Horkina, a belgorodi Vénusz

A debreceni tornász-vb egyik legnagyobb sztárja kétségkívül a 23 éves orosz Szvetlana Horkina. A felemáskorlát kétszeres olimpai bajnoka, az egyéni összetett regnáló világ- és Európa-bajnoka november elején egy fellépésen már sikeresen túlesett: a Moszkvai Akadémiai Művész Színházban színésznőként is bemutatkozott!

Egy néhány héttel ezelőtti interjúban Szvetlana Horkina úgy fogalmazott, hogy novemberben két fellépés vár rá. A második szerdától veszi kezdetét a debreceni Főnix-csarnokban, a 36. tornász-világbajnokságon. Az idén már 23 éves, Belgorodban született orosz tornásznő első felnőtt világversenyén, az 1994-es brisbane-i vb-n mindjárt két ezüstérmet szerzett, az ugrás mellett felemáskorláton, azon a szeren, amelyen azóta gyakorlatilag - néhány Világkupa-fordulótól eltekintve - verhetetlen: nyert két olimpiát, négy vb-t, öt Eb-t.

Már az maga a csoda, hogy nyolc éve a topon van - kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros olimpiai 2., a világbajnokságokon 7 arany-, 8 ezüst-, 2 bronz-; az Európa-bajnokságokon 12 arany- és 5 ezüstérmet gyűjtött - , de ő maga is egy tünemény, aki visszacsempész valamit a múltból a jelenbe, azokból az időkből, amikor még nem pöttöm gyereklányok jelentették a női tornát. S akkor most essék szó Horkina első fellépéséről, ami november első hétvégéjén már megtörtént, s nagy siker volt: a Moszkvai Akadémiai Művész Színházban a Vénusz című darabban ő játszotta a főszerepet! Az alábbi interjú a földkerekség jelenlegi elsőszámú tornásznőjével orosz internetes források alapján készült.

- Hogyan kerültél a színpadra?
- Hat évvel ezelőtt előtt találkoztam Szergej Vinogradov rendezővel. Eljött hozzám a válogatott edzőtáborába, beszélt a terveiről és felajánlotta Vénusz szerepét, amit semmiképpen sem egy hivatásos színésznővel akart eljátszatni. Mit mondjak, nagyon meglepődtem, de tetszett az ötlet. Ám akkor egyértelműen a torna volt a legfontosabb az életemben, így azt kellett mondanom, hogy sajnos a színházra nincs időm. Vinogradov erre azt válaszolta, hogy megért, de ígéri, hogy vár rám. Őszintén szólva, ezt akkor nem hittem el, de mégis így történt. És ezért nagyon sok hálával tartozom neki.

- Milyen visszhangja volt az előadásnak?
- Szerénytelenül mondhatom, hogy nagy sikert arattunk! A premierre az Egyesült Államokból eljött maga az igazi Brenda Venus is, és ő is nagyon elégedett volt. A története lényege, hogy Brenda 27 évesen hozzájutott Henry Miller, a híres amerikai író egyik könyvéhez. Miután elolvasta, levelet írt neki, majd személyesen is megismerkedtek, és nagyon nagy hatást gyakorolt a nála 58 évvel idősebb férfira. Addig tolószékben ült, de szinte teljesen újjászületett. Miller több mint 4000 ezer levelet írt Brendánal, aki később ezt kiadta, a sztoriból könyv és színdarab is született.

- Színésznek lenni mégiscsak egy foglalkozás, amit meg kell tanulni, s nem árt a tehetség, bizonyos képesség sem. Például, ha egy darab során adott pillanatban kell sírni, az megy?
- Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ebben a szakmában még rengeteget kell tanulnom, s igyekszem is. Főleg a helyes hanghordozásra kell odafigyelnem. Sírni viszont most is tudok a kellő pillanatban! Annyi előképzettségem pedig van, hogy amikor nem akartam edzeni, a gyomorgörcstől kezdve a magas lázig rengeteg betegséget el tudtam játszani. Amúgy gyerekkoromban a szüleimmel sokat jártam színházba, és már kis korom óta élt bennem a kíváncsiság, hogy vajon milyen érzés az, amikor a színész a kulisszák mögül kilép a színpadra.

- A pár évvel ezelőtti helyzethez képest most már nem zavarja a felkészülésedet a színjátszás?
- Már 23 éves vagyok, s nem csak a torna jelenti az életemet. A színjátszás pedig egyáltalán nem gátolja a felkészülésemet, sőt kimondottan jót tesz, hogy olykor más közegben is mozgok. Bevallom, számomra még egy tét nélküli bemutató is hatalmas lelki teher, és szükségem van valami egészen másra, mint a torna. Úgy is fogalmazhatnék, hogy amíg a sport a testemet tartja karban, addig színház a lelkemet teszi rendbe.

- Vannak esetleg más ajánlataid a színházi életből vagy a filmvilágból?
- Igen, kaptam egy nagyon érdekes felkérést a Taya japán filmstúdió alelnökétől, aki segítene abban, hogy Japánban is befussak. Kezdetnek szeretné, ha szerepelnék egy nindzsás filmben. Elárulom, hogy szamuráj kard már volt a kezemben, és valamennyire tudom is forgatni!

- Van kedvenc színésznőd?
- Julia Robertsnek az összes filmjét láttam.

- Tavaly az európai sportújságírók a férfiaknál Michael Schumachert, a nőknél téged választottak a kontinens legjobb sportolónak. Mit szóltál hozzá?
- Váratlanul ért, mert előtte nem is tudtam, hogy van ilyen díj. Kétségkívül nagyon jó évem volt, hiszen a genti világbajnokságon három aranyérmet nyertem: összetettben, korláton és ugrásban. Ez az életem eddigi legjobb szereplése, ami felér egy újabb olimpiai arannyal. Michael Schumacher megérdemelte az első helyet, de bevallom, én Lleyton Hewitt teljesítményét többre tartom. Jó, tudom, hogy ő nem európai, de az egészen fantasztikus dolog, hogy ilyen fiatalon lett a tenisz-világranglista éllovasa.

- Idén Patraszban sorrendben harmadszor lettél összetettben Európa-bajnok, ami korábban csak Nadia Comanecinek sikerült. Az Eb előtt tudtad, hogy beállíthatod a rekordját?
- Ááá, dehogy, az efféle statisztikákat nem igazán tartom számon. Csak az Eb után, a sajtókonferencián tudtam meg, amelyen Comaneci személyesen is gratulált.

- Az Eb eredményei alapján két év múlva Athénban, a harmadik olimpiádon is az esélyesek között lehetsz.
- Hát igen, biztos sokan gondolják, hogy mit erőlködik még ez az "öreglány", miért nem hagyja abba, mások pedig biztatnak, hogy induljak el Athénban is. Úgy kezdtem az évet, hogy szeretnék ott lenni a 2004-es olimpián, s az Eb tényleg megerősített ebben az elhatározásomban.

Fábik Tibor