A sakkozás 14. világbajnoka: Vlagyimir Kramnyik

A sakkvilágbajnokságok történetének 37. döntőjét a Centro Dannemann szponzorálásával a Lago Maggiore partján fekvő svájci városban, Brissagóban rendezik meg szeptember 25. és október 18. között. A sakkozás 14. világbajnoka, az orosz Vlagyimir Kramnyik és kihívója, Lékó Péter 14 játszmás összecsapását óriási érdeklődéssel várja a sakkvilág. Kramnyik négy évvel ezelőtt Garri Kaszparovtól hódította el a világbajnoki címet, megfosztva honfitársát 15 évig őrzött titulusától. A páros mérkőzés első partijában Lékó Péter vezeti a világos bábukat.

Első számú sakkozónk, a júliusi világranglistán ötödik Lékó Péter két éve, a dortmundi világbajnok-jelölti verseny megnyerésével vívta ki a jogot, hogy Vlagyimir Kramnyikkal a klasszikus sakkozás világbajnoki címéért játszhasson. Budapest kormánygaranciával készen állt arra, hogy a 14 játszmás páros mérkőzés rendezési költségeit magára vállalja, a díjalapot pedig a londoni Einstein-csoportnak kellett volna biztosítania. Többször módosították a párharc tervezett időpontját, de a díjalapra a közben teljes csődbe jutott csoport képtelen volt szponzort találni, és 2003. júliusától már az Einstein cég nélkül próbáltak rendezőt találni. Kramnyik készségét fejezte ki, hogy Budapesten lejátssza a döntőt, de a felajánlott díjalapot kevesellte. Az orosz világbajnok azonban a tárgyalás nehéz időszakában is nyomatékkal hangsúlyozta, hogy csak hivatalos kihívójával, Lékó Péterrel játssza le a döntőt.

Az új esztendő hajnalán ismét biztató híreket hallottunk, és január végén végre felszállt a füst, a Wijk aan Zee-i szuperverseny után jelentették be, hogy a Centro Dannemann szponzorálja a páros mérkőzést. A világbajnoki döntő hamburgi sajtótájékoztatóját május 12-én Kramnyik és Lékó részvételével rendezték meg, egyúttal megtartották a páros mérkőzés sorsolását is. Hivatalosan is bejelentették, hogy a világbajnoki döntőt a Lago Maggiore partján fekvő, páratlan szépségekkel megáldott Brissagoban rendezik meg egymillió svájci frankos díjalappal. Lékó Péter a szeptember 25-én kezdődő, 14 játszmás összecsapás első játszmában a világos bábukat vezeti. A páros mérkőzésen a címvédő orosz világbajnoknak remifórja van, 7-7-tel is már megvédi címét. A világbajnokságok történetének 37. mérkőzése előtt ismerkedjünk meg a két nagymester pályafutásának legfontosabb fázisaival, legjobb eredményeivel, és három-három partijukkal.

A sakkozás 14. világbajnoka, Vlagyimir Kramnyik 1975. június 25-én született Tuapszében, a Fekete-tenger partján. Ötéves korában tanult meg sakkozni, tehetsége korán kibontakozott, ifjúsági világbajnokságot nyert 16 évesen. Kaszparov minden idők legtehetségesebb sakkozójaként emlegette, és a világbajnok határozott óhajára Kramnyik 17 évesen már tagja volt az 1992-es manilai sakkolimpián aranyérmes orosz válogatottnak. A bemutatkozása frenetikus sikert hozott, 9 játszmájából 8,5 pontot szerzett. A debreceni csapat Európa-bajnokságon is remekelt, aranyérmes az orosz csapattal. Kramnyik ebben az évben megkapta a nagymesteri címet. Még kétszer, 1994-ben és 1996-ban olimpiai bajnok. 1993-tól a szuperversenyek állandó résztvevője, húsz olyan tornán szerepelt, amely 18-as (2676), vagy még magasabb kategóriájú volt. Kramnyik számos tornagyőzelem, dobogós helyezése mellett még egy Guinnes-rekordként is említhető sorozatot mondhat magáénak, 2000 júliusától 18 hónapig a sakkvilág legjobbjaival 80 játszmát vívott, és veretlen maradt.

