- Miért indul a csapat előtt?
- kérdeztük a Honvéd atlétanőjét,
aki a tavalyi edmontoni vb-n 686 centis országos
csúccsal a negyedik helyen zárt.
- Azért, mert az elmúlt években bebizonyosodott,
hogy sokkal jobb eredményekre vagyok képes, ha a
helyszínen van időm ráhangolódni a
versenyekre. Ezért jövő hétfőig
egyénileg foglaltam szállást magamnak, s a
felkészülés legutolsó szakaszában
Münchenben fogok edzeni.
- Az idei fedett pályás szezont mint
távolugró kihagyta, s rúdugrásban
versenyzett, mondván: az elmúlt évek
"taposómalmai" után szeretne feltöltődni.
Mennyire sikerült?
- Úgy érzem, hogy sikerült, hiszen amit
terveztem, az bejött. Csak az a baj, hogy olyan is
bejött, amit nem terveztem -
ínhüvelygyulladás az elugró lábam
térdhajlatában. De szerencsére már majdnem
felépültem belőle, hozzávetőleg 95
százalékos állapotban vagyok.
- Az Eb távolugrómezőnyéről milyen
információi vannak?
- Gyakorlatilg semmilyenek. Nem az a döntő ugyanis,
hogy ki milyen eredménnyel jut ki az Eb-re, hanem az, hogy
ott mit teljesít. Egyvalakiről azért, az orosz
Kotováról biztosan tudom, hogy ott lesz
Münchenben. A többiekkel viszont nem foglalkozom,
inkább magamra figyelek, hogy azt csináljam az
utolsó napokban, amit kell.
- Mindezt értelmezhetem úgy is, hogy
Kotovának akár előre is oda lehetne adni az
aranyérmet, az ezüstre és a bronzra viszont
sokan pályáznak, köztük ön is?
- Igen, pontosan erről van szó. Ha Kotova nem
csinál nagy butaságot, akkor ő lesz az
Európa-bajnok. A második és a harmadik
helyért viszont nagy harc lesz.
- Mit szólt, amikor megtudta, hogy az orosz
versenyző idén az egyik versenyén 742 centit
ugrott, azaz tíz centire megközelítette
Csisztjakova tizennégy éve fennálló
világcsúcsát?
- Meglepődtem, s ezzel aligha voltam egyedül. Bár
azt sejtettem, hogy ha egyszer minden összejön neki,
akkor 720-730-at ugorhat. Úgy látszik, nagyon
összejött neki.
- Ha önnek is lenne egy nagyon jó napja, akkor
mekkorát ugorhatna?
- Akkor már hetes számjeggyel kezdődne a magyar
csúcs.