Vogel Soma: "Benne volt a pakliban, hogy ötméteresek döntenek, de jó lett volna, ha rendes játékidőben meg tudjuk nyerni ezt a mérkőzést. Ám a vigyor az arcomon most is ugyanolyan, mintha simán hoztuk volna le a meccset. Hogy min múlik egy ilyen párbaj? Voltaképpen a szokásos dolgokon: statisztika böngészése, megérzés, a reflexek összessége. Ezek kellenek ahhoz, hogy megfogjam ezeket az ötösöket, s tudom, hogy ez milyen erőt ad a másik odalon, hogy ők ott be tudják lőni a büntetőket. Persze a meccs alatt lehetett érezni, hogy az olaszok a négyperces kiállítás után totálisan felszívták magukat és akkor tényleg minden bejött nekik. Mínusz kettőről álltunk fel, ez nagy dolog egy ilyen ellenfél ellen. Egyedüli magyar labdasportcsapatként maradtunk itt. Erről nem beszéltünk, de az én fejemben ez benne volt. Sok mindenkiért küzdünk ezen az olimpián, hogy a labdasportok becsületéért küzdünk, engem ez is motivált."
Jansik Szilárd: "Nem könnyeztem meg a továbbjutást, még tartogatom a könnyeket. Érzelmi hullámvasúton ülök, hiszen a rendes játékidőben eldönthettem volna a továbbjutást. Nagyon örülök, hogy megmentett engem a csapat és ezért vagyunk mi egy nagybetűs társaság, hogyha valaki hibázik, akkor a másik segít neki, kijavítja a hibát. Akkor kell igazán nagyot nyújtani, amikor az egyenes kieséses szakasz van. Fél negyeden át szédültem, de vissza tudtam menni, kicsit talán segíteni is tudtam a többieknek. A horvátok ellen szeretnénk nyerni, a két csoportelső és a két csoportmásodik is kiesett, nem mindennapi dolgok történtek itt."