Kótai nyert: az élet Kokó után

Nagyon ideszokott már a Polish Boxing Promotion, de nincs ebben semmi baj. Szokatlan ugyan, hogy magyar bokszolókat vernek hazai ringben, de azért nem vészes, még a hevesebb szurkoló is félig-meddig viccelődve kiabálta, hogy magyar ringben magyar embernek kellene győznie. Nincs hát semmi baj, a lengyelek ellen meg aztán végképp senkinek sem lehet kifogása, hiszen polak wegier dwa bratanki, meg miegymás, habár a fiatalabbak már elképzelni sem tudják, micsoda jó dolog volt valamikor egy túra Lengyelországban.

Most pedig jó a varsói bokszklub magyarországi túrája. A lengyel cég szerződtetett egy-két magyar ökölvívót, köztük a nagyváltósúlyú Kótai Mihályt, aztán úgy tűnik, hogy jobban megéri a magyarok néhány meccsét Budapesten rendezni, mint Varsóban. A közönség pedig, úgy tűnt, jól elvolt az Elektromos-csarnokban rendezett magyaros-lengyeles ökölvívó műsorral, amelyben volt jobb meg rosszabb meccs is. A lengyel Witkowski például nagyon életszagú mérkőzést vívott egy románnal, olyasfajta volt, mint a hajdani vidéki csb-ken, amikor a parasztlengőkön fellelkesült néző bekiabált a nehézsúlyú Homoki sporttársnak, hogy "Géza, kapsz egy liter bort meg egy kenyeret, ha győzöl!" A nehézsúlyú Sosnowski úgy leütötte a feleakkora kenyai ellenfelét, hogy szegényt egy-két percig élesztgették. Érdekes eset ez az Albert "Dragon" Sosnowski, tavaly még ő volt a fő attrakció a varsói klubban, nagyon menedzselték, hogy majd ő lesz az új Tyson, de egy éve éppen Budapesten beleszaladt egy verésbe, és többször ugyan nem kapott ki azóta, de a menedzselése mintha óvatosabb lenne. Így aztán csak a pesti gála betétprogramjában kapott helyet, és csak egy vékonyka kenyai leütését bízták rá.

Internacionális este volt, "davaj" meg "rabótáj, Szergej", ilyeneket lehetett hallani, amikor az ukrán Malcsuk ütötte a belga bajnokot, majd jöttek a magyarverések. Úgy hozta az élet, hogy a Polish Boxing néhány gondosan menedzselt figurájához magyar ellenfelet szerződtettek: a veterán Szili Zoltánt a szebb jövő előtt álló Jacek Bielski verte meg, a vagány Szakállas Ferenc meg a nem igazán létező szervezet, az IBO interkontinentális bajnoki címéért vívott meccsen maradt alul Roman Dzumannal szemben. Pedig a magyar igazán jó volt, mindent megtett, de a bíró az első adandó alkalommal - amikor Szakállas kapott egy sorozatot -, számolás nélkül beszüntette a pert.

De a főmeccs már a miénk volt: Kótai Mihály, a Polish Boxing egyik kedvence megverte a francia David Saraille-t. Előtte Rimovszky Szabolcs söpörte le a román Tacut, kellemes volt tehát a hangulat a csarnokban. Kótai még kellemesebbé tette, jóllehet a vártnál többet szenvedett az igen jól védekező és helyenként nem úriemberhez méltóan küzdő franciával. De ha egy Kótai egyszer beindul... Négy meneten át ütötte a másikat, "a gyomrát, hogy kigyüjjön a csiga", kapta a tanácsot a nézőtérről, és valóban, először az oldalát kapta el Saraille-nak, majd a fejét tette puhábbá.

Hát ilyen az élet Kovács Kokó István után: zajlik. Kótai tizenöt meccsen át veretlen, általában kiütéssel nyer, viszi még valamire. Áprilisban Angliában bokszol egyet, májusban megint Pesten. És majd jól kibokszolja a csigát ellenfeleiből.

Kósa Tamás

Korábban:

• Kótai tizenötödször nyert
• Kokó visszavonul