A drukkerek akkor is éljeneznek, ha ők legyőzik a magyarokat

Tizenötödször mérkőzik meg Magyarország jégkorong-válogatottja a sportág őshazáját képviselő Kanadával. Nyilván az eddigi 14 mérkőzés mindegyike emlékezetes azok számára, akik jégre léphettek (meg azoknak is, akik a palánkokon kívülről szurkoltak), de talán a legkülönlegesebb a 2004. április 20-i esemény volt.

A két ország hokisai először 1933-ban harcoltak egymással a prágai világbajnokságon, és ha tavaly Tampereben kicsit szerencsésebb (pontosabban fogalmazzunk úgy: ha nem pokolian balszerencsés) jelenlegi válogatottunk, akkor ez a randevú 

idén is összejöhetett volna Csehország fővárosában.

Sajnos egy éve Finnországban Ausztria ellen hiába nyerte meg a sorsdöntő meccset kb. ötször a magyar csapat, végül mégis szomszédunk neve mögé került két pont, a mienk mögé egy, így idén „csak” barátságos meccsen találkozhat a két társaság.

 Tavaly Tampereben csak „körömhegynyire” volt válogatottunk attól, hogy idén is a legjobbak mezőnyében szerepeljen
Fotó:  Emmi Korhonen / Lehtikuva / AFP) / Finland OUT

Húsz évvel ezelőtt is barátságos meccsen találkozott. Az a nyolcadik randevú volt a magyar címeres mezt és a kanadai juharlevelet viselők között, azért ez az óvatos megfogalmazás, mert az észak-amerikai ország a legritkább esetben küldi jégre az adott korban ténylegesen legjobbakat.

RANDEVÚ 66 ÉV UTÁN

Az említett 1933-as prágai meccs után 1936-ban, Garmisch-Partenkirchenben a téli olimpián, 1938-ban Prágában ismét vb-n mérkőzött a két társaság, és ezeken a tétmeccseken kívül a ’30-as években volt még további három barátságos mérkőzés.

Sille Tamásék 2004-ben nem túl sikeres vb után fogadták a világ legjobbjait
Fotó: AFP / AFP/2004 AFP

Ezt a hatot aztán 66 évig nem követte újabb. Majd 2004. február 3-án Székesfehérvárra látogatott egy kanadai válogatott mezt viselő társaság, de az NHL alapszakaszának legizgalmasabb részéhez közelítve a játékosok közül senki nem Észak-Amerikából jött, hanem Európából.  Aztán néhány héttel a fehérvári meccs után már egy olyan Kanada érkezett hazánkba, mely a prágai (és ostravai) világbajnokságra címe megvédésének szándékával utazott. Öt előző évi aranyérmes, és összesen 13 NHL-sztár. Igazi hokiünnepre gyűltünk össze a Papp László Sportarénában.

 Roberto Luongo a kanadai zászlóval, olimpia aranyérmet ünnepel
Fotó: AFP  / LUIS ACOSTA (Photo by LUIS ACOSTA / AFP)

A világ ikonikus bajnokságában játszó hokisok nevei még ma is sokat mondanak a sportág rajongóinak. A három kapus közül Jean-Sebastien Giguere az Anaheim Ducksból, Marc Denis a Columbus Blue Jacketsből, Roberto Luongo a Florida Panthersből érkezett. Közülük az első egy évvel korábban úgy lett a Stanley-kupa döntőjének legjobbja, hogy csapata elvesztette a sorozatot. Négy hátvéd, Jay Bouwmeester (Florida Panthers), Willie Mitchell és Nick Schultz (mindkettő Minnesota Wild), Derek Morris (Phoenix Coyotes) képviselte a védelemben az NHL-t, míg 

a támadótriókban hat klasszis. 

Daniel Briere és Jean-Pierre Dumont (mindkettő Buffalo Sabres),  Dany Heatley (Atlanta Thrashers), Shawn Horcoff (Edmonton Oilers), Justin Williams (Carolina Hurricans) és Rob Niedermayer (Anaheim Ducks). Utóbbi az a játékos, aki 

szűk egy év múlva néhány hétre Magyarországra költözött

(mert abban a szezonban „törölték” az észak-amerikai bajnokságot), és a Ferencváros mezében lépett jégre (unokatestvérével, Jason Strudwick-kel együtt) a magyar bajnokságban. 

