- Pályafutásában mit jelent ez a tornagyőzelem, a legértékesebbnek tartja?
- Erre nehéz válaszolnom. A 2003-as linaresi vagy a mostani? A teniszből vett hasonlattal élve a Corus-verseny megnyerése hiányzott a Grand Slam-gyűjteményemből. Dortmundban 1999-ben lettem első, 2002-ben világbajnok-jelölti versenyt nyertem.
- Edzőjével, szekundánsával, Arshak Petroszjannal milyen célt tűztek ki, gondolataikban megcélozták az első helyet?
- Korántsem volt könnyű a világbajnoki döntő, majd a pihenés után december elején ismét elkezdeni a kemény felkészülést. Szakmailag sikeresnek értékeltük a 7-7-es végeredményt, és ez adott erőt a folytatáshoz. Nagyon sok szeretetet, biztatást kaptam nemcsak szűkebb pátriámban, Szegeden. Ahogy közeledett a verseny, annál jobban dolgoztunk, magabiztosan, jó formában vártam a tornát.
- Kramnyikot leszámítva riválisaival féléves szünet után most találkozott először. Szóba került a brissagói mérkőzés végeredménye?
- Gondosan elkerültük a témát, ők se forszírozták, érthetően én sem. Bevallom őszintén, hogy nem igazán érdekelt, hogy mi az ő véleményük. Számomra az volt a lényeg, hogy azokat a tapasztalatokat hasznosítsam, amelyekre szert tettem a meccsen. Arshakkal azt vártuk, hogy jól fogok játszani.
- Nem húzott igazán szerencsés kézzel sorszámot, egy 14 fős mezőnyben a 8-as szám a legrosszabb, két sötét partival kezdett.
-Többen mondták, hogy ez balszerencsés széria, Brissagóban is sötéttel fejeztem be. Az első fordulóban csak remiztem a holland Ivan Szokolovval, időzavarban nyerést hagytam ki, de a parti menetével, a játékkal elégedettek voltunk. Pillanatok alatt eldöntöttük, hogy a második játéknapon Anand ellen bevetjük a Szvesnyikov-változatot. Ez a kedvenc varim, csak a világbajnoki döntőn, az elméletileg remekül felkészült Vlagyimir Kramnyikkal szemben nem mertem megjátszani. Anand a várakozásnak megfelelően kockázatos folytatást készített elő, de a tábla mellett keresztezni tudtam elképzelését. A 26. lépésben remit is kínált, de ezt a gondosan átszámított kombináció miatt elutasítottam, és ez a nyerés sorsdöntő volt. Vishy a vereséggel, de ennek lélektani terhével is hátrányba került, és mire magához tért, már kicsit késő volt.
- A sorsolás ismeretében fordulóról fordulóra terveztek, vagy elkészült az egész versenyre a forgatókönyv?
- Mindig csak a következő játszmára gondolunk, a verseny menete döntően befolyásolja a megnyitások kiválasztását, de a nyitás önmagában nem elég, a tábla mellett kell a kreativitás.
- Az ötödik fordulóban játszott Kramnyikkal. Milyen érzésekkel ült asztalhoz?
- Megjátszottam azt az ötletünket, amit a döntő 13. partijára terveztünk, de akkor Kramnyik elkerülte a vezérindiai védelmet. Az új terv meglepte ellenfelemet, sokat gondolkodott, már csak 10 perce maradt, amikor döntetlenben egyeztünk meg.
- A verseny hajrájában Polgár Judit "besegített" Topalov elleni nyerésével.
- Attól féltem, ha Topalov lép egy-két jót, akkor Judit nagy bajba kerülhet, a bolgár nagymester megnyeri a játszmát, és akkor nehéz lesz már őt megállítani. Ehelyett Topalov elkapkodta, elnézett egy taktikai motívumot, és Judit már nyerésre állt, és le is győzte az egyik nagy riválisomat. Ennek persze nagyon örültem, pontos játékkal döntetlenre mentettem Morozevics elleni partimat, majd Bruzon legyőzése után én ülhettem fél pont előnnyel a sakktáblához Topalovval szemben. Neki kellett kockáztatnia, meg is próbált minden esélyt megragadni. Óriási adok-kapok a partiban, nagy időzavarba kerültem, tisztet áldoztam, döntőnek látszó támadáshoz jutottam, már azt hittem, hogy megnyerem a partit. Az utolsó lépésem megtétele után csak 7 másodpercem maradt, no ilyenkor már mindenkinek remeg a keze. Lehiggadva rájöttem, hogy az állásom mégsem nyer, de nem estem kétségbe, hiszen tudtam, az utolsó fordulóban Judittal szemben már a döntetlen is elég a tornagyőzelmemhez. Polgár Judit eredménye fantasztikus, +1-gyel végzett többek között Kramnyikkal holtversenyben.
- Mi lett volna holtverseny esetén? Dönt a körversenyeken megszokott Berger Sonneborn-értékelés, ahol Anand elleni győzelme szépen kamatozott volna?
- Wijk aan Zee-ben hagyomány, hogy a holtversenyt nem döntik el, hanem két vagy esetleg több győztest hirdetnek. A korai gyalogvesztés ellenére Ananddal az utolsó fordulóban remiző Szokolov kapott is tőlem egy baráti ölelést, Vishy egy kicsit bosszús volt, ötödször nyerhetett volna, illetve sorozatban harmadszor.