Igazán emlékezetes mérkőzéseket hozott a 2008-as svájci-osztrák közös rendezésű labdarúgó-Eb első két negyeddöntője (főleg a horvát-török meccs utolsó perceit lesz nehéz feledni), azonban ha lehet, a sorban harmadik holland-orosz összecsapás minden korábbinál nagyobb csatát ígért.
Az 1988-ban játékosként már Európa-bajnok Marco van Basten csapata a 2006-os világbajnokságon még korántsem muzsikált úgy, ahogyan azt a közvélemény elvárta az egykori zseniális csatár irányította alakulattól (sőt, a mostani Eb-re kvalifikáló selejtezősorozatban is inkább brusztolt, mintsem gálázott az oranje), az idei kontinensviadal első három meccse már igazi narancsmezes diadalmenetet hozott.
Első két csoportmeccsükön magától értetődő természetességgel rámoltak be hét gólt Kuyték a legutóbbi világbajnokság két döntősének, majd a cseresor is simán lehozta a Hollandia számára már tét nélküli utolsó találkozót Románia ellen.
Az oroszok elleni negyeddöntő egyik nagy kérdése volt holland szempontból, hogy mennyire törte meg esetleg a csapat lendületét a kulcsemberek utolsó csoportmeccsen történő pihentetése (erre a horvátok és a portugálok is ráfáztak, bár természetesen sosem bizonyítható be, hogy ez okozta volna e két válogatott búcsúját).
Orosz részről egyértelműen felfelé ívelő formának lehettünk szemtanúi a csoportküzdelmek során, hiszen a spanyolok elleni kínosan sima vereséget egy görögök elleni kiszenvedett győzelem, majd - már Arsavinnal a pályán - a svédek elleni parádé követte.
A szombati negyeddöntőt mindezek mellett az tette különlegessé, hogy az orosz válogatott kispadjáról 2006 óta az a Guus Hiddink kiabálja be a taktikai utasításokat, aki pillanatnyilag talán a legelismertebb, és az egyik legeredményesebb holland tréner. Hiddink mindenesetre a mérkőzést megelőzően elmondta, hogy az év árulója szeretne lenni, majd hozzátette: "maximum nem engednek be Hollandiába".
Azonos nemzetiség, eltérő célok: Guus Hiddink orosz, és Marco van Basten holland kapitány (még több kép)
A holland válogatott Khalid Boulahrouz koraszülött gyermekének halála miatt fekete karszalaggal lépett pályára, a kőkemény jobbhátvéd pedig a tragédia ellenére az eddigi meccsekhez hasonlóan ott volt a kezdőcsapatban.
Az első negyedórában lényegesen aktívabb volt az orosz válogatott, amely kisebb helyzetekig is eljutott: előbb Zsirkov kellemetlen szabadrúgásánál kellett bravúrt bemutatnia Van der Sarnak, majd Pavljucsenko próbált megfejelni tiszta helyzetben egy kissé magasan érkező beadást, de jócskán a kapu fölé stukkolt.
Az első negyedórát követően jobbára mezőnyjáték folyt a pályán, a csapatok nagyon szervezetten, nagyon koncentráltan játszottak, érezhető volt, hogy ha valamelyik fél csak egy kis hibát is elkövet, arra az ellenfél azonnal lecsap. A felszínen mutatott játék sem volt éppen élvezhetetlen, de egy kicsit olyan érzése volt az embernek, hogy egyszer megbomlik a mérkőzést borító kéreg, és mint forró láva kiömlik, kihömpölyög valami igazán varázslatos foci.
Az első félóra végén jött az első igazi holland helyzet, amikor Van der Vaart beadásáról a berobbanó Van Nistelrooy csak egy hajszállal maradt le a kapu torkában. A másik oldalon Arsavin ravasz lövéssel tesztelte Van der Sart, majd Kologyin két távoli bombával adott munkát a holland csapat korelnökének.
A szünetben cserére szánta el magát az ezen a téren szívbajosnak igazán nem nevezhető Marco van Basten, és az ezúttal a szokottnál halványabb Kuyt helyett a villámléptű Robin van Persie-t küldte pályára.
