Bodrogi László a világbajnokság előtt többször hangoztatta, hogy igazából az első hat hely valamelyikére várja magát, de azon sem lepődött volna meg különösebben, ha fel tud kapaszkodni a dobogóra. Hozzátette, ehhez azért mindennek össze kellene jönnie, a világbajnoki címre pedig nem magát tartotta az elsőszámú esélyesnek. A futam előtt a szakemberek leginkább a kolumbiai Botero, a Vuelta-győztes spanyol Aitor Gonzalez és a Nemzetek Nagydíjának első helyét besöprő német Peschel nevét emlegették leginkább az aranyvárományosok között. Aztán persze ott volt még a mezőnyben a szintén német Rich, aki 2000-ben éppen Bodrogi orra elől halászta el az ezüstérmet a világbajnokságon.
Az első meglepetés mindjárt a pályát illetően érte a versenyzőket, az eredetileg tervezett 43,5 km-ről ugyanis 40,4 km-re faragták le a távot a zolderi rendezők. Belgiumban egyébként napsütéses idő, azonban alacsony hőmérséklet fogadta a kerékpárosokat, tíz fokkal volt a hőmérő higanyszála nulla fölött. Zolderről egyébként érdemes tudni, hogy korábban rendeztek itt már világbajnokságot, s a pálya befutó szakaszát a híres autóversenypályán jelölték ki. Annak idején itt szenvedett halálos balesetet az egykori Forma-1-es világbajnok Jacques Villeneuve édesapja, Gilles. A második meghökkenést az időellenőrző pontok elhelyezése váltotta ki, némiképp érthetetlen módon egymás közvetlen közelébe, 20 és 25 kilométernél helyezték el őket.
A versenynek 57-en futottak neki, Bodrogi utolsó előttiként, tíz perccel négy előtt indult, második számú versenyzőnk, Szekeres Csaba pedig két perccel fél három után rajtolt.
A kolumbiai Selle Italia együttesében profiskodó kerékpárosról egyébként az a hír járja, hogy jövőre kereshet magának új csapatot, a másodosztályú gárda ugyanis jövőre kizárólag kolumbiaiakból állítaná össze keretét. Szekerest képességei alapján az első húsz környékére várták a szakemberek, mindezt arra alapozták, hogy a honi időfutam-bajnokságon kevesebb, mint két perccel kapott csak ki Bodrogitől. Sajnos, a várakozásoknak nem tudott megfelelni, a győztestől több mint három perccel lemaradva a 44. helyen végzett. Érdemes egyébként megemlíteni, hogy eredményéről sokáig semmit nem lehetett tudni, még a helyszínen tartózkodó csapatvezetés sem tudott felvilágosítással szolgálni...
Az első komolyabb eredményt az olasz Manuel Quinziato produkálta, ő teljesítette először 50 percen belül a versenytávot. Mindeközben Igor Gonzalez de Galdeano kísérőkocsija letépett egy transzparenst, az autó tetején elhelyezett tartalék kerékpárok akadtak bele a reklámba. A spanyolt egyáltalán nem zavarta meg ez a kis intermezzo, rendületlenül haladt tovább. Az első időellenőrző pontnál már látszott, hogy bizony jó eredményt fog elérni, alaposan rávert a mezőnyre.
A célban eközben a 2000-es olimpiai bajnok Jekimov vette át a vezetést, Bodrogi pedig a startra készülődött, szemmel láthatóan igen nyugodtan vágott neki a pályának. A 2000-es világbajnokság időfutamában ezüstérmes Rich ekkor már "úton" volt, s az első időellenőrző pontnál átvette a vezetést a versenyre Igor Aranzabal de Galdeano néven benevezett spanyoltól, aki a célba szenzációs, 48 és fél percen belüli idővel érkezett be. Nagyjából ez idő tájt derült ki, hogy honfitársából, Aitor Gonzalezből túl sokat vett ki a Vuelta-győzelem, jócskán elmaradt az élmezőny idejétől.
Bodrogi az első időellenőrzési ponthoz húsz másodperces hátránnyal negyedikként érkezett, s az utána induló Millar csak mögé tudott "besorolni". Előtte Rich, Galdeano, Botero, mögötte Millar, Cancellara és Rogers volt a sorrend. A második időellenőrzési pontnál csak annyi változott, hogy Laci tíz másodpercet lefaragott hátrányából, minden egyéb változatlan maradt.
Rich a befutó előtt nem sokkal ugyan elmerevedett kissé, mégis átvette a vezetést Galdeanótól. Sokáig azonban nem örülhetett, mert nem sokkal később érkezett Botero, s 48:08.45-ös idejével az élre került. Érezni lehetett, ez elég lesz a világbajnoki címhez, de azért reménykedtünk, hátha sikerült Bodroginak csodát tennie az utolsó kilométerek alatt. Nos, nem jött össze a bravúr, a magyar kerekes 25 másodperces hátránnyal negyedikként futott be. Elkeseredésre persze nincs szemernyi oka sem, hiszen a maga elé kitűzött célt, a legjobb hat közé jutást teljesítette, a 2000-es harmadik és 2001-es ötödik hely után egy negyedik helyezést is begyűjtött. Kis hiányérzet csak azért lehet benne, mert a zolderi pályát szinte neki találták ki, a tavalyival szemben sokkal inkább feküdt neki.
Az utána induló David Millar végül néhány esetlen megmozdulás után (egyszer egy kanyarban sodródott ki majdnem, a versenypályán pedig egy ízben a kavicságyat nézte ki legrövidebb útvonalnak) a hatodik pozíciót csípte el, ötödik pedig a Nemzetek Nagydíjának győztese, Peschel lett. Botero teljesen megérdemelten lett világbajnok, meggyőző teljesítménnyel rukkolt elő.
"Egyszerre vagyok meglepett és nagyon boldog - értékelt a győztes. - Számomra ez volt az évad utolsó versenye, s fontos volt, hogy jól szerepeljek. Boldog vagyok, hogy sikerült megszereznem az aranyérmet, ugyanakkor kicsit meg is lepett, hiszen rajtam kívül számtalan klasszis volt a mezőnyben."
"Be kell valljam, kicsit el vagyok keseredve - mondta Bodrogi a befutó után. - Zavart a hideg, egyedül Botero bírta a körülményeket, aki a mai napon legyőzhetetlen volt, gratulálok neki. Teljesen elmerevedtem a verseny végére, tulajdonképpen csoda, hogy negyedikként be tudtam érni. Pedig úgy éreztem, a felkészülésem jól sikerült, mégis a dobogóról is nyolc másodperccel lecsúsztam. Majd az edzőmmel kiderítjük, miért nem pörgött a lábam az utolsó 15 kilométeren úgy, ahogy kellett volna."
A Mapei kerékpárosa vasárnap rajthoz áll a mezőnyversenyben, majd a jövő héten egy időfutamversennyel fejezi be a szezont.
Egyéni egyenkénti indítású férfi időfutam, 40,4 km:
1. Santiago Botero (kolumbiai) 48:08.45 (50,352 km/ó átlagsebesség)
2. Michael Rich (német) 48:16.69
3. Igor Gonzalez de Galdeano (spanyol) 48:25.60
4. Bodrogi László 48:33.99
5. Uwe Peschel (német) 48:42.21
6. David Millar (brit) 48:43.77
7. Aitor Gonzalez Jimenez (spanyol) 49:12.48
...44. Szekeres Csaba 51:21.28
Koncz Dávid