Kolonics György meg akar komolyodni

Minden idők legeredményesebb magyar kenusa, Kolonics György megkezdte a felkészülést ötödik olimpiájára. 1992 óta először vág neki úgy egy újabb ciklusnak, hogy nem sikerült aranyérmet nyernie az ötkarikás játékokon, Athénban ugyanis "csak" egy bronzot gyűjtött be.

- Nagyon csalódott az athéni arany elmaradása miatt?
- Nem azért volt furcsa, mert nem nyertünk, hanem mert az 500 méteres szám volt később, és ott nem úgy szerepeltünk, ahogy kellett volna. Ez zavart nagyon. Ha előbb lettünk volna hetedikek és utána harmadikok, akkor teljes mértékben örülök, de így felemásak az érzéseim. Igazából azért van hiányérzetem, mert a következő próbálkozásnál már 36 éves leszek, és addig azért elég sok minden fog történni az életemben. A magánéletben 36 évesen már "komolyabb" dolgokkal is kell foglalkoznia az embernek, mint a sport. Meg fogok szerintem komolyodni.

- Ez akár jót is jelenthet...
- Szerintem aki nem sportol, illetve nem teszi fel ennyire egy dologra az életét, az már korábban, úgy 25 évesen átéli azt, amit most én. Nálam ez egy kicsit később következik be. Nincs családom, s ilyeneken gondolkodom mostanában. Ez nem azt jelenti, hogy holnap megházasodom, csak úgy érzem, hogy az elkövetkezendő négy év olyan dolgokat hoz az életemben, amelyek meghatározóbbak lesznek, mint amelyek eddig történtek velem a sporton kívül. Nehéz megfogalmazni, hogy mire is gondolok, valószínűleg én fogok változni, nagyon hosszú lesz ez a négy év, hosszabb lesz, mint az előző vagy az az előtti.

- Olyanok be szoktak villanni, hogy kenusként már túl van a csúcson?
- Sajnos be, de ettől függetlenül ésszel, kicsit jobban odafigyelve a saját magam egészségére, kicsit okosabban felkészülve még ki tudom húzni egy darabig. De bevillan az is, hogy Pulai Imre tavaly és az idén is még milyen jól ment "öregen". Szerintem lesznek még a mi generációnkból Pekingben egy páran, és én szeretnék közéjük tartozni.

- Abba belegondolt már, hogy mostantól minden évben, minden egyes alapozás, felkészülés sokkal nehezebb, fájdalmasabb lesz, mint korábban?
- Ebbe gondoltam bele, ez sem volt könnyű, mert már így is egyre jobban fáj a vállam, a derekam. De ha okosan csinálom, akkor még tudom folytatni. Azt, hogy az olimpiára készülök csak a 2008-as válogatók után lehet kijelenteni. Nem gondoltam volna, amikor elkezdtem a sportot, hogy négy olimpiára kijutok, és esetleg az ötödiken is ott lehetek. De négy év hosszú idő, tehát lehet, hogy a negyediknél megállok.

- Ilyet most mond először...
- Nem, ott szeretnék lenni, de ha nem jutok ki, akkor megállok négynél. Az viszont egy plusz erő lehet, hogy 2006-ban itt lesz nálunk a világbajnokság. Tehát nem négy évben kell igazából gondolkodni, hanem meg lehet felezni két és aztán újabb két évre. Így azért valamivel könnyebb.

- Ennyire szeret kenuzni, vagy egyszerűen csak nem tudja még elképzelni a sportág nélkül?
- Vannak most úgy napok, hogy nem evezek, nem mozgok, és ilyenkor nagyon nem találom a helyemet, nem bírok aludni. Szerintem ettől fáj a fejem, a bioritmusom nem találja saját magát. Ez mind pont attól lehet, hogy megszoktam ezt az életmódot és szeretem a mozgást, azt a társaságot, ahová lejárok edzeni. Majd ha ők kiöregszenek, akkor talán velük együtt öregszem én is.

- Magyarán egyelőre nem tudja elképzelni az életét kenu nélkül?
- Egyelőre nem, de ez is hülyén hangzik, mert amikor edzés van, akkor gyakran átfut az agyamon, hogy jó lenne most inkább egy strandon lenni, vagy otthon ülni a szobában. De amikor meg otthon vagyok, akkor meg a víz után vágyom. Szeretem csinálni, ha nem vagyok ott, lelkiismeretfurdalásom van még mindig.

- Hogy érzi, tud még fejlődni?
- Szerintem már csak visszafelé, vagy éppen csak szinten tudom tartani magam. De ha okos vagyok és jól csinálom, akkor azt, amit az edzésen véghez tudok vinni, a versenyen is tudom hozni. De valószínűleg jobb már nem leszek.