Halhatlanságra vágyik az osztrák válogatott

Ahhoz képest, hogy pár hónappal ezelőtt jónéhányan "Ausztria nem érdemel Eb-t" feliratú pólókban parádéztak Bécs utcáin, s az UEFA döntése, valamint a válogatott játéka elleni tiltakozását tízezer osztrák fejezte ki aláírásával, mostanra kissé megváltozott a közhangulat az osztrák fővárosban. A hazai szurkolók és játékosok sporttörténelmi pillanatok átélésére készülnek, mindenki a 30 évvel ezelőtti cordobai győzelmet emlegeti, egyedül Hickersberger szövetségi kapitány óvatos, elvégre a továbbjutáshoz Németország ellen kéne győzelemre vezetnie a világranglista 92. helyén tanyázó csapatát.

Bordás Gábor helyszíni tudósítása Bécsből

• Ballackék feledtetnék a 30 évvel ezelőtti vb-tragédiát
• Nézze meg az összes eddigi Eb-gólt!
• Elemezze ki a gólokat 3D-ben, tetszőleges kameraállásból!
• Irányítsa ön az Európa-válogatottat!
• Így szavaznak önök: játékos- és csapatstatisztikák

A pályaudvaron elsőre két angol mezzel találkozunk, egymástól függetlenül ácsorgó viselőik azonban csapat híján túlságosan magányosak és mélabúsak ahhoz, hogy különösebb feltűnést keltsenek.

A szigetországi szokásokat ma a helyi fiatalok képviselik Bécsben, a Westbahnhofról kisétálva már egyedül az övék a pálya, több kisebb csoportban, tetőtől talpig nemzeti színekben, és a déli időpont ellenére szemmel láthatóan módosult tudatállapotban ütik el az időt a németek elleni meccs kezdetéig. Ahogy a belváros felé villamosozunk, egy ideig nem is látunk mást, mint osztrák utcai jelenlétet, ami Ausztriában végülis nem meglepő, legfeljebb foci-Eb idején, az összeurópai futballrandevút egyelőre csupán egy szolid horvátzászló-mintás csuklószorító jelzi egy mellettem kapaszkodó kézen.

Pár megállóval később aztán feltűnnek az első németek, máris egy közterületnek tűnő füves téren parkoló lakókocsival, később pedig egyre többen lesznek, a belváros már inkább az övék, egyikük nadrág helyett a zászlóját öltötte magára, s az alsó szegélyét kacéran emelgetve azzal fenyegeti az egyik metrószerelvény utasait, hogy megmutatja, van-e rajta alsó. Szerencsére egy sörrel még innen van ahhoz, hogy megtegye.

Persze az esti találkozó a józanabb beszélgetéseknek is sok helyen témája, az az egyetlen lengyelek elleni, vitatott tizenegyessel szerzett pont, és az éppen Németország ellen kiharcolható továbbjutás lehetősége régen látott egységbe kovácsolta Ausztria lakosságát annak nemzeti csapatával.

Ausztria a futballtörténelem egyik legnagyobb bravúrját hajthatja végre

De ne legyünk igazságtalanok, a negyeddöntős remények utolsó pillanatban történt felélesztése önmagában talán kevés lett az általános mámorhoz, elősorban a mutatott játék és az imponáló küzdőszellem volt az, amivel az osztrák csapat ha a meccseit nem is, de a szurkolókat feltétlenül megnyerte. Minden előzetes várakozás ellenére ugyanis Ausztria nem hogy nem lógott ki a mezőnyből, de egy körrel a harmadik csoportkör előtt még mindig versenyben van, ami valóban nem kis dolog egy a világranglistán 92. helyen álló, többek között Katar, Bahrein és Zimbabwe mögött jegyzett csapattól.

A játékosok tőlük talán kissé szokatlan fanatizmussal, helyenként már-már túlságosan is harcias nyilatkozatokkal reagáltak a kialakult helyzetre, s a hirtelen feléjük áradó szeretetre. "Ez az a meccs, amire egész életünkben vártunk, hétfő este újraírhatjuk az osztrák futballtörténelmet" - ábrándozott a középpályás Rene Aufhauser. "Halhatatlanná válhatunk" - tette még magasabbra a lécet a csapatkapitány, Andreas Ivanschitz.

A válogatott menedzsere, Andreas Herzog elégtételtől duzzadva nyilatkozott: "Az emberek korábban állandóan vicceket gyártottak az osztrák válogatottról, szinte nem is voltak hajlandóak más műfajban beszélni rólunk, amikor szóba került az Európa-bajnokság. Most mindenkinek megmutattuk, mennyit fejlődtunk az elmúlt egy évben. A németeknek nagy szájuk van, de általában igazolják is a klasszisukat, ám ha nyugodtak és magabiztosak tudunk maradni, meglephetjük őket" - mondta a Werder Bremennel és a Bayern Münchennél is megfordult egykori játékos. Martik Harnik szerint erre már csak azért is megvan minden esélyük, mert az ellenfél remegő lábákkal fog kifutni ellenük a pályára. "A németek máris a nadrágukba csináltak" - vélte a támadó.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy Josef Hickersberger hiába próbálta féken tartani futballistáit, pedig ha valaki, ő tudja, milyen érzés legyőzni a németeket, játékosként részese volt a 1978-as 3-2-es cordobai vb-győzelemnek, amit azóta is az osztrák labdarúgás egyik legnagyobb diadalaként tartanak számon Ausztriában, pedig annak a 30 évvel ezelőtti meccsnek már csak az NSZK számára volt - a címvédőt végül agyon is nyomó - tétje.

A hétfői újságok címoldalain ennek megfelelően az argentin város neve volt a legtöbbször előforduló szó, s a házigazdák latolgatásait figyelve az embernek az a benyomás támadt, mintha valamennyi osztrák állampolgár közül egyedül a szövetségi kapitány várakozásai lennének összhangban a fogadóirák által meghatározott - nem csekély német fölényt mutató - esélyekkel.

"Alkalmazkodnunk kell a németek játékához, mert nem valószínű, hogy a meccsen a mi akaratunk érvényesül majd. A szerencsére is szükségünk lesz hozzá, de azt remélem, hogy az utolsó pillanatokig izgalmas lesz a találkozó" - mondta a Hickersberger.

A háromszoros világ- és Európa-bajnok részéről ezzel szemben nincs helye az óvatoskodó nyilatkozatoknak, a német sajtó a horvátok elleni fiaskó óta körülbelül úgy bánik a válogatottal, mint megcsalt menyasszony egy olyan vőlegénnyel, aki az esküvő előtti éjszakán adott számot hűtlenkedéseiről.

A megszólaló játékosok Jens Lehmann kivételével többé-kevésbé szintén azonosultak ezzel a szereppel, nyilakozataikat megbánás és magyarázkodás jellemzi, és Joachim Löwvel az élen természetesen nem győzik megígérni: még egyszer nem hibáznak, Németország ott lesz a negyeddöntőben, a másik lehetőség számukra elképzelhetetlen.