Történelmi aranyérmek, halhatatlanná vált sportolók a párizsi olimpián

Augusztus 11-én ért véget a 33. nyári olimpia Franciaországban, amely sok szempontból felejthetetlen emlékeket okozott a sportolóknak és a szurkolóknak egyaránt. Érem nélkül maradt országok, történelmi sikerek, halhatatlanná vált olimpikonok, hogy csak a legfontosabbakat említsük az ötkarikás játékról. Szubjektív nemzetközi összefoglaló a nyár legfontosabb sporteseményéről.

 

Tom Cruise elképesztő alakítást nyújtott a párizsi olimpia záróünnepségén
Fotó: AFP / AFP or licensors/US' actor Tom Cruise waves the Olympic flag during the closing ceremony of the Paris 2024 Olympic Games at the Stade de France, in Saint-Denis, in the outskirts of Paris, on August 11, 2024. (Photo by Franck FIFE / AFP)

A kétméteres kubai és a hatméteres svéd óriás

Valószínűleg nem sok embernek mondott sokat Mijaín López neve a párizsi játékok előtt. Na jó, ez így nem feltétlenül igaz, mégiscsak egy többszörös olimpiai bajnokról beszélünk, aki a 130 kg-os kötöttfogásúak között (korábban 120 kg-osok) indult és nyert Peking óta sorozatban négyszer, egészen a 2021-es tokiói olimpiáig. 

Akkor 38 évesen azt mondta, hogy köszöni szépen, ennyi neki elég volt, eljött az ideje a pihenésnek. Aztán 2023 májusában mégiscsak úgy döntött, hogy majdnem 42 évesen ott szeretne lenni a francia fővárosban,

és még egyszer megküzdene az aranyéremért a szőnyegen, ezzel pedig minden idők legeredményesebb egyéni bajnoka lenne az ötkarikás játékok történelmében.

Mindent alárendelt a felkészülésnek, a beszámolók szerint szinte megszállottan készült az ötödik olimpiai elsőség megszerzésére. Az "El Terrible" azaz "A Rettenetes" becenévre hallgató majd kétméteres óriás meggyőző teljesítménnyel jutott a döntőbe, a nálánál jócskán fiatalabb ellenfelek, sorrendben 28, 26 és 35 évesek nem bírták a tempót a nagy öreggel. A döntőben aztán rendkívül pikáns párosítás jött össze, a papíron chilei, a valóságban kubai Yasmani Acosta nézett szembe Lópezzel, aki korábban még soha sem kapott ki versenyen a honfitársától. 

Párizsban sem volt ez másképp, még pontot sem tudott csinálni veterán ellenfelén Acosta, aki végül simán kikapott, ezzel pedig a nyári olimpiák történetének legeredményesebb sportolója lett López, sorozatban öt aranyéremmel.

Hozzá mérhető nagyságot a téli olimpiák arany lapjai között kell keressünk, Ireen Wüst ugyanis 2022-ben lett ennek az elit klubnak a tagja, amikor elsőként ért be a célba az 1500 méteres gyorskorcsolya döntőjében. 

𝐄𝐋 𝐀𝐃𝐈𝐎́𝐒 𝐃𝐄 "𝐄𝐋 𝐆𝐈𝐆𝐀𝐍𝐓𝐄 𝐃𝐄 𝐇𝐄𝐑𝐑𝐀𝐃𝐔𝐑𝐀" 🥹

Mijaín López se retiró de la lucha profesional. 🇨🇺

Simplemente gracias, leyenda. 🥇🥇🥇🥇🥇#JuegosOlímpicos #Paris2024 pic.twitter.com/yrdgaVYWCx

— Los Juegos Olímpicos (@juegosolimpicos) August 6, 2024

A kubai óriásira visszatérve a történelmi győzelmét követően besétált a birkózó szőnyegre, levette a cipőjét, adott neki egy csókot, a feje fölé emelte és letette középre, ezzel is jelezve, hogy most már tényleg végleg visszavonul szeretett sportágától.

Érdekes dolog a számmisztika, az olimpia másik kiemelkedő hőse a 42 éves (a magyar állammal egy napon, augusztus 20-án ünnepli López a születésnapját) kubai óriás mellett a két számot megfordítva, a 24 éves Armand Duplantis volt. 

A svéd rúdugró klasszis 2019 óta nem talált az atlétika pályán legyőzőre, nem mellesleg a párizsi játékok alatt a döntőben 80 000 tomboló szurkoló előtt sorozatban kilencedszer! javította meg a sportági világrekordot, ezúttal a 625 cm-t teljesítette a sportoló.

Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy valószínűleg az első rekordjavításnál is tudott volna magasabbat ugrani, akkor vajon miért cm-ként megy felfelé? A válasz a pénzdíjazásban keresendő, ugyanis a nemzetközi szövetség minden egyes világrekord után 100 000 dollárt fizet a versenyzőknek. Rövid felszámolást követően Duplantis már csak a rekordjaival megkeresett 900 000 dollárt, azaz nagyjából 320 millió forintot. 

Duplantis fiatal kora ellenére már kétszeres olimpiai, háromszoros Európa-bajnoknak mondhatja magát a szabadtéri és fedett pályás világbajnoki címei mellett. Az egészen elképesztő eredménysorán kívül az sem elhanyagolható tényező az ő esetében, hogy nagyjából 30 cm-re van a komplett mezőny tőle, így lényegében saját magával és a világcsúccsal versenyez, és eddig mindkét esetben abszolút nyerésre áll.