Ekkor még nem is sejthette Rob Niedermayer, hogy játszik ő majd OB I-es meccset is Budapesten, kissé másabb körülmények között. Most a vb-re készülő kanadai válogatott játékosaként érkezett klasszis társaival.

Rob Niedermayer nem sejtette 2004-ben Budapesten, hogy az Anaheim mezét hamarosan a Ferencvároséra cseréli
Fotó: AFP /CARL DE SOUZA (Photo by CARL DE SOUZA / AFP)

A magyar keretet lényegesen könnyebb volt összeállítani a szlovák szövetségi kapitánynak, Dusan Kapustanak. Egyébként is adott volt, hiszen 

a válogatott a Divízió I-es világbajnokságról érkezett,

ahol a célkitűzéstől (dobogós helyezés) elmaradva a negyedik helyen végzett. Nyilván azt a szereplést nem lehetett ezzel a Kanada elleni (barátságos) találkozóval feledtetni, de ezt nem is várta senki.

KANADA ROBOG, MINT A GYORSVONAT

A közönség a Magyarországon soha nem járt erősségű ellenfél miatt hatalmas show-ra számított. Akkor már lehetett követni hazánkban az NHL meccseit, és a televízióból ismert sztárokat testközelből látni nagy élményt ígért. Ráadásul Kanadának „élesnek” kellett lennie, hiszen ezen találkozó után öt nappal vívta első meccsét Csehországban. Éles is volt. Mielőtt a meccsel foglalkoznánk, nézzük kik léptek jégre ezen a történelmi, budapesti meccsen:

Magyarország: Budai, Tőkési, Sille, Palkovics, Ocskay, Gröschl, Tokaji, Horváth, Peterdi, Ladányi, Vas M., Kangyal, Svasznek, Fodor, Hoffmann, Kovács, Lencsés, Szélig, Borbás, Majoross, Csibi. 
Szövetségi kapitány: Dusan Kapusta 

Kanada: Luongo - Morris, Bouwmeester, Williams, Horcoff, R. Niedermayer, Dupont, Mitchell, Shantz, Briere, Sarault, Heward, Schultz, Heatley, Roest, Dumont, Metropolit, Alston, Giguerre (kapus), Denis (kapus).
Szövetségi kapitány: Joel Quenneville

A magyar válogatott kapuja előtt Budai Krisztiánnak jutott az a megtisztelő, ám korántsem egyszerű feladat, hogy minél kevesebb szerzett gólon tartsa a világsztárokat. Szuper Levente tengerentúli csapata, a Peoria Rivermen akkor még versenyben volt az ECHL-ben, így a (vb-meccsekhez hasonlóan) ezúttal sem tudta segíteni a válogatottat. Pont a magyar-kanada napján győzött csapata 4-2-re, és egyenlített a Reading elleni párharcban. Budai mellett a másik nevezett kapus az újvárosi Halmosi Tamás volt, akinek állítólag felajánlotta a lehetőséget Kapusta, hogy a hajrában beálljon, de ő nem élt ezzel. A kanadaiak egyébként szépen elosztották a meccset a kapusaik között, mindhárman (ahogy az az NHL All Star Gálákon szokás) egy-egy harmadot védtek.

Legyél a Hokitavasz nyereményjáték csillaga! Az Origo Sport játékában most 3 db páros jegyet nyerhetsz a Magyarország – Kanada jégkorongmeccsre!

Ahogy a svéd, úgy a kanadai csatárok ellen is Budai Krisztián volt az utolsó, aki a korong útját állhatta
Fotó: AFP  PHOTO / ATTILA KISBENEDEK (Photo by ATTILA KISBENEDEK / AFP)

A magyar szakvezetés a keret összeállításakor szépen elosztotta a védőknek szánt helyet a kor két legjobb csapata, a Fehérvár és a Dunaújváros között. A Tőkési-Sille és a Kangyal-Svasznek duó a megyeszékhely csapatában játszott akkor, míg a Horváth-Tokaji és a Szélig-Lencsés páros a Kercsó Árpád nevével fémjelzett hokiváros gárdájában. A támadótrióknál az Ocskay-Palkovics „ikerpár” mellett Grösch játszott, az újvárosi Ladányi és Peterdi mellett pedig az akkor Svédországban légióskodó Vas Márton. A csapat magját adó ’75-’76-os születésűeknél kicsit fiatalabbak, Fodor Szabolcs, Hoffmann Attila, Kovács Csaba, Majoross Gergely, Borbás Gergely, valamint a kicsit idősebb Csibi József kapott még szerepet csatárként a történelmi meccsen. Amely eleinte egyáltalán

 nem a magyar támadókról szólt, de ezt nem is várta senki.

