"Meg voltam győződve arról, hogy elátkozott vagyok, azért sújtanak folyton a sérülések" - mondta a News of the World újságírójának, Nadia Cohennek.
Az őszinte interjú minden bizonnyal nemcsak Holmes rajongóinak és barátainak hat újdonságként, hanem alighanem még családtagjainak is. A középtávfutónő ugyanis sikerrel titkolta lelki betegségeit és testi sebeit. A rémálom 14 hónappal athéni történelmi duplázása, azaz 2004 augusztusa előtt kezdődött. Holmes a franciaországi Font Romeu-ben edzőtáborozott, és folyton sérült volt.
Jobb vádlija fájt, bal lába sajgott a túlerőltetéstől, ami nem akart javulni. Belenézett a fürdőszobatükörbe, és tekintete egyszer csak egy ollóra esett. "Amíg sérült voltam, minden nap megvágtam magam."
Mindez a Francia-Pireneusokban történt, a Font Romeu-i magaslati edzőtáborban, ahol edzőjével és jó barátnőjével, a mozambiki Maria Mutolával készült az athéni olimpiára. A vagdosás két hónapig tartott. "Senki sem vette észre a sebhelyeket, mert többnyire hosszú ujjú ruhákat hordtam, illetve sminkkel bekentem a sebzett testrészeket."
Végül Holmes összeszedte minden bátorságát, és elment St. Moritzba, Svájcba, egy neves pszichiáterhez. "Az orvosnő azt mondta, súlyos depresszióban szenvedek, amit a sokéves versenyzésnek, az állandó idegfeszültségnek kell tulajdonítani." Az orvos nem írhatott fel antidepresszáns gyógyszereket, mert az lehetetlenné tette volna az edzésmunkát. Gyógyfüveket és természetgyógyászati készítményeket szedtem, hogy növekedjék a szerotonin-szintem"
A pszichiáter azt tanácsolta, Holmes mondja el legalább az edzőjének, hogy miben szenved. Nem így történt, ám Holmes meggyógyult, két aranyat nyert Athénban, majd újévkor a királynő a lovagi cím női megfelelőjét adományozta neki.
Ch. Gáll András