Öt útravaló a magyar csapat Európa-bajnokságáról

Toulouse Magyar - Portugál

Még friss az élmény, de máris megpróbáljuk levonni a legfontosabb tanulságokat a nagyszerűen sikerült, az országot futballmámorba taszító Európa-bajnoksággal kapcsolatban. Öt pontba szedtük, mik a legfontosabb hozadékai a franciaországi eseményeknek. 

A magyar válogatott csoportelsőként jutott a legjobb 16 közé, és bár a nyolcaddöntőben Belgium végül 4-0-ra legyőzte, Bernd Storck csapatának szereplése bármilyen szemszögből nézve egyértelműen pozitív. Lássuk, mit tanultunk az Eb-ből.

A magyar szakma

Bizonyára sokan vannak olvasóink között is, akiknek a lábujjuk is ökölbe szorul, ha meghallják a „szakma” kifejezést a magyar futballal kapcsolatban. A válogatottról szóló filmből pontosan átjött,

mi változott a külföldi szakemberek érkezésével

(Dárdai Pált is külföldinek kell tekintenünk ebből a szempontból), de még ez is kevés volt az önkritika gyakorlásához.

Hirtelen nehéz is lenne kiemelni egy megnyilvánulást a magyar szakma krémjétől az Eb kapcsán. Pintér Attila szerint ő rakta le a Storck-csapat alapjait, Csank János szerint ezzel a csapattal ő is hozta volna ezt az eredményt, Egervári pedig továbbjutott volna a csapatával a 2014-es vb csoportjából is. Már persze ha kijutott volna. A magyar szakma egybehangzó véleménye:

Storcknak szerencséje van, és olyan körülmények között dolgozhat, mint korábban senki.

Pontosan ezért gondoljuk azt, hogy amíg az edzőképzésünk nem jut el odáig, hogy a magyar futballszakmát tényleg szakemberek képviseljék, addig a válogatott, illetve a válogatottak környékén kizárólag kiegészítő szerepben szabad magyarokat alkalmazni. Amíg a játékosoknál a középszerből is sokat ki lehet hozni, addig egy edzőnek, szakembernek nincs és nem is lehet mentsége rá, hogy nem ért a szakmájához.

A megmentők Forrás: AFP

Lehet, hogy Bernd Storck nem a világ legnagyobb taktikusa, a személyiségét is lehet támadni, de bátran, és ami még fontosabb,

szinte tévedhetetlenül hozott meg nagyon fontos döntéseket.

A belgák elleni mérkőzés volt az első, ahol komoly hibát vétett, de ezt a korábbiak fényében könnyebb megbocsátani a németnek, mint az évtizedes vesszőfutást a magyar szakembereknek.

Nem kellenek sztárok az eredményhez

Talán a legfontosabb tanulsága az Európa-bajnokságnak, hogy a

megfelelő taktikával rengeteg dolog pótolható

. Egy fejben és fizikálisan felkészült, a megfelelő taktikát alaposan begyakorolt, tudatos csapat még akkor is sikeres tud lenni a legjobbak mezőnyében, ha játéktudásban, egyéni képességeket tekintve óriási hátrányból rajtol.

Az Eb-re kijutott, ott elképesztő sikereket elérő magyar válogatott nemcsak a mezőnyhöz képest volt szerény játéktudású, de furcsamód nem is az elmúlt 10-15 év legjobb játékosai alkották.

Ez nem egy kifutott generáció, ahol kivételes képességű játékosok jöttek össze,

hanem egy a célt szem előtt tartva összerakott, a lehetőségek korlátait is figyelembe vevő rendszerbe terelt csapat, amely nem az egyéniségektől lett hirtelen méltó vetélytársa a kontinens legjobbjainak.

Itt kezdődött az eufória Fotó: Polyák Attila - Origo

Nem került be a keretbe több olyan légiós, akik nívós bajnokságokban szerepeltek, és korábban alapembernek számítottak. Nem utazott Tőzsér Dániel, Vanczák Vilmos és Korcsmár Zsolt, szóba sem került Koman Vladimir és Rudolf Gergely.

Ott volt viszont a Videotonban távolról sem alapember Lang Ádám, a klubjában sokszor középhátvédet játszó Fiola Attila, a bukaresti hibája után kegyvesztetté vált Guzmics Richárd, a nemzetközileg teljesen rutintalan Bese Barnabás és Korhut Mihány, a kapunkat pedig a már csak levezetni hazatért Király Gábor védte.