Az első gól pillanata: Pavljucsenko remekül előzte meg Mathijsent
Aztán alig telt el tíz perc a második félidőből, amikor egy szemre is tetszetős orosz támadás végén megszerezte a vezetést a Hiddink-csapat: Arsavin remekül indította a bal szélen sprintelő Szemakot, aki tökéletesen centerezett, Pavljucsenko pedig Mathijsent megelőzve a kapuba passzolt.
A hollandok a gólok számában lemaradtak az ellenfél mögött, két másik műfajban viszont alaposan belehúztak, hiszen a második félidő első negyedórájában hármat cseréltek (na jó, egyet a szünetben), illetve három sárga lapot is begyűjtöttek.
Mennie kellett volna előre Van Basten csapatának, azonban nem támadhattak önfeledten a narancsmezesek, hiszen minden orosz kontrában ott volt a gólveszély. Próbálkoztak ugyan Sneijderék, de igazi helyzet nélkül, a másik oldalon viszont az oroszok több alkalommal is eldönthették volna a meccset, de egyszer még a holland védelem szinte megalázó kigurigázása is kevés volt a második gólhoz.
Aztán ahogyan lenni szokott, a kihagyott ziccer visszütött, hiszen négy perccel a vége előtt a sokadik kapu elé csavart holland szabadrúgást követően a hosszú saroknál érkező Van Nistelrooy bebólintotta az oranje egyenlítő gólját.
Van Nistelrooy feje megint jókor volt jó helyen
A hátralévő időben már csak Kologyin Michel által visszavont sárga-piros lapja borzolta a kedélyeket, más nem történt, így a harmadik Eb-negyeddöntőn másodszor futottak bele hosszabbításba a csapatok.
Bár mindkét csapat nyíltsisakos támadófocival próbálta döntésre vinni a dolgot, a ráadás első fele az oroszoké volt. Előbb Pavljucsenko alakított ki magának lövőhelyzetet, amelyből alaposan megdöngette a felső kapufát, majd Arsavin tett meg mindent, hogy gólt rúgasson Torbinszkijjel, aki azonban az ötösről sem volt képes a kapuba találni.
A hosszabbítás második félidejének elején Heitinga nyomta le Zsirkovot a tizenhatoson belül, Michel azonban nem látott okot arra, hogy büntetőt ítéljen az orosz válogatott javára.
Az oroszok ekkor még nem tudták, hogy ezt később majd aligha bánják, a végéhez közeledve ugyanis Arsavin kétszer is bohócot csinált a holland védelemből, és előbb Torbinszkijjel rúgatott gólt, majd ő maga kötényezte meg Van der Sart, eldöntve ezzel a továbbjutás sorsát.
Hiddink nem Podolski és nem Yakin: így örült a holland mester szülőhazája búcsújának (még több kép)
Az orosz válogatott végig rendkívül tudatos, fegyelmezett, megkomponált futballt mutatott be, és ez Arsavin zsenialitásával megbolondítva ma megoldhatatlan feladat elé állította a hollandokat. Hiddink minden elképzelése bejött, cseréi is "ültek", míg a másik oldalon Van Basten most nem tudott olyan jó érzékkel belenyúlni a csapatba, mint a franciák ellen. A mérkőzésről mérkőzésre egyre jobb játékot mutató orosz válogatott végül megérdemelten győzött, és ha így folytatja, akár a végső győzelemre is esélyes lehet.
Guus Hiddink, az orosz válogatott szövetségi kapitánya: "Mentálisan múltuk felül a hollandokat, sikerült felkészülnünk belőlük, a játékosaim pedig maximálisan betartották, amit kértem. Ellenfelüknek alig volt kidolgozott támadása, sajnos egy szabadrúgásból egyenlített, de már ekkor is látszott, hogy sokkal frissebbek vagyunk. Ennek köszönhető, hogy a hajrában kapott gól sem tört meg minket. A hosszabbításban minden párharcot mi nyertünk meg és egy nagyon erős holland válogatottat győztünk le.
Marco van Basten, a holland válogatott szövetségi kapitánya: "Nem tudtuk magunkhoz ragadni az irányítást, kevés lehetőségünket nem sikerült megfelelően kihasználni. A hosszabbításban komoly erőnlét gondjaink voltak, az oroszok gyorsabban és jobban játszottak nálunk, megérdemelten jutottak tovább."