A magyar férfi kosárlabda-válogatott volt szövetségi kapitánya, Ivkovics Sztojan a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, karrierje csodálatos koronájának tartja a kitüntetést, miután három Európa-bajnokságon vehetett részt, egyszer Montenegróval edzőként, kétszer a magyar válogatottal szövetségi kapitányként, mesteredzői címet kapott, játékosként kétszer, edzőként egyszer magyar bajnok volt.
Ivkovics Sztojan beszélt arról, hogy amikor 1992-ben a délszláv háború miatt Magyarországra jött, nem tudta elképzelni, mi vár rá, de az édesanyja horvát, az édesapja szerb, képtelenség lett volna a két fél közül választania. Kiderült, a szíve szerint montenegrói és magyar, mindkettő a család miatt. Ezután szóba került a beilleszkedés, az alkalmazkodás, valamint az, hogy Magyarország az otthona, itt találta meg azt, amit a háború miatt elveszített Jugoszlávia szétesésével. Az interjúból kiderül, hogy a játék befejezése után 2006-ban hamarosan már szövetségi kapitány lett.
„Egy hónap telt el a kettő között. Az volt a cél, hogy maradjunk az Eb-selejtezők A ligájában, és visszatekintve nagyon úgy tűnik, kellett egy balek, akire rá lehet húzni a kiesést.
Ám jól sikerült a kiválasztás, remek stáb segítette a munkámat, és bennmaradtunk. Ennek ellenére nem tartott sokáig ez a munka.
Azt ajánlottam a szövetségnek, hogy nem kérek pénzt, de csökkenjen a bajnokságban a légiósok száma a válogatott érdekében. Azt a választ kaptam, hogy ez komoly érdekeket sértene, inkább tárgyalnak velem az anyagiakról. Azt hittem, a játékosok kiállnak mellettem, tudják, mekkora tét, de egyedül maradtam."
Tizenegy évvel ezelőtt már tapasztaltabban lett szövetségi kapitány, nagy változást hozott a megjelenése a válogatottnál, amivel viszont több tyúkszemre is rálépett, rengeteg konfliktusa lett, megosztó személyiséggé vált, szélsőséges a megítélése, számos ellenséget szerzett. Erre ő így reagált az interjúban:
„Sohasem törekedtem arra, hogy mindenki szeressen, nem ez a fontos ebben a munkakörben.
Egyeseknél örülök is, hogy gyűlölnek, mert legalább kimaradnak az életemből. Az volt a fontos, hogy mindenki értse, a válogatott nem az enyém vagy bárkié, a címer és a Himnusz minden felett áll,
és kivételes embernek kell lennie annak, aki ezekért játszhat. Nehezen nyelték le többen is, hogy aki erre nem méltó, az nálam nem jöhet szóba."
A beszélgetés során Ivkovics elismerte, a nyilatkozataival gyakran üzent a háttérben áskálódó ellenségeinek, mert jelezni akarta, nem fél tőlük, és tudta, a játékosok figyelik őt, mennyire harcol értük.
„Fontos itt tudni, hogy
én Magyarországon mindent a kosárlabdának köszönhetek,
de erre ráépítettem az életemet úgy, hogy nem kell belőle megélnem, ezért tényleg nincs félnivalóm."
Ezután szóba került a leglátványosabb ügyéről, amikor 2020 elején a szövetség elnöksége felmentette, mert szerződésszegést követett el azzal, hogy vezetőedzői munkát vállalt Kaposvárott. Ivkovics Sztojan erről is részletesen beszélt az interjú során, szóba került, hogy
a játékosok ezúttal kiálltak mellette,
majd elárulta, mikor érezte először, hogy a változtatásoknak meglesz az eredményük. Felelevenítette második kapitányi korszakának a legszebb emlékét is, amely a 2017-es Európa-bajnokságon a románok elleni kolozsvári mérkőzés volt, és kiderült, miért lábadt könnybe a szeme utána napokon keresztül.
Az interjú utolsó harmadában először arról esett szó, hogy miért mondott le tavaly augusztusban, mi a realitása a férfiválogatotthoz fűzött reményeknek, milyen az utánpótlás helyzete, és miért dolgozik a Kecskemét vezetőedzőjeként annak ellenére, hogy a lemondása után vissza akart vonulni, hogy a családjára figyelhessen. A beszélgetés végén arra kérdésre, hogy a kitüntetéshez sokan gratuláltak-e, ezt válaszolta:
„Meglepően sokan, rengeteg ismeretlentől kaptam üzenetet valamilyen módon, még az utcán is megállítottak emiatt. Ami a szakmát illeti, a szövetségtől senki sem gratulált, és több gratulációt kaptam megyei jogú városok vezetéseitől, mint az edző kollégáktól."