Fény és árnyék - Luka Modric-sztárportré

Az Európa-bajnokság előtt a szakértők több labdarúgótól is azt várták, hogy a kontinensviadalon robban be igazán a nemzetközi elitbe, és a horvátok középpályása, Luka Modric igazolta a hozzá fűzött reményeket. A focista, aki a tornát követően a Tottenham Hotspurnél folytatja pályafutását, a csoportmérkőzések során kiválóan játszott, és az osztrákok ellen győztes gólt is szerzett. A törökök elleni negyeddöntőben néhány percig a találkozó egyik hősének számított, ám a büntetőpárbajban ő is rontott.

• Nézze meg az összes eddigi Eb-gólt!
• Nézzen képeket egy török drámáról!
• Elemezze ki a gólokat 3D-ben, tetszőleges kameraállásból!
• Irányítsa ön az Európa-válogatottat!
• Így szavaznak önök: játékos- és csapatstatisztikák

A Zaton nevű dalmáciai kisváros manapság kedvelt üdülőhelynek számít a magyar turisták körében is, és az ott nyaraló honfitársaink aligha gondolnak arra, hogy a festői tengerparton egykoron a jelen egyik legnagyobb horvát futballsztárjának tartott Luka Modric is rúgta a labdát.

A középpályás ugyanis Zatonban látta meg a napvilágot 1985. szeptember 9-én, és már kisgyermekként is előszeretettel focizott, sőt, saját elmondása szerint remek technikai képzettségét annak köszönheti, hogy a rendkívül rossz minőségű, sok helyütt kövekkel borított helyi pályákon a fokozottnál jobban oda kellett figyelnie a labdakezelésre.

A boldog gyermekkor azonban nem tartott sokáig, hiszen közbejött a jugoszláv polgárháború, amely Modric családját is érintette. A kis Luka mindössze hatéves volt, amikor a szerb csapatok a később háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladics vezérletével megtámadták Zatont, és Modric nagypapája (akit szintén Lukának hívtak) életét veszítette a harcok során. A família (az édesapa kivételével, aki szintén részt vett a küzdelmekben) a közeli nagyvárosba, Zadarba menekült, és itt egy hotelben szállt meg - ami azonban nem akadályozta meg az ifjú tehetséget a gyakorlásban. A Kolovare Hotelben mind a mai napig emlékeznek a srácra, aki amikor csak tehette, a labdát kergette a szállodában is - és kis túlzással szinte több ablakot tört be, mint amennyi a bombatámadásoknak esett áldozatául.

A család a háború végeztével is Zadarban maradt, és Luka tehetsége itt bontakozott ki. A srác édesapja is látta, hogy fiacskája jól bánik a labdával, és a leszerelés után kapott pénz nagy részét arra költötte, hogy megfelelő felszerelést vegyen gyermekének, és beírassa egy futballiskolába.

Modric hamarosan a helyi klubhoz, az NK Zadarhoz került, és a különböző korosztályos tornákon olyan jól futballozott, hogy 15 esztendősen bejelentkezett érte mind a két horvát sztárklub, a Hajduk Split és a Dinamo Zagreb is. Luka végül a zágrábi csapatban kötött ki, mivel a Hajduk a zadariak másik nagy tehetségét, Mario Grgurovicot választotta - aki végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ellentétben Modriccsal.

...a törökök elleni büntetőpárbajban viszont ő sem bírta a rá nehezedő nyomást

Persze neki sem volt könnyű dolga a sztárokkal teletűzdelt Dinamónál, ugyanakkor a zágrábi egyesületnél tisztában voltak vele, hogy csiszolatlan gyémántot találtak. Ez onnan is látható, hogy Modric még nem volt 18 esztendős, amikor tapasztalatszerzés céljából kölcsönadták őt a bosnyák élvonalban szereplő Zrinjszki Mosztarnak (két másik tehetséggel, Davor Landekával és Ivica Djidiccsel együtt), ahol az ifjú titán tinédzserként is a felnőttek között játszhatott.

A bosnyák pontvadászatban nem nagyon kímélték őt a védők, de Modric megállta a helyét, és kiválóan futballozott: 22 bajnoki mérkőzésen nyolc találatot ért el, amivel házi gólkirály lett, és olyan jól teljesített, hogy a bosnyák szakértők megválasztották a bajnokság legjobb játékosának!