Azért, mert ők illettek a rendszerbe, velük lehetett elérni a szervezettségnek azt a szintjét,

amivel a magyar válogatott eltűntethette a játéktudásban meglevő különbség jelentős részét

Eb-ellenfeleivel szemben.

Futballmámor Magyarországon

Talán nem túlzás kijelenteni, ilyesmi még soha nem volt Magyarországon. Az emberek örömükben az utcára vonultak, a hömpölygő tömeg megbénította a forgalmat, de nem történt rendbontás, egyszerűen csak boldogok voltak a magyarok.

Love was all around Fotó: Polyák Attila - Origo

Franciaországba 30-35 ezer magyar szurkoló utazott ki, a miénk volt az egyik leglelkesebb szurkolótábor a tornán, és bár a városi vonulások itt-ott elég félelmetesek lehettek, nagyobb balhé nélkül hoztuk le az Európa-bajnokságot.

Ilyet csak a futball tud okozni. A múltba révedésben világbajnok magyar futballnosztalgia egyetlen pozitív hozománya

az az éhség, amivel a magyarok a futballsikereket kívánták.

A senkit nem érdeklő U20-as világbajnokság alatt is országos örömünnep tört ki, és elég volt legyőznünk Svédországot ahhoz, hogy a következő két meccsen 30 ezer ember menjen ki a válogatott meccseire.

Kell nekünk a futball, ezért is fájt annyira, hogy ennyi éven át sehol nem voltunk, és ez a fájdalom fordult most át fékevesztett örömünnepbe.

Tudnunk kell, hol a helyünk

A klasszikus mondás, miszerint mi, magyarok csak a sikerrel és a kudarccal nem tudunk mit kezdeni, azért közhely, mert nagyon igaz. Bernd Storck még haza sem ért a csapatával, már azt nyilatkozta, hogy a földön kell maradnunk, és

nem szabad ezt a szintet elvárni a csapattól, mert még nem vagyunk olyan állapotban,

hogy ezt bármikor hozni tudjuk.

A német kapitány is kitért rá, hogy míg az Eb előtt hosszú heteket készült együtt a csapat, így tudta csúcsra járatni a saját játékát, addig például a szeptemberben induló világbajnoki selejtezők előtt csak napok lesznek ugyanerre. És nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy az Eb speciális hangulata, a felfokozott hazai érdeklődés és a torna eufóriája is jó hatással volt a játékunkra, márpedig a fentiek szívóerejére a továbbiakban nem számíthatunk.

A földön kell maradnia mindenkinek Fotó: Mudra László – Origo

A leghelyesebb, ha továbbra is szerények maradunk, megbecsülünk minden sikert, de semmiképpen nem tekintünk elvárásként sem a nagy tornákra való kijutásra, sem például a portugálok elleni vb-selejtezőre mondván, nekik hármat vágtunk az Eb-n.

Meglovagolni a hullámot

Igen nehéz, de talán a legfontosabb feladat, hogy az eufória elmúltával, a szürke hétköznapokban kell tőkét kovácsolni a futballunkat körbelengő közhangulatból. Nyilván nem fognak ezrek elindulni az NB I-es meccsekre, az utánpótlásunk sem kezdi el váratlanul ontani a világsztárokat és Bognár Gyuri sem barátkozik össze hirtelen a hőtérképekkel. De a hullám elindult magától, már csak meg kell lovagolni.

A háttérben zajló munkából keveset fogunk látni, sem az utánpótlásban zajló oktatás, sem az edzőképzés nem a szemünk előtt zajlik. Pedig ezeknek sokkal több közük van ahhoz, hogy mikor élhetjük át újra a franciaországi mámort, mint a gombamód szaporodó stadionoknak, és a TAO-pénzekből mesterségesen életben tartott kluboknak.

Valamit jól csinálnak, nem? Forrás: MTI/Illyés Tibor

Érdemesebb lenne talán azt az utat járni, ami már bebizonyosodott, hogy járható: a tudásimport nem csak a futballistáknál, hanem a jégkorongozóknál, a kézilabdázóknál, sőt az úszóknál is sikereket hozott.

El kell kezdenünk nemcsak importálni a külföldi edzőket, de hallgatni is rájuk,

és akkor nem kell megint egy fél évszázadot várni, hogy újra kijussunk egy Eb-re.