Talán túlzottan is tisztelték játékosaink az ellenfelet, de ne feledjük, akkor ugyan a második vonal elejéhez tartozott válogatottunk világszinten, de a Föld legjobb 16 csapatából 8-10  láthatatlan távolságban volt, és a további 6-8 is előttünk járt, bár ezek közül Franciaországot már vertük tétmérkőzésen, Dánia ellen is ki-ki meccset vívtunk a feljutásért 2002-ben.

Szélig Viktor a világ egyetlen játékosától sem ijedt meg
Fotó:  ATTILA KISBENEDEK (Photo by ATTILA KISBENEDEK / AFP)

Kanada a 2004-ben Budapestre érkező keretével számunkra verhetetlen kategória volt. A kezdeti megilletődöttség is érthető volt, és 

az első harmad végére kapott is négy gólt a válogatott.

 Dusan Kapustanak akkor rossz érzései voltak:
 

Az első harmad után féltem, hogy nagyobb lesz a különbség, mert a játékosok a kanadaiak bűvöletébe kerültek, de aztán sikerült rendezni a sorokat.

Pontosan féltucat kapott után. Valamivel túl a meccs felén a fehérvári sor gólt szerzett a nagy Kanada ellen! A gyönyörű, történelmi találatot elkönyvelő Gröschl Tamás ezt mondta: 

Meghatározó élmény az életemben, hogy gólt tudtam lőni a kanadai sztárcsapatnak. Elképesztő volt, hogy valamennyien milyen gyorsan korcsolyáznak, s milyen erőszakosak a védőik.

Kanadát nem könnyű megállítani!
Fotó: AFP / AFP/2004 AFP

A második szünetben 6-1 volt, sajnos a vendégek a vb előtt öt nappal nem engedtek meg maguknak lazítást. Legalábbis a jégen nem. Erről majd később, előtte rögzítsük, hogy a záróharmad Heatley-góllal kezdődött. Ez volt a második találata a nap során a németországi Freiburgban született, akkor 23 éves játékosnak, majd hamarosan még egyszer bevágta a pakkot a kapuba. Ám ennek nagyon örült a magyar közönség. 

Ugyanis a saját kapujába bombázott,

olyan mozdulattal, amilyenből több százat csinált pályafutása során. Az újvárosi sor volt a jégen, Ladányi Balázs Peterdi Imréhez passzolt, ám ő elütött a korong mellett-felett. Majd jégre vitték a védők, és „Pedro” lepődött meg a legjobban, hogy gólszerzőként ünnepelték, ugyanis nem látta Heatlay lövését, és mivel jégkorongban nincs öngól az utolsó támadójátékosként hozzáérőként az ő neve került a jegyzőkönyvbe.

 Dany Heatley két gólt lőtt a mi kapunkba, egyet a sajátjukba
Fotó: SVEN NACKSTRAND (Photo by SVEN NACKSTRAND / AFP)

Az öngólért egy percen belül bosszút álltak a kanadaiak, kettőt vágtak, szerencsére ezzel megnyugodtak, és megálltak egy számjegyű gólmennyiségnél.
A kapus, Budai Krisztián ezt mondta a lefújás után:

Nem is emlékszem, mikor kaptam ennyi gólt egy meccsen legutóbb, de ez most nem érdekel, sokkal fontosabb, hogy ilyen fantasztikus ellenfelek ellen játszhattunk.

Rögzítsük a tényeket, így alakult a mérkőzés:
 

Gólok: Roest (12:22; Heatley, Dumont; 0-1), Heward (14:34; Dumont; 0-2), Niedermayer (14:42; Williams; 0-3), Heatley (16:15; 0-4), Alston (26:03; Shantz; 0-5), Roest (31:07; Sarault; 0-6), Gröschl (32:18; Palkovics, Ocskay; 1-6), Heatley (40:54.; 1-7), Peterdi (49:23; Ladányi; 2-7), Niedermayer (49:51; Williams, Horcoff; 2-8), Dumont (50:08; Heatley; 2-9)

A mérkőzés után a kanadai szakvezető, Joel Quenneville ezt mondta: 

A srácok azt játszották, amit vártam tőlük, őket is feldobta ez a fantasztikus atmoszféra. A Budapest Sportaréna nagyszerű helyszíne volt a meccsnek, a közönség pedig rendkívül meghatott bennünket, érezhető volt, hogy a szurkolók értik és szeretik ezt a sportágat.  Persze van még mit javulnunk a prágai világbajnokságig.

