"Fiatal csapattal érkeztünk, őszintén szólva Allen Johnsonon, a 110 gát olimpiai és négyszeres világbajnokán kívül senkit sem ismertem a fiúk közül, amikor először találkoztunk" - mondta az 57 éves szakvezető, aki 1968. október 10-én Mexikóvárosban egykörös idejével ámulatba ejtette a világot. "Igyekezni fogunk minél jobb eredményeket elérni."
- Eszébe jut még néha 1968 nyara-ősze?
- Mi az, hogy! Az olimpiát megelőzően az Egyesült Államok válogatóján 44,6-tal győztem, és akkor azt mondtam az edzőmnek, Bud Winternek, hogy meglátja, Mexikóvárosban 43,8-at fogok futni!
- S úgy is történt...
- Igen, bár hozzáteszem, szerencsém volt, hogy Tommie Smith a 200-at választotta a 400 helyett. Ott győzött is John Carlos előtt, de ha az egykörös távon indul, akkor aligha lettem volna olimpiai bajnok.
- Meglep, amit mond, ugyanis sokan önt vagy Michael Johnsont tartják minden idők legjobb négyszázasának.
- Johnsonról majd később, de ami engem illet, Tommie jobb volt nálam, sőt mindenkinél. Figyeljen ide: 1966-ban egy USA-Brit Nemzetközösség viadalon a mi váltónk futotta először 3 percen belül a 4x400-at, 2:59.6 volt az időnk. Bob Frey 46,3-mal kezdett, jómagam 44,5-tel folytattam - akkor még csak 19 éves voltam, ne felejtse el! -, Tommie Smith 43,8-at repesztett harmadikként, végül Theron Lewis 45,1-gyel fejezte be. Tommie két évvel korábban annyit futott a váltóban, mint én a mexikói olimpián!
- Na és Johnson?
- Ugyan, bármelyikünk simán verné a '68-as csapatból! Már természetesen akkor, ha egyenlő feltételek mellett edzenénk és készülnénk, ha érti, mire gondolok...
- Azt hiszem, értem. Ön mire lett volna képes a mai edzésmódszerek mellett?
- Gyakrabban futottam volna 43 másodperc körül, az valószínű. Annak idején én nem voltam profi, senki sem volt az, tanulás után edzettem, később pedig dolgoznom kellett. Egyáltalán nem gazdagodtam meg az atlétikából.
- Manapság miből él?
- Edzősködöm. Hosszú éveken át a nigériai válogatottat edzettem, aztán Szaúd-Arábiában dolgoztam, többek között Ogunkoya és El-Somali voltak a tanítványaim. Amúgy sok időt töltök Madagaszkáron, a feleségem malgas származású. Milyen érdekes: 1988-ban ott, a szigeten értesültem arról, hogy Reynolds megdöntötte a csúcsomat. Éppen az "Amerika Hangját" hallgattam...
Ch. Gáll András