Siklós Erik helyszíni tudósítása Melbourne-ből
A korábbi világelső Martina Hingis visszatérése tette emlékezetessé az Australian Open második napját. A Kassán született svájci utoljára 2002-ben játszott Melbourne-ben, akkor drámai mérkőzésen kapott ki a fináléban Jennifer Capriatitól, kedden könnyedén nyert az orosz Vera Zvonarjova ellen 6:1; 6:2-re.
A közönség hálás szeretettel tapsolta meg Hingis minden egyes megmozdulását, az ausztrálok élvezték a 65 perces előadást. A svájci visszapörgetve az idő kerekét úgy játszott, mint négy-öt éve, de ez a mai legjobbak ellen továbbra is kevésnek tűnik.
"Csodálatos volt besétálni az arénába, már az elmúlt napokban is, amikor a centerpályán gyakorolhattam. Sok játékos mondogatja, hogy ez egy lassú pálya, nem jó, de engem mindig elképesztő érzéssel tölt el, ha újra ráléphetek. Amikor edzettem, akkor üres volt a stadion, de éreztem az atmoszféráját, hogy ez egy Grand Slam-helyszín. Rengeteg emlék jött elő, jó volt visszagondolni rájuk."
Hingis azt is elárulta, használt az önbizalmának, hogy egy korábbi top 10-ben is megfordult játékost tudott legyőzni.
"Azt az eredmény ellenére nem mondanám, hogy könnyedén nyertem. Nagyon jól játszottam, nem igazán rontottam és betartottam a taktikát, azt csináltam, amit kellett. Ez volt eddig a legjobb mérkőzésem a visszatérésem óta. Talán az időjárás is segített, nem volt olyan kánikula, mint Gold Coaston. De az is fontosnak bizonyult, hogy jól sikerült a felkészülésem, amióta Sydneyben kikaptam, csak erre koncentráltam. Nagyon nem akartam az első fordulóban kikapni. Nem tudom, miért, vagy hogyan, de így érettebben, idősebben többet gondolok arra, mi történik, ha nyerek és mi lesz, ha veszítek. Fiatalon minden jött magától, tudtam, mit kell tennem a pályán, hogy jól menjen a játék. Nagyon örülök a győzelemnek, és remélhetőleg minden nappal jobban megy majd a játék a folytatásban, mert nehéz a sorsolásom." - nyilatkozta a játékos.
Nem sokat láthatott Hingis visszatéréséből Czink Melinda, bár lenne mit tanulnia a floridai lakosként egyelőre még magyar színekben versenyző lánynak. Czink nem panaszkodhatott a szerencséjére, mert a selejtezőből érkezett kínai Juan ideális ellenfélnek tűnt és a látottak alapján sem mondható, hogy a verhetetlen kategóriába tartozik.
Az ázsiai egyetlen komoly fegyvere a viszonylagos labdabiztonsága, ami természetesen jó lábmunkát is feltételez. Czink hiába irányított és próbált agresszívan teniszezni, a 37 ki nem kényszerített hiba ezen a szinten nem fér bele, gyakorlatilag önmagát verte meg.
Az első játszmában kétszer még visszanyerte az elvesztett adogatójátékot, de 4:4 után újra nem jelentett előnyt, hogy ő szerválhatott. A második szett még simábbra sikerült, a kínai egy óra 17 perc alatt 6:4; 6:2-re nyert. Czink remélhetőleg a világból azért nem futott ki a vereséget követően, de a sajtóközpontot, az interjúszobát messze elkerülte.
Az esti program előtt a Rod Laver Arenával szemben a piknikezők és a sörivók paradicsomában, a zöldben, az alkalmi színpadon az ausztrálok egykori wimbledoni bajnoka Pat Cash zenélt a rockbandájával. A gitárjátékát hallgatva könnyen megállapítható volt, ezt csak inkább szereti és jól tette, hogy fiatalon az ütőt választotta.
A center zárómérkőzésén a francia Sebastien Grosjean és az ausztrál Mark Philippoussis találkozott. Egy-két éve kettejük mérkőzése akár elődöntő vagy döntő is lehetett volna egy Grand Slamen. Az ausztrál viszont sérülések miatt hátrébbcsúszott a világranglistán, csak szabadkártyával tudott indulni az Openen. A várt csata elmaradt, a melbourne-i nem játszott ugyan rosszul, de a fontos pontok rendre Grosjeané lettek, a francia nyer is 6:4; 6:2; 6:3-ra.
A nap tizedik ötjátszmás ütközetét a kilencedik kiemelt chilei Fernando González játszotta az amerikai Aley Bogomolovval és a dél-amerikai hiába egyenlített vert helyzetből, mint a nap folyamán korábban Hewitt, Hrbaty, Coria, Davigyenko és Kiefer, ő nem tudta feltenni az i-re a pontot és hozni az ötödik játszmát, így Bogomolov örülhetett a végén.