 A Budapesten látott sztárok a vb elődöntőben gólt ünnepelnek
Fotó: AFP / AFP/2004 AFP

Ez volt a két ország között a nyolcadik hivatalos mérkőzés, azóta újabb hatra került sor. 

KANADÁT CSAK LEFÉKEZNI TUDTÁK, MEGÁLLÍTANI NEM

Utóbbiak közül kettőre világbajnokságon. A 2009-es vb-n a Zürich melletti Klotenben még nagyon sokan ott voltak azon magyar játékosok közül, akik játszottak ezen a történelmi, 2004-esen. 

Azóta szinte mindenki edző-sportvezető lett 

(ifj. Ocskay Gábor sajnos már nincs közöttünk), az Újvárosban felnőtt, később Franciaországban profiskodó dr. Szélig Viktor ma a fehérvári gárda általános igazgatója, és így emlékszik a 20 évvel ezelőtti találkozóra: 

Óriási élmény volt, és nem csak sportélmény. Mi világbajnokság után voltunk, ők pedig arra készültek, vagyis „picit” más ritmusban mozogtunk. Ez persze minden téren igaz. Őrületes volt a sebességük, a tempójuk, nagyon célratörő minden mozdulatuk. Amikor hozták a korongot éreztük, hogy „valaki érkezik”. A legnagyobb sztárjuk Dany Heatley volt, de emlékszem a kapusaikra is, igazi óriások. „Betöltötték” a kaput, és fantasztikus tudásúak voltak.

A 192 centis, 100 kilós Roberto Luongo mellett csak ritkán jutott hely a korongnak
Fotó: AFP / AFP/2004 AFP

Fodor Szabolcs a fiatalabbak közé tartozott, de már túl volt észak-amerikai szereplésen, és akkor a Volán játékosaként szerepelt. Ma így emlékszik:

Ami mindenképp megmaradt bennem a meccsről az a sebesség, ahogy ők közlekedtek a jégen. Érződött, hogy a világ legjobbjai ellen szereplünk. Abszolút nagy élmény volt, kevesen mondhatják el magukról, hogy Heatley, vagy Luongo-kapus ellen játszhattak. Az eredmény másodlagos volt, persze nem lényegtelen, hisz’ sportemberek vagyunk.

A visszavonulása után évekig televíziós szakértőként ténykedő, majd a Ferencváros edzőjeként az elmúlt hat évben rendre bajnoki címet szerző korábbi játékos (aki akkor már tökéletesen beszélt angolul) azt is elmesélte húsz év távlatából, hogy a magyar-kanadai találkozó a három harmaddal nem ért véget:

A meccs után elmentünk velük bulizni, nagyon közvetlenek, barátságosak voltak. Annak ellenére, hogy a sportág legnagyobb sztárjai közé tartoztak, ott a pesti éjszakában ebből semmit nem érzékeltettek, teljesen egyenrangúként kezeltek minket.

Alig több mint két héttel a budapesti meccs után Dany Heatley felemelhette a világbajnoknak járó trófeát
Fotó: AFP / AFP/2004 AFP

Azért az a buli kissé megárthatott a kanadaiaknak, mert öt nappal később Ostravában, a vb első meccsén csak 2-2-t játszottak (akkor még volt döntetlen) Ausztriával, és még a csoportkörben, 

Prágában 6-2-re kikaptak Csehországtól. 

Ám ahogy mindig, a fontos öt napra összeszedték magukat. Előrehozott döntőnek beillő meccsen hirtelen halálban 5-4-re verték Finnországot, az elődöntőben legyőzték Szlovákiát, majd 

a fináléban Svédország sem tudta megállítani őket.

Kanada 2004-ben Csehországban megvédte az előző évben, Finnországban megszerzett világbajnoki címét. Az idei, csehországi vb előtt is Budapesten hangol arra, hogy megvédje tavaly, Finnországban kiharcolt aranyát.