2023. noveber 24. A finn Sanni Hakala számára ez a nap is ugyanolyan volt, mint a többi. A kétszeres olimpiai bronzérmes jégkorogozó aznap csapatával a svéd Djurgarden elleni meccsre készült. Ezen a meccsen történt meg számára a tragédia.
A videót elnézve maga az eset nem tűnt nagyon súlyosnak. Sok szakértő szerint egy teljesen ártalmatlan ütközés volt ez. Hakala nagyon szerencsétlenül csúszott neki a kapuvasnak. Nyaksérülése után végig eszméleténél volt, bár nagyon komoly fájdalmai voltak. Az első kórházi jelentések sem voltak biztatóak. Bár a karját tudta mozgatni, de nem érezte a lábát. Egy nappal később a lingköpingi kórházban megoperálták. A sebészek akkor azt mondták, hogy a műtét sikeres volt, de a rehabilitáció nagyon hosszú lesz. A baleset után két nappal a játékos klubja teljes hírzárlatot rendelt el.
2023. november 30-án Sanni Hakala sajtóközleményben jelentette be, hogy örökre lebénult.
Az orvosok csaknem 5 hónapon át tartották kórházban, nem olyan régen térhetett haza.
A finn válogatott csapatorvosa szerint egészen hihetetlen balszerencse, ami a játékossal történt. Niklas Lindbald így nyilatkozott: "Sosem hallottam még olyan esetről, amikor valaki így ütközik neki a kapuvasnak, s ekkora baj lesz belőle. Nyaksérülések esetén mindig fennáll az, hogy törés következik be, de a gerincvelő közelsége miatt elképzelhető a teljes bénulás. De ez nagyon ritka. Éppen ezért szörnyű ez a katasztrófa. Hasonló balesetek akkor történnek, amikor valaki egy sekély vízbe ugrik fejest."
Hétfőn Hakala hosszú idő után törte meg a csendet, amikor az Instagram-oldalán tette közzé a gondolatait. "Kislány korom óta az volt az álmom, hogy jégkorongozó legyek. Nem érdekelt semmi más. Sajnos a karrierem hamarabb véget ért, mint terveztem, de örökké hálás leszek azért, mert jégkorongozóként számos nagyszerű élményt szerezhettem.
Egész életre szóló barátságok alakultak ki, és tudom, hogy a barátaim továbbra is ugyanúgy támogatni fognak engem, mint én őket. Nagy köszönet a finn válogatottnak, amellyel két olimpián szerepelhettem, és még egy nagy köszönet a klubomnak, a svéd HV71-nek, ahol az elmúlt nyolc évben megélhettem álmomat.
A jégkorong iránti szenvedélyem és érdeklődésem nem szűnt meg, és úgy érzem, még mindig sokat kell adnom ennek a sportágnak."