- Mennyire hiányzik már egy világverseny hangulata? - kérdeztük a Honvéd-LNX párbajtőrözőnőjét.
- Most már egyre jobban, ahogy közeleg a világbajnokság időpontja. De nem bánom, hogy addig még van három-négy hetem, mert a csúcsformától még messze járok. Az olimpia után három hónapra teljesen leálltam, s a kondíciómat illetően még most is ezt "nyögöm".
- Ennek ellenére azért idén is bejutott négy Világkupa-verseny döntőjébe, s hozzá véve az olimpiai győzelmét, a héten zárult világranglistán az első helyen végzett.
- Ez igaz, de ebben az évben a legjobb eredményem a sevillai Grand Prix-ezüst volt, ami nem rossz, mert itt erősebb mezőny volt, mint a nimes-i világbajnokságon lesz. Idén sajnos még egyszer sem álltam a dobogó legfelső fokán, ám ezért egyáltalán nem vagyok elkeseredve. Sőt kimondottan jól érzem magam a bőrömben, reggeltől estig vidám vagyok! A vívás ugyanis olyan sportág, ellentétben mondjuk az úszással vagy az atlétikával, ahol az év legfontosabb versenyén a szereplés teljesen független az évközi eredményektől, kizárólag a pillanatnyi forma és az állapot dönt. Kicsit sarkítva, a felkészülés közepén nem is szabad jól vívni, mert akkor el van szúrva az egész...
- A Világkupa-versenyek mellett az utóbbi hetekben több vívógálán is részt vett, meghívták például Olaszországba, de vívott Moszkvában a világválogatottban, a múlt hét végén pedig éppen Budapesten zajlott egy olasz-magyar párbajtőrgála. Melyik tetszett a legjobban?
- Természetesen az itthoni, hazai közönség előtt.
- Ha jól tudom, a moszkvai gála ellen szól némi riadalom is...
- Hát igen, amikor felébredtem a szállodában, és neki akartam látni, hogy megegyem a reggeli csokiadagomat, meglepve láttam, hogy egy félujjnyi darab hiányzik a táblából. Valaki az éjjel megrágta, szerintem egy kisegér, de a kedves barátnőim azt mondták, hogy inkább patkány volt...
- Ezek után este hogyan tudott elaludni?
- Szerencsére ez már az elutazás előtti reggelen történt, így nem kellett még egyszer abban a szobában aludnom. Amúgy a kis rágcsálóktól egyáltalán nem irtózom, de annak azért nem örültem volna, ha éjjel arra ébredek, hogy egy egér mászkál a lepedőmön.
- Térjünk vissza a víváshoz! A júliusi koblenzi Európa-bajnokság alatt nem fájt a szíve, hogy nincs ott az eddigi legjobb magyar szereplést hozó Eb-n?
- Már korábban elhatároztam, hogy nem indulok az Eb-n, mert a családommal, a kislányommal akartam együtt lenni, s most is azt mondom, nagyon jól döntöttem. Az Eb alatt éppen a Balatonnál voltunk, a híreket csak reggel, az újságokból tudtam meg, miközben a kertben, teljes nyugalomban reggeliztünk. Szuper volt ez a nyaralás, így egyáltalán nem hiányzott az Eb. Teljes mértékben sikerült feltöltődnöm, olyannyira, hogy amikor véget ért a szabadság, akkor már vártam, hogy minél előbb én is belevessem magam a munkába.
- Igaz, hogy valamilyen szinten egy vívóiskola munkájába is beszállt?
- A Honvédban utánpótlás-nevelés céljából indult a Kulcsár Győző-féle vívóiskola, ahova én is toborzok gyerekeket. A vb-felkészülés miatt tevékenyebben most nem tudok részt venni a munkában, de a vb után gyakran lemegyek majd a gyerekek közé, s meglehet, hogy besegítek az edzősködésbe is.
- De azért, gondolom, még versenyzőként is komoly tervei vannak.
- Természetesen, hiszen a 2004-es olimpiáig tervezek. Az egyéni szponzorommal, a KFKI Számítástechnikai Rt.-vel is úgy állapodtunk meg, hogy az athéni olimpiáig segíti a felkészülésemet.
- Ha már szóba került a 2004-es olimpia, mi a véleménye arról, hogy a NOB döntése értelmében a női kard is felkerülhet a műsorba, de a limitált létszám miatt csak egy másik szakág rovására. S a végső szót most már a Nemzetközi Vívószövetség mondhatja ki.
- Ez borzasztóan kemény döntés. Az szerintem elképzelhetetlen, hogy a női kardot lecserélik egy másik szakágra. Úgy gondolom, 98 százalék az esély arra, hogy a női kard egyéni bekerül a programba, a női tőr csapatverseny pedig kikerül. A szakemberek szerint a női tőr picit megállt a fejlődésben, ráadásul a világversenyekre kevés csapat nevez. S vegyük hozzá, hogy egy új szakág a kezdésnél mindig népszerűbb, mint egy régi, ez így volt a női párbajtőr esetében is. S szerencsére ez a népszerűség nálunk meg is maradt.
- A végére, a közelgő világbajnokságra való tekintettel, még maradt egy hálátlan kérdés...
- Az, hogy mit várok magamtól a vb-n. Kitaláltam?
- Telitalálat.
- Fel kell készülnöm arra, hogy mindenki engem, az olimpiai bajnokot akarja majd megverni, de ezt a terhet Vura Márta pszichológus segítségével, akihez már évek óta járok, remélhetőleg sikerül ledobnom a vállamról. Ezzel együtt egyéniben bármilyen színű éremmel elégedett lennék. Csapatban viszont csak a legfényesebbel.
Fábik Tibor
Korábban: