Ferjancsik nem tér vissza a pástra

Hiába a három megszerezett érem, és így a terv teljesítése, vívóink lipcsei vb-szereplésére sötét foltként vetül férfi kardcsapatunk tizedik helye. A világbajnokságok története során még sohasem fordult elő, hogy a magyar csapat kiessen a legjobb 16 között. A malőr csak megerősítette azt a véleményt, hogy az athéni olimpia után visszavonult Ferjancsik Domonkos nagyon hiányzik az együttesből.

- Gondolta volna, hogy a Vasas versenyzői a budapesti birkózó-világbajnokságon jobban szerepelnek majd, mint a lipcsei vívóvébén? - kérdeztük a világbajnokságokról egy arany-, két ezüst- és egy bronzérmemmel rendelkező Ferjancsik Domonkost, aki 30 évesen jelenleg a Vasas SC klubigazgatója.
- Birkózásban két ezüstérmet szerereztünk, de számomra Deák Bárdos Misi és Virág Lajos második helye sem volt váratlan. Misi már régóta a súlycsoport egyik legjobbja, Lajosnak pedig nagyon jó éve volt, vagyis tőle is számíthattunk a dobogós helyezésre.

- No és a vívóktól? Mi a véleménye a kardcsapat szerepléséről?
- Lipcsében a Vasast két versenyző képviselte, éppen a férfi kardban, Nemcsik Zsolt és Lengyel Balázs. Szomorú vagyok, mert a csapat sajnos tagadhatatlanul nem úgy szerepelt, ahogy azt vártuk, de szerintem ebből még nem kell messzemenő következtetést levonni. Egyrészt azért, mert az olimpia utáni év igazából nem tekinthető mérvadónak, hiszen ilyenkor mindenki újabb négyéves ciklust nyit, és az újrakezdés sohasem könnyű feladat, ezt saját tapasztalatból mondhatom. Másrészt egy új csapattal, új felállással nehéz rögtön eredményt produkálni. A pekingi játékok még messze vannak, s meglátásom szerint semmiképpen sem olyan nagy a baj, mint ahogyan azt sokan most gondolják.

- Amikor az athéni olimpia után letette a kardot, azt mondta, hogy a döntése nem feltétlenül végleges, egyelőre időt ad magának, és majd elgondolkodik, beszáll-e újra. Most igazán időszerű a felvetés, mert általános a vélemény, miszerint nagyon hiányzik a csapatból.
- Nem mondom, hogy ezt nem esik jól hallani. Ám nem tartom valószínűnek a visszatérésemet.

- De nem is tartja kizártnak?
- Amikor úgy döntöttem, hogy abbahagyom a vívást, annak megvolt az oka. Úgy gondoltam, hogy a sportvezetői munkám mellett már nem tudnék minden idegszálammal a vívásra koncentrálni, és ez a helyzet most is. Athén óta számomra hihetetlenül gyorsan telt el az egy év, valószínűleg azért is, mert nagyon felpörgött az életem. A Vasas klubigazgatójaként rengeteget dolgozom, és nem fordult meg a fejemben, hogy visszatérjek a pástra. Ugyanakkor valami ahhoz fogható helyzetben vagyok, mint akinek van egy nagy szerelme, s bár az illető tudja, hogy az élet visszavonhatatlanul elsodorja tőle, a szakítás elkerülhetetlen, mégse tud szabadulni a gondolattól, hogy együtt milyen boldog lenne az életük. Szóval, iszonyatosan nehéz kimondani, hogy számomra a vívás nincs többé, de ha reálisan nézem a dolgokat, akkor tudom, hogy nincs esély a visszatérésemre.

- Még csak harmincéves, vagyis a kora nem lenne akadály.
- Az valóban nem, mert vannak ugyan tőlem nyolc-kilenc évvel fiatalabbak, akik ott álltak a vb-dobogón, ugyanakkor Pozdnyakov két évvel idősebb tőlem. Lipcsében gyakorlatilag egymaga nyerte meg a csapataranyat az oroszoknak, egyéniben második lett. Az olasz Tarantino pedig még nála is idősebb. De mint mondtam, nekem már más területen vannak feladataim, és a sportvezetés teljes embert kíván. Tizennégy szakosztály szakmai munkájáért felelek. Amíg versenyeztem, akkor is százszázalékos odafigyeléssel igyekeztem végezni a munkámat, és ezzel most is így vagyok.

Fábik Tibor

http://www.origo.hu/sport/egyeni/20050703ebbronzermes.html?pIdx=2