Egyelőre Ivanisevic nélkül a horvátok a DK-döntőben

Akár a házigazda Szlovákokra, a vendég horvátokra, vagy épp a Davis-kupa eddigi döntőire gondolunk, túlzás nélkül kijelenthető, hogy tenisztörténeti fináléval zárul a 2005-ös sorozat a hét végén Pozsonyban.

Talán csak a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) illetékesei nem dörzsölik a tenyerüket örömükben, mert "marketing szempontból" a helyszín és a két résztvevő sem a legideálisabb. A DK-döntő mindig hatalmas ünnepe, eseménye a sportágnak, az ITF-nek lehetőség a szponzorok kiszolgálására, kényeztetésére.

Könnyű belátni, hogy a támogató cégek képviselői szívesebben utaznának mondjuk Buenos Airesbe, a nyárba, egy Argentína-Oroszország vagy Argentína-Egyesült Államok fináléra, mint a téli Pozsonyba, a szlovák-horvát döntőre. Néhány hete Sanghajban az ATP Mesterek Kupáján a rendezők kompenzációt fizettek a jegytulajdonosoknak, mert a nyolcas elitből a végén már hatan hiányoztak.

A Davis-kupa-döntő azért más. Ez akkor is a DK-döntő, ha történetesen Szlovákia és Horvátország játssza Pozsonyban, egy mindössze négyezres csarnokban. Ez egyszerre esemény a világ sportjában, és nemzeti ügy a maga több mint száz éves múltjával. Nem véletlen, hogy kompenzáció helyett az amúgy sem olcsó belépők ára (három napra nyolcezer korona) a feketepiacon már az egekbe szökött, állítólag ezer eurót is megadnak egy jegyért a fanatikusok.

A Világcsoport tizenhatos mezőnyében egyik válogatott sem kiemeltként indult. A szlovákok március elején a három hónappal korábban DK-t nyert spanyolokat fogadták és kihasználták, hogy a címvédő tartalékos csapattal érkezett: már a második nap, a páros után eldőlt, hogy Hrbatyék jutnak tovább a nyolc közé.

A Davis-kupában csak 1994 óta szereplő szlovákok nem panaszkodhattak a szerencséjükre, az idén valamennyi meccsüket hazai pályán játszhatták, és a negyeddöntőben a Federerrel felálló Svájc helyett a helvéteket korábban elbúcsúztató Hollandokat fogadhatták júliusban. Újabb sima 4-1, és már készülhettek is az argentinok szeptemberi pozsonyi látogatására.

A dél-amerikaiaknál hiába szerepelt Coria, Nalbandian és Puerta, a szerény szlovákok megint viszonylag simán győztek. Döntőnek bizonyult, hogy a Beck, Mertinak kettős megőrizte 2005-ös veretlenségi sorozatát, míg a másik oldalon Coria játszmát sem tudott nyerni a gyors pályán az amúgy esélytelenebb hazaiak ellen.

Csehszlovákia még 1980-ban Prágában Lendl és Smid játékával nyert már Davis-kupát (az olaszokat 4:1-re verve a döntőben), de a szlovákok a '94-es bemutatkozás óta a negyeddöntőnél messzebb még nem jutottak. Igaz, tizenegy év alatt a legalsóbb osztályból, az Euro-afrikai zóna 3. csoportjából érkeztek a csúcs közelébe, ami gyakorlatilag példa nélküli.

Hasonló utat jártak be a horvátok is. Szenzációszámba menő bravúrral nyitottak: az Agassi, Roddick, Bryan fivérek alkotta amerikai válogatottat Los Angelesben verték 4-1-re. A találkozó hőse Ivan Ljubicic volt, aki mindhárom mérkőzésén győzött és ezt a bravúrt a folytatásban, már hazai pályán, Splitben előbb a románok, majd az elődöntőben az oroszok ellen is megismételte. A horvátok egyébként '93-ban az Euro-afrikai zóna 1. csoportjában mutatkoztak be a Davis-kupában, Zimbabwe ellen, de a Világcsoportban az idén élték túl először a negyeddöntőt.

Új név kerül tehát a Dwight Davis által 1899-ben felajánlott legendás "salátástálra". A csütörtöki sorsolás előtt sokan találgatták, vajon szerephez jut-e a múlt szombat óta a helyszínen készülő horvát csapatban a már visszavonult Goran Ivanisevic. Nos, egyelőre úgy tűnik nem, de senki nem lepődjön meg, ha a wimbledoni bajnok esetleg mégis pályára lép, mondjuk szombaton a párosban.

"Az elmúlt két hónapban napi két órát edzettem, erősíteni jártam és rengeteget futottam, de a legjobb az volt, hogy nem éreztem fájdalmat a vállamban. Készen állok a játékra, máskülönben nem lennék itt, mint a csapat negyedik tagja. Amúgy örülök, hogy nemsokára véget ér ez a Davis-kupa és nem kell többé tréningeznem" - mondta a horvátok élő legendája, aki szerint a DK-ban nincs barátság, de az fantasztikus, hogy két kis, szinte szomszédos ország játsza a döntőt.

Az egyéni, egymás elleni eredmények alapján (a két válogatott korábban még nem találkozott) a vendégek valamivel esélyesebbek, de a hazai pálya szlovákokat segítheti, igaz, a pályaborítás ezúttal nem lehet befolyásoló tényező. A Sibamac Aréna, Nemzeti Tenisz Centrum (északi szomszédainknak ilyen is van!) pályájáról a vendégek is elismerően nyilatkoztak, azt közepesen gyorsnak minősítették.

A csütörtöki sorsoláson eldőlt, hogy péntek délután 14 órától az első mérkőzést Beck játssza Ljubicic ellen, majd következik a Hrbaty-Ancic összecsapás. A szombati párosban a Beck, Mertinak kettős az Ancic, Ljubicic duóval találkozik, de a szereposztás itt még módosulhat.