Két srác ül a nizzai szurkolói zónával szemközti park egyik padján. Az egyikükön a OGC Nice nagy rivlálisa, az Olympique Marseille melegítője feszül, de nem úgy néz ki, mint aki attól fél, hogy emiatt elkapják a helyi ultrák. Hamza nem beszél angolul, így Portugáliából származó, de szintén francia haverja, Patrick tolmácsol neki.
Közvetlenül az Európa-bajnokság rajta előtt az egész nemzetet megosztó ügy volt, hogy Didier Deschamps vajon rasszista indítékkal hagyta-e ki a 23-as keretből a Valbuena-botrány miatt éppen bíróságra készülő Karim Benzemát?
„Deschamps nem rasszista, ez hülyeség” – mondja szinte egyszerre a portugál és az arab származású francia. Azt azért hozzáteszik, hogy valamiért mégis csak egyetlen muszlim játékos, Adil Rami van a keretben, kimaradt Hatem Ben Arfa és Kévin Gameiro is. Bár ezt talán rosszul tudják: Paul Pogba, Moussa Sissoko, N’Golo Kanté és Bacary Sagna is vallotta már magát muszlimnak.
A két srác nem fél a terrorfenyegetéstől, sőt amondók, hogy a Marseille-ben és Nizzában rendezett szurkolói bunyók is gyorsan kifulladnak, nem fogják tönkretenni az Európa-bajnokságot.
Az elegánsan öltözött, két kisgyerekével a parkban játszó Yacin is úgy gondolja, hogy a fenyegetések ellenére nem fognak az emberek otthon maradni.
"Ha azt hiszik, hogy félelemből majd mindenki otthon marad, akkor tévednek. Nem állhat meg miattuk az élet, bízunk a hatóságokban, és abban, hogy biztonságban vagyunk" – mondja Yacin. Ő is arab születésű, muszlim vallású, ami most nem a legjobb ajánlólevél még a magyar szemmel elképesztően heterogén Franciaországban sem.
"Előítéletesek lettek az emberek, tényleg sokan hajlamosak azt hinni, hogy arab névvel, muszlimként az ember csak terrorista lehet. Nehezebben kapunk munkát, és nehezebben találunk albérletet a tavalyi terrortámadások óta" – panaszkodik. Úgy érzi, az emberekben nincs társadalmi felelősség, nem segítenek egymásnak, és persze, hogy a fiatalok így könnyebben válnak szélsőségessé.
Azt ő sem hiszi, hogy Deschamps-nak baja lenne az arab származású játékosokkal. De nem is teljesen nyugodt.
"Szerintem a kapitány nem rasszista, de az tény, hogy nyomás nehezedik rá a szélsőjobb, különösen a Nemzeti Front irányából. Nem lenne szabad, hogy hagyja magát befolyásolni. Benzema a legjobb csatárunk, aki mégiscsak kétszeres BL-győztes. 1998-ban a világbajnokság összehozta a nemzetet, az egész ország egy emberként állt a válogatott mögött, de most nem érzem ugyanezt az összefogást” – kesereg egy sort Yacine, szintén megemlítve Ben Arfa hiányát.
Az Eb-nek is ugyanolyan örömünnepnek kellene lennie, mint a 18 évvel ezelőtti világbajnokságnak"
– teszi hozzá.
Ebben aligha segítenek a torna első hetében látott képsorok a marseille-i és a nizzai balhékról. Yacin szerint a legnagyobb gond a mértéktelen alkoholfogyasztás, a bajt pedig meg kellene előzni. "Jól tudják, hogy melyik csapatok szurkolói a veszélyesek: angolok, oroszok, horvátok, velük kellene kezdeni valamit, megakadályozni, hogy a legveszélyesebb figurák eljussanak az Eb-re." (Azóta kiderült, egyes angol lapok épp a magyar ultráktól tartanak.)
Yacin maga is volt kint a nizzai szurkolói zónában, ahol remek hangulatot, békességet tapasztalt. Mégis egyedül ment ki, úgy gondolta, hogy a szurkolói zóna nem gyerekeknek való hely. Korábbi, ott készült riportunkból kiderül, hogy valóban vannak olyan dolgok, amelyek nem egy ötévesnek valók.
Miután a foci ma már nem csak a férfiak ügye, megkérdeztünk három lányt is. Pauline, Marianne és Fanny csak nyaralni jött Nizzába, de azért az Eb-láz őket is elérte.
Az Eb-t igenis ünnepnek látják, amely összehozza a nemzetet, egységessé teszi az országot, és nem gondolják, hogy a balhék rontják a torna és az ország jó hírét. Szerintük a verekedések oka is egyszerű: Párizs mellett éppen Marseille és Nizza két a leghírhedtebb huligánközpont, ahol a francia bajnoki meccseken is gyakoriak az összetűzések, másrészt pedig "tömegben mindenki bátrabb, működik a tömegpszichózis". "Figyelmet akarnak, azért csinálják a fesztivált. Így élik ki, illetve vezetik le a frusztrációjukat."
A lányok szerint a huligánok többsége szegény, munkanélküli és iskolázatlan fiatal, akik így adják ki a dühüket, és ugyanerre vezethető vissza az is, hogy ezek a fiatalok miért állnak terroristának. "A kormány feladata lenne, hogy többet tegyen ezekért az emberekért, és akkor nem a terrorizmust választanák" – mondják. Ha már ennyire benne vagyunk a társadalom-lélektanban, azt is megtudakoltuk, hogy mi a véleményük az ország hétköznapjait nyomasztóan beárnyékoló terrorveszélyről?
Nem félnek, például, a szurkolói zóna közelében ücsörögni?
"Nem félünk, úgy vagyunk vele, hogy, ha merényletet akarnak elkövetni, azt bárhol, bármikor megtehetik, nem csak itt. Egyébként is: a rengeteg fegyveres látványa inkább nyomasztó, semmint biztonságérzetet ad. Engem mindig a tavaly novemberi támadásokra emlékeztetnek” – mondja egyikük, végül pedig leszögezik, hogy nem fognak félni, "mert ha félünk és otthon maradunk, akkor ők nyertek".