Armand Duplantis történelmi aranyat szerzett Párizsban Fotó: Ben STANSALL / AFP

Kobe Bryant szelleme mindenek felett

A kosárlabda kiemelt szerepet kapott az olimpián, hiszen az Egyesült Államok mindkét csapata toronymagas esélyesként és sztárokkal teletűzdelve érkezett Franciaországba. Mondjuk arra már nem biztos, hogy sokan mertek volna nagyobb összeggel fogadni, hogy mind a női, mind a férfi döntőben az amerikaiak a házigazdákkal csapnak majd össze, de végül is ez lett forgatókönyv. 

A női csapat rendkívül kiélezett csatát vívott a franciákkal, és végül egy ponttal verte meg őket, ezzel pedig a 42 éves Diana Taurasi lett a kosárlabda történelem első hatszoros olimpiai bajnoka. 

Mellettük a férfi csapat is hozta a kötelezőt egy szintén izgalmas, de a végjátékra már kevésbé kiélezett meccsen, ahol Stephen Curry parádés hárompontosai nagyon kellettek a győzelemhez. Az amerikai játékos egyébként a legidősebb "elsőbálozó" lett a kosarasok között a maga 36 évével. Ha már a kornál járunk, a férfi torna legértékesebb játékosának, azaz az MVP-nek azt a LeBron Jamest választották, aki szintén beírta magát a történelem könyvekbe azzal, hogy 39,5 évesen a legidősebb kosárlabdázó lett, aki a Team USA-ben szerepelhetett. 

A férfiak kapcsán még egy érdekesség, az NBA-bajnok Jayson Tatum a 10-es mezszámot viselte az USA csapatában a nyári olimpián, ugyanazt a mezszámot, amelyet Kobe Bryant viselt a 2008-as és a 2012-es játékokon. Még a játékok előtt az USA Basketball Las Vegas-i edzőtáborában az újságíróknak nyilatkozva a 26 éves Tatum kihangsúlyozta, milyen fontos számára, hogy Párizsban tiszteleghet néhai példaképe előtt. Ahogy egy sportújságíró kolléga fejtette ki a számmisztika szerelmeseinek, 

talán nem is véletlen, hogy pont 2024.08.10-én nyerték meg az amerikaiak a döntőt és az aranyérmet, hiszen ez a három szám, a 24, a 8 és a 10 remekül összegzi Bryant játékos pályafutását, mert klubszinten 24-es és 8-as mezben játszott, a válogatottban, ahogy előbb is írtuk, pedig a 10-esben.

Curry, James és Durant az aranyérmeikkel Fotó: Damien MEYER / AFP

Örömkönnyek és drámák az öt karika árnyékában

A két és fél hét megannyi drámát és örömet hozott mind a versenyzők, mind a nekik szurkolók életébe. Ha az egyes országokat vizsgáljuk, akkor Üzbegisztán és Új-Zéland történelmi olimpiát zártak, előbbi nyolc, utóbbi tíz aranyéremmel zárt. Ráadásul az üzbég bokszolók elkövették azt a páratlan bravúrt, hogy mind az öt bokszolójuk, aki döntőbe jutott, meg is nyerte azt, azaz 5/5-tel zártak az ökölvívásban. 

Kirgizisztánban is nagy volt az öröm a záróünnepség után, a mindössze 16 sportolóval induló ország hat érmet is szerzett a játékokon, lényegében a küldöttség több mint harmada medállal tért haza Párizsból, ami egészen elképesztő hatékonyságot mutat.

Első olimpiai érmét szerezte a francia fővárosban Albánia, Saint Lucia, a Dominikai Közösség és a Zöldfoki-szigetek is, így ott is volt ok a boldogságra.

Korántsem volt ekkora az öröm Lengyelországban, ahol 1956 óta a legrosszabb eredménnyel zártak, egy arany, négy ezüst és öt bronzéremmel. Szintén nem lehettek túl vidámak a finn, az észt és a lett szurkolók sem, mivel országaik egyetlen egy érmet sem szereztek az ötkarikás játékokon. Emellett több öröme lehetett a bolgároknak a három megszerzett aranyéremmel, igaz, mind a hármat honosított sportolók nyerték meg az országnak. 

Az egyéni drámák szintjén pedig az asztalitenisz rajongók biztosan a kínai világelső Vang Csü-csin kiesését mondanák, aki már a 32 között elbúcsúzott a további küzdelmektől, míg a cselgáncs rajongók a japán Uta Abét említenék, aki négyszeres világbajnokként esett ki a legjobb 16 között.

Szubjektív nemzetközi cikket ígértünk, hiszen annyi mindent lehetne még kiemelni, búcsúzott az olimpiáktól és a kézilabdázástól Mikkel Hansen és Nikola Karabatic, előbbi egy aranyéremmel, utóbbi a címvédő csapat tagjaként egy korai kieséssel, de annyit mind a kettőjükről el lehet mondani, hogy korszakos zsenijei voltak a sportágnak. Simone Biles nemcsak hogy visszatért a némileg csalódást keltő tokiói olimpia után, hanem a halhatatlanok közé tornászta magát a szó legszorosabb értelmében, Novak Djokovic pedig a pályafutása vége felé járva nyerte meg a hőn áhított olimpiai aranyérmet. 

Egy biztos, olyan olimpiát zártak a sportolók Párizsban, amelyre még sokáig emlékezi fogunk, igaz, valaki vidám, valaki keserű szájízzel.