Kramnyik 1993-ban a svájci rendszerű bieli zónaközi döntőn kiharcolta a világbajnok-jelöltséget, sőt a PCA világbajnoki ciklusban is kandidátus lett, egyszerre két vasat tarthatott a tűzben. A FIDE világbajnoki címéért először páros mérkőzésen 4,5-2,5-re simán legyőzte az izraeli Judaszint. A PCA meccsen azonban nagy meglepetésre 4,5-1,5-re kikapott az amerikai Kamszkytól. Kramnyik a váratlan vereségért nem vigasztalódhatott a FIDE ciklusban, az izraeli Gelfand 4,5-3,5-ös győzelemmel jutott tovább. Kramnyik 1998-ban a spanyol Shirovval meccselt a kihívó jogáért, ezt a mérkőzést 5,5-3,5-re elbukta, de a Kaszparov-Shirov világbajnoki döntőt nem játszották le, a mérkőzésre nem találtak szponzort. Kaszparov nagyon szerette volna tető alá hozni Ananddal a meccsét, de a kezdeti biztató tárgyalások végül elakadtak. Kramnyik 1999-ben szerencsét próbált a FIDE kieséses rendszerű világbajnokságán, Las Vegasban, a negyeddöntőben az angol Adams ellen a rapid rájátszás során alulmaradt. Kaszparov végül Londonban, 2000 októberében a világranglista második Kramnyikkal mérkőzött meg.

Vlagyimir Kramnyik a Braingames 16 játszmás világbajnoki döntője előtt ígéretet tett, hogy az "életéért" fog küzdeni a Garri Kaszparov elleni viadalon. A meccs békés döntetlennel indult, majd Kramnyik vezetést szerzett. A 25 éves kihívó sokkal jobban felkészült, szekundánsai, a spanyol Illescas, az orosz Barejev és a francia Lautier nagyszerű csapatot alkottak. Kaszparov tőle szokatlan hibákat követett el. Kramnyik könnyű nyerést hibázott el a negyedik játszmában, kihasználatlanul hagyta esélyét a hatodikban. Meglepetésre Kaszparov repertoárja világossal korántsem tartogatott "nyerő változatokat". Mindennél ékesebb bizonyíték volt erre a hetedik parti 11 lépéses remije. A tizedik összecsapás pedig egyenesen katasztrófát jelentett a címvédő számára, a 25. lépésben feladásra kényszerült. A hajrában Kramnyik vált kissé bizonytalanná, de kétpontos előnyét megőrizte és 8,5-6,5-ös győzelemmel elnyerte a profi világbajnoki címet, Kaszparov 15 éves uralkodásának végére tett pontot. Kramnyik igen bölcsen, visszafogottan nyilatkozott, Kaszparov már a veresége pillanatában reményének adott hangot, hogy lesz esélye visszavágó mérkőzésre. Az 1927-ben játszott Capablanca-Lasker döntő óta nem fordult elő, hogy a címvédő még játszmát sem tudott nyerni.

Kramnyik jelenleg a világranglistán a harmadik helyezett 2770 Élő-ponttal. Az orosz világbajnok többször is elismerően nyilatkozott Lékó Péterről, méltó ellenfélnek tartja nagymesterünket, és úgy ítéli meg, hogy nehezebb feladat elé állítja majd a mérkőzés, mintha Kaszparovval játszana, akitől 2000-ben elhódította a világbajnoki címet. Nagymesterünket univerzális sakkozóként jellemezte, s nem felejtkezett el arról, hogy Péterrel szemben még mindig negatív a mérlege. Az idei linaresi tornán először tudta őt megadásra kényszeríteni, de objektíven értékelte a csatát, Lékó túlerőltette a partit. A címvédő nem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy három év alatt közel 40 ponttal csökkent az Élője, világbajnokként a sportág iránt felelősséggel tartozik. Ezért döntött a repertoár megváltoztatása mellett, színesíteni akarta játékát, s ennek meg kellett fizetnie az árát. Linaresi elsősége, majd monacói sikere arról győzte meg, hogy jó úton jár.

Kramnyik a januári Wijk aan Zee-i, a Corus szuperverseny után Brissagóban vendégeskedett, és a német olimpiai válogatott ellen négytáblás szimultánt játszott, 2,5-1,5-re győzött. Az orosz világelső megismerkedhetett a világbajnoki döntő tervezett helyszínével.

Kiemelkedő sikerei:
Hatszor győzött a dormundi tornán (1995, 1996, 1997, 1998, 2000, 2001)

További első helyezései:
1994 - PCA Intel Grand Prix (rapid)
1995 - Horgen, Belgrád
1996 - Monaco (rapid), Dos Hermanas
1997 - Dos Hermanas, Tilburg
1998 - Wijk aan Zee, Monaco (rapid)
1999 - Monaco (rapid)
2000 - Linares
2001 - Monaco (rapid)
2004 - Linares

Kramnyik pályafutása során az 1994-es linaresi szuperversenyen győzte le először Kaszparovot. Egy évvel később szekundánsként segítette "mesterét" az indiai Viswanathan Ananddal sikerrel megvívott páros mérkőzésén. Kaszparov 1996 márciusában az amszterdami tornán megadásra kényszerített Kramnyikot, de két hónappal később a 21 éves nagymester visszavágott vereségéért. A játszma jól szemlélteti, hogy Kramnyik ragyogóan kombinál, jól számol, és bátran vállalja a bonyodalmakat.