak. Másnap aztán az időjárás már kedvezőbb volt, és sikerült leszállniuk a Feröer-szigeteken, majd este

a 30 perces késéssel kezdődött meccsen az előjelektől függetlenül a nagy melegben 4-0-s győzelmet aratott Kiprich József vezetőedző legénysége,

hogy aztán egy héttel később hazai pályán még három gólt lőve jusson tovább a Bányász a következő fordulóba.

Más magyar csapatot is megtréfált a feröeri időjárás

2021. októberében a magyar női labdarúgó-válogatott szintén Feröeren játszott, méghozzá világbajnoki selejtezőt, ám az időjárás ekkor sem volt a magyar csapattal. Végül a repülőgép hasonlóan Skóciába fordult vissza, ahonnan már biztonságos körülmények között folytatták az útjukat a Feröer-szigetekre – ezúttal azonban az üzemanyag kifogyásának veszélye nem állt fent.

Szörnyen kezdődött a túra, mégis 39 éven keresztül egyedülálló bravúr született

Kiprich József egy másik kalandos külföldi útnak is részese volt. A magyar válogatott 1984. október 17-én Hollandiában vívott világbajnoki selejtezőt, és noha ez még csak a második kör volt, kulcsfontosságúnak bizonyult. Mezey György szövetségi kapitány és csapata az előző nap meg is érkezett Rotterdamba – nem is akárhogyan!

A budapesti repülőtéren összeomlott a jegykezelő rendszer, így 45 perccel később tudott csak felszállni az Amszterdamba tartó gép – addigra azonban a város hatalmas ködbe burkolózott, így végülis szerencsésnek tűnt, hogy a végső úticélon, Rotterdamban szállt le a repülő.

Azonban a magyar válogatottat Amszterdamban várta (hiába) a busz, így pedig ki kellett találni valamit, hogy a csapat hogyan jut el a 20 kilométerre fekvő szállásra.

A megoldást végül taxik jelentették, szám szerint nyolc darab, de ez sem a tervek szerint történt, ugyanis

az összes taxi eltévedt (pontosabban az első tévedt el, a többi pedig követte), amiért egy közbeeső lezárás miatt kerülniük kellett.

Aztán valahogyan mégis eljutottak a szállásig a magyar válogatott tagjai, Mezey György pedig így kommentálta az MTI-nek a történteket: „Ezután már csak kellemes meglepetés jöhet!". Nos, jött is. A hollandok ugyanis hiába szerezték meg a vezetést,

Détári Lajos és Esterházy Márton góljával fordítottak a mieink, a 2-1-es siker pedig később egyenes ági kijutást jelentett a mexikói világbajnokságra.

Nem mellesleg pedig egészen 2023 szeptemberéig kellett várni, hogy a magyar válogatott legközelebb hátrányból fordítva tudjon nyerni egy tétmérkőzést egy nála előrébb rangsorolt nemzeti együttes ellen – a belgrádi Eb-selejtezőn aratott siker ebből a szempontból is különleges volt.

Nem indult jól, de úgy végződött az olimpia főpróbája

A női röplabda-válogatott a hetvenes-nyolcvanas évek nagy sikerei után már nem ért el olyan bravúros eredményeket. Az 1985-ös Európa-bajnokságon nagy csalódásnak számított, hogy sorozatban öt Eb-elődöntős szereplés után a 9. pozícióban zárt a csapat, így viszont a folytatásban még jobban akart bizonyítani, ekkor már Kotsis Attiláné helyett Kasziba István irányítása alatt.

A hollandiai kontinenstorna után az első versenyt a következő olimpia helyszínén, Szöulban rendezték – oda azonban eljutni sem volt egyszerű.

Budapest–Frankfurt–Párizs–Anchorage–Szöul volt az útiterv, ez pedig összességében több mint egy napig tartott.

A repülőgép köd miatt már a budapesti repülőtérről is késéssel indult, így Frankfurton nem értek el a dél-koreai konzulátusra nyitvatartási időben, ám szerencsére megvárták a válogatottat és megkapták a vízumot. Az utazás viszont csak másnap folytatódhatott, a válogatott akkori sportorvosa, dr. Kovács Árpád szerint

Párizsból Anchorage-ba 9, onnan Szöulba további 8,5 óra volt az út, ami nagyon feszültté és idegessé tette a játékosokat.

Hogy ezek milyen hatalmas számok, azt jól mutatja, hogy szűk három évvel később az olimpiára utazó magyar küldöttségnek fele ennyi időre sem volt szüksége a Dél-Koreába jutáshoz.

A rendkívül fárasztó utazás ellenére Torma Ágnes (9) vezetésével megnyerte a szöuli tornát a magyar válogatott Forrás: MTI/OL-UPI

A női röplabda-válogatottat viszont a feleslegesnek tűnő hosszúságú repülőút sem zavarta meg, és meg is nyerte a csapat a nemzetközi szövetség szöuli, ötfős tornáját.

„Akik a hosszú utazás közben keveset aludtak, vagy netán végig ébren tudtak maradni, azok nagyon gyorsan, jól, már az első éjszakán nagyjából átálltak a nyolc órás időeltolódáshoz. A bioritmust ugyan nem lehet becsapni, de az akklimatizáció nem jelentett különösebb gondot. Jellemző lehet, hogy

az akklimatizáció terén pedig általában a negyedik-ötödik napot tartják kritikusnak" – idézte a Képes Sport a torna után dr. Kovács Árpádot.

Az összességében tehát pozitívan záruló szöuli verseny ellenére szűk három évvel később a magyar női röplabda-válogatottnak már nem volt lehetősége visszatérni a dél-koreai fővárosa, ugyanis a csapat nem kvalifikált az olimpiára – ahogy azóta egyetlen ötkarikás játékokon sem szerepelt Magyarország röplabdatornákon.

A cikket részben az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!