Fazekas Róbert Eb-arannyal bizonyított

Fazekas Róbert az Eb egyik nagy esélyese volt. A szombathelyi diszkoszvető az idén mindössze egy versenyt vesztett el, 71,70 méteres eredménnyel vezeti a világranglistát, s Münchenben, szakadó esőben is bizonyította, most ő a szám legjobbja. A 27 éves atléta állítja, megszabadult nyomasztó terhétől, s meg akarja őrizni pozícióját.

- Rontott a helyzeten, hogy barátja és mostani szobatársa, Annus Adrián már szerdán nyert?
- Inkább azt mondanám, hogy furcsa érzés volt. Ő könnyebb helyzetben volt, hiszen esélyes volt a dobogóra, de nem volt akkora az elvárás vele szemben. Örültem a sikerének, de ott motoszkált bennem, hogy milyen jó lenne már nekem is túljutni a versenyen.

- Annus azt mondta, győzelme után még nem ünnepel, csak önnek segít. Tartotta a szavát?
- Igen, s ez nagyszerű gesztus volt tőle, hiszen most már én is tudom, milyen felszabadultság tör ilyenkor az emberre. Neki ezt kellett elfojtania. Megértő volt velem, máskor például ki nem állhatja, ha hajnali kettőig olvasok a szobában, most nem szólt egy szót sem. Mindennap elővette az aranyérmét, az orrom alá dugta, s azt hajtogatta: neked is ilyet kell nyerned.

- Kívülről úgy tűnt, könnyen győzött. Önnek is ez volt az érzése?
- A nehezén már a selejtezőben túljutottam. Mély nyomokat hagyott bennem a tavalyi vébé, amikor nem kerültem döntőbe. Ez most is érződött, nehezen tudtam feloldódni, egy majdnem hetven- méteres bemelegítő dobás után elsőre még a hatvanat sem értem el, aztán viszont már nem volt gond a kvalifikációval.

- És amikor vasárnap reggel meglátta, hogy szakad az eső?
- Idegbeteg lettem. Az én titkom a gyorsaságom, de a csúszós dobókörben ez hátrány, könnyen eleshet az ember. Biztos voltam benne, hogy száraz időben hetven méter körül dobhatok, s az már szinte győzelmet jelent. Az eső összekuszálhatta volna az erőviszonyokat. Úgy terveztem, elsőre hatvanhat-hatvanhét métert kéne elérnem, azzal biztosan bejutok a nagydöntőbe, azt pedig éreztem, hogy a maradék öt kísérletből egy bejön. Szerencsére jól kezdtem, már a második dobásom is elég lett volna az aranyhoz, amikor pedig ötödikre 68,83-at dobtam, már tudtam, nem előzhet meg senki.

- És a következő versenyen? Vagy jövőre? Vagy például az athéni olimpián?
- Szeretném, ha a lendület vinne tovább. Mindenhol nyerni akarok, de nincs két egyforma év. A budapesti Eb-n negyedik voltam, az lökést adott, mégsem fejlődtem. Most jól megy, s remélem, ez így is marad. Óriási a konkurencia, elsősorban az olimpiai bajnok Alekna lehet a nagy ellenfelem, de mindig felbukkan egy-két új ember.

- A győzelme után nem sokkal a pálya kijáratánál úgy sírt, mint egy gyerek. Ekkora volt önben a feszültség?
- Nem tudom, mi történt. Nagyon meghatódtam. Annyi mindenen mentem már keresztül az elmúlt években, s most végre megnyertem az első érmemet világversenyen. Ilyen érzéssel még nem találkoztam, azt hiszem, ezt tényleg csak a győztesek élhetik át.

Erdei Tamás