Gulácsi (Dibusz) – Bese, Pintér, Korhut – Lovrencsics, Németh, Elek, Nikolics – Böde, Szalai. Két dolog miatt sem valószínű, hogy lesz ilyen felállása a válogatottnak, egyrészt ez csak kilenc mezőnyjátékos, másfelől túlsúlyban lennének benne a támadók. Igaz, Bernd Storck Izland ellen a hajrában igazolta, hogy ha kockáztatni kell, akkor nem rest három csatárt is a pályára vezényelni.
Hétfőn délelőtt a gyönyörűen előkészített tourettes-i edzőpályán ez a kilenc mezőnyjátékos és két kapus mozgott, azok, akik kezdők voltak Izland ellen, majd délután kerülnek sorra. A játékosok szobakerékpározással, divatosabb nevén spinninggel kezdték az edzést, majd az edzőtermi gépeken izzadtak, mielőtt kifutottak a pályára. A játékosokat két részre bontották, Pintér, Elek és Lovrencsics a két kapussal kocogott, a csatárok pedig előbb 4 a 2-ben játszottak labdatartást Bese és Korhut elen, majd jött egy passzolós gyakorlat, amelynek a végén a nagykapuba bepakolt két kiskapuba kellett belőni a labdát.
Ha a portugálok ellen szerda este hasonló lesz a hatékonyság, akkor semmi sem ment meg minket attól, hogy csoportelsők legyünk.
A felállásról egyelőre csak tippelni lehet, az biztos, hogy négy játékosunknak is van már sárgája, Nagy Ádámnak, Kádár Tamásnak, Kleinheisler Lászlónak és Németh Krisztiánnak, így könnyen előfordulhat, hogy az első hármat pihenteti majd a vezetőség, nehogy begyűjtsék az eltiltást érő második sárgát. Kádár helyett Korhut lehetne az alternatíva, Nagyot az eddig jegelt Elek pótolhatja a középpálya tengelyében, és Kleinheisler helyett akár pályára léphet az eddig csak perceket kapó Pintér, ha mondjuk egy védekezőbb felállást választ a kapitány.
A magyar csapatnak egyelőre 4 pontja van, a portugáloknak kettő, úgyhogy egy döntetlennél akár csoportelsők lehetnénk, más kérdés, hogy másról sem lehet olvasni, mint hogy mennyivel jobban járnánk, ha másodikként zárnánk, mert akkor az angolok csoportjából kaphatnánk Walest vagy Szlovákiát.