Kótai újabb győzelemre készül

Nyolc menetre tervezték, de egy se lett belőle, hiszen Kótai múlt szombaton egy-egy bődületes bal- és jobbhorog után hamar túljutott 12. ellenfelén, az osztrák Hintereggeren. A következő jövő szombatig várat magára, s reménykedhetünk benne, hogy úgy végzi, mint az eddigiek - kilencen kiütve, hárman "csak" kipontozva.

"Jövő szombaton Kolobrzegben újra bokszolok, hisz a budapesti meccsem nem volt hosszú" - kezdte Kótai. "A mostani négy vagy hat menetre lesz kiírva."

- Árulja el, mi olyan vonzó Kolobrzegben, e balti-tengerparti lengyel kisvárosban, ami miatt ottani klubja, a Polish Boxing Promotion oly' szívesen gálázik arrafelé?
- Ez Agnieszka Rylik, a Polish világbajnoknőjének szülővárosa. Van ott egy gyönyörű stadion s garantált a telt ház.

- A PBP Budapesten is szerepelt kétszer, pedig minden volt, csak telt ház nem a népligeti Fradi-csarnokban.
- Sajnálom is, hiszen bokszoltam nyolcszor Lengyelországban, kétszer-kétszer Amszterdamban és Budapesten, s itt volt messze a legkevesebb néző. Nem tudom, mi lehet az oka, talán, hogy Kovács Pista júniusban kikapott itthon. Ha már vívtam címmérkőzést s megismerik a nevemet, bizonyára többen lesznek majd kíváncsiak rám is.

- Kovácsot, de Erdei Zsoltot is hamar megismerte a hazai és a külföldi közvélemény, korábbi eredményeiken keresztül. Menynyire szükséges a profi sikerhez a fényes amatőr múlt ön szerint, aki "csak" Eb-bronzot szerzett?
- Fontos, hogy amatőrként az ember megtanul bokszolni. A sok eredmény anyagilag kamatozik igazán, hiszen ennek alapján lehet jó profi klubhoz, jó menedzseléshez jutni. Legalább egy érem világversenyről nem árt.

- Milyen a klubja és a menedzselése?
- A Polish fiatal klub, 1998 végén indult, van két női világbajnoka. Sokat számít, hogy jó a kapcsolata a Matchroom nevű angol promóciós céggel, amelynek révén sok gálán és edzőtáborban vehet részt szerte a világon.

- Ön merre járt egy év alatt?
- Például Amerikában, Hollandiában, Angliában, Dániában.

- Ki volt a legkeményebb edzésellenfele?
- Az a vicc, hogy nem Lennox Lewis, pedig volt egy ilyen nevű kesztyűpartnerem New Yorkban, persze nem a nehézsúlyú csillag. De a dán Mikael Rask, az angol Steve Roberts vagy a holland Raymond Joval igazán remek bunyósok, utána lehet nézni.

- Egy éve, Eb-bronzzal a háta mögött, 24 évesen stílust váltott. Most mit gondol, megérte?
- Mindenképpen. Amatőrként az ember fiatal, lelkes, bajnoki címre, válogatottságra, világversenyre vágyik, később, már nem olyan fiatalon viszont evidens, hogy előtérbe kerül az anyagi rész. A sydneyi olimpiára nem jutottam ki, Athénra már 28 éves leszek, a kvalifikáció pedig még nehezebb, semmi sem biztosítja a sikert. Sokat gondolkodtam, napokat nem aludtam, meghallgattam mindkét oldalt - kis feleségem például azt mondta, még ne menjek el profinak -, aztán döntöttem. Eddig úgy tűnik, jól.

- Kovács István kapcsán sokan azt mondják, nem igazán profi a stílusa, Kótai Mihály kapcsán viszont azt: na, ez az! Eddigi mérlege is ezt mutatja, hiszen meccsei háromnegyedét kiütéssel nyerte.
- Sokszor hallottam, hogy inkább a profi az én stílusom, mivel nagy az ütőerőm, s ezt nem is kell külön fejlesztenem. Tapasztalatom alapján ez profiként tényleg rengeteget számít, míg amatőrben a tiszta, de kis ütést is ugyanúgy bepontozták. A nagy ütők a hivatásosoknál előnyben vannak, persze, aki a 12 menetet végig tudja mozogni lábon, az is. Én arra törekszem, hogy képes legyek két különböző ellenfél ellen két különböző stílusban bokszolni.

- Ez mire lehet elég s mikor?
- Három plusz egy éves szerződésem van a Polishsal, az első 14 meccses ciklus mindjárt lejár, s leülünk beszélgetni, hogyan tovább, mikor jöhet a címmeccs.

- Ilyesmi volt az álma, amikor elkezdett bokszolni?
- Geszti Péternek volt egy tévéműsora, az "Ászok ásza", s 1993-ban, amikor ifi ob-t nyertem, én lettem Tokaj ásza. Akkor azt nyilatkoztam neki, hogy profi bokszbajnok akarok lenni.

Deák Zsigmond

Korábban:

• Kiütéses Kótai-győzelem az első menetben
• Kótai inkább adja a pofonokat