Tyson először lépett ringbe a Lennox Lewistól elszenvedett júniusi kiütéses vereség után. Sokáig bizonytalan volt, hogy sor kerül-e az összecsapásra, mivel Tyson először betegsége miatt lemondta, majd meggondolta magát. Ezt követően Etienne nem akart kiállni, de végül beleegyezett a találkozóba.
Negyvenkilenc másodpercre volt szüksége Mike Tysonnak ahhoz, hogy a "börtöntöltelékek" nehézsúlyú összecsapásán - pályafutása során huszonegyedik alkalommal - KO-val győzzön, ezúttal Clifford Etienne ellen. A győzelem ugyan nem címmérkőzés volt, ám érdemes megjegyezni: Tyson eddigi tét nélküli meccsein nem talált még legyőzőre, mérlege 38-0. A találkozó a hatodik leggyorsabban véget ért találkozója volt Iron Mike-nak, a csúcsot továbbra is Marvis Frazier tartja, aki 1995. július 26-án mindössze harminc másodpercig bírta állva.
|
A találkozóra visszatérve Tyson a sajtótájékoztatón ismét megerősítette, nem volt felkészülve az összecsapásra. "Boldog vagyok, hogy újra visszatértem, s hogy kiütöttem Etienne-t. Tényleg nem voltam kész a küzdelemre, de szerződésem volt, s mindkettőnkek szüksége volt a pénzre. Egyébként ő teljesen jó fickó" - nyilatkozta a győztes, aki ezzel a győzelmével életben tartotta azon reményeit, hogy az életben még szembekerülhessen Lennox Lewisszal vagy Evander Holyfielddel.
A memphisi arénában még egy híresség is szorítóba lépett, a műkorcsolyából és botrányairól elhíresült Tonya Harding, aki első profi mérkőzését elvesztette a szintén debütáló Samantha Browninggal szemben. A szakírók szerint a találkozó inkább a pankrációhoz és a birkózáshoz hasonlított, mint a klasszikus bunyóhoz, de a tizenöt ezer fizető néző nagyon élvezte a négymenetes harcot. "Nem olyan volt a mérkőzés, mint amilyenre számítottam, sokkal, de sokkal keményebb" - jegyezte meg Harding, aki 1991-ben még amerikai ünnepelt korcsolyabajnokaként tündökölt.
A találkozót végül pontozással Browning nyerte, akit két bíró 39-38-ra és 39-37-re látott jobbnak, míg egy játékvezető Hardingnál számolt több ütést (39-37).