Hormay Adrient nem zavarta a harang meg a tévé

Az elmúlt hét végi tauberbischofsheimi nőipárbajtőr-Világkupa egyéni döntője után a magyar vívók autóba ültek, s hétfőn hajnalban már Budapesten voltak. Így a viadal arany- és ezüstérmese is, hiszen a Vk-t Hormay Adrien nyerte, aki az első helyért zajló asszóban 15-5-re Mincza Ildikót győzte le.

A versenyen Kiskapusi Dóra és Tóth Hajnalka a legjobb tizenhatig jutott, Szász Emese és Székely Anna viszont a 64-es tábla első fordulójában rögtön kiesett. Érdekesség, hogy a négyszeres csapatvilágbajnok, s idén januártól már francia színekben szereplő Király Hajnalka a legjobb tizenhat között búcsúzott.

- Essünk túl a kellemetlen témán! A csapat tavaly megnyerte a vb-t és az Eb-t is, idén viszont a budapesti Vk-versenyen csak kilencedik lett, s pénteken Tauberbischofsheimben is be kellett érnie a negyedik hellyel. Miért nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene? - kérdeztük a csapatban háromszoros világbajnok Hormay Adrient.
- Nehéz kérdés, nem is tudom rá a választ, hiszen ugyanúgy készülünk, mint tavaly. Talán az a magyarázat, hogy még mindig a szezon elején járunk. Ezért hullámzó a teljesítményünk, nekem is, akár egy adott napot tekintve is.

- Vasárnap mindenesetre jó hullámot kapott el, mint ahogyan a döntőig Mincza Ildikó is. Emlékszik hasonlóra, hogy két magyar vívott az aranyéremért?
- Hogyne, előfordul ilyen. Mást ne mondjak, amikor a mostanit megelőző utolsó Világkupa-győzelmemet arattam, két éve Mödlingben az első helyért Király Hajnalkát vertem meg. Pozsonyban pedig egyszer úgy lettem második, hogy Nagy Tímeától kaptam ki.

- A budapesti Vk-n ötödik lett, most pedig Tauberbischofsheimben megnyerte a versenyt. Az egyénit tekintve volt mostanában ilyen jó szezonkezdése?
- Tavaly sem panaszkodhattam, hiszen Budapesten ezüst-, majd egy héttel később Prágában bronzérmet nyertem, de persze az arany mégiscsak más kategória. Vasárnap szerencsére sikerült egyenletesen, jól vívnom. Pedig előző éjjel nem sokat aludtam. Egy templom mellett laktunk, amelyben szinte folyamatosan harangoztak, másrészt a szomszédos szobában lakó illető hajnali háromkor bekapcsolta a televíziót. De a hét eleje sem ígért sok jót a számomra, mert összeszedtem valamiféle vírust, alig tudtam edzeni, és csütörtökön már utaztunk. Olykor tehát abszolút kiszámíthatatlanul alakulnak a dolgok, és nincs igazi recept a sikerre.

Fábik Tibor