Federer: félúton Sampras rekordja felé

Az utolsó tizenegy Grand Slam-viadalból hetet megnyert, mégsem lehet maradéktalanul elégedett Roger Federer. A vasárnap befejeződött melbourne-i ausztrál nyílt teniszbajnokság egyesének svájci győztese gőzerővel készül arra, hogy életében először megnyerje a Roland Garrost is. Ám azt mondja: amíg Wimbledonban ő a király, nem bánja, ha nem sikerül salakon is a csúcsra érnie.

Siklós Erik helyszíni tudósítása Melbourne-ből

Amikor Federer vasárnap este a Rod Laver Arenában átvette a Norman Brooks Challenge-kupát a stadion névadójától, és a szokásos bajnoki beszédbe kezdett volna, csak állt a mikrofon mögött, nem tudta, mit mondjon. Elbizonytalanodott, majd sírni kezdett. "Azt hiszem, most jön ki minden. Már volt néhány nehéz beszédem, de ez igazán embert próbáló" - mondta, miközben megfordult, megölelte az élő legendát, a "legnagyobbat", Rod Lavert.

Később az interjúszobában már felszabadultan nyilatkozott a Marcos Bagdatisz elleni mérkőzésről, a mögötte álló két hétről, illetve a jövőről.

"Nagyon idegesen készültem a döntőre. Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen hihetetlenül feszült egy meccs előtt. Az elejétől kezdve óriási favoritként emlegettek, ha veszítek, az hatalmas meglepetés. Bagdatisz pedig akkora támogatást kapott a sajtótól, segítséget a szurkolóktól, hogy az lett volna az igazi, tökéletes befejezése a történetnek, ha megnyeri a versenyt. Aztán a hosszú várakozás sem tett jót. Ezek miatt volt ez mentálisan nagyon nehéz küzdelem."

"Sokszor megfordult a fejemben mérkőzés közben, hogy kikaphatok. Másfél szetten át szenvedtem, hogy hozzam az adogatójátékaimat. Őrülten izzadtam, mert annyira kellett harcolnom, hogy versenyben maradjak. Azt mondtam magamnak, ha ez így folytatódik, el is veszíthetem, vagy csak a csoda menthet meg. Talán kicsit passzívan teniszeztem az elején, de az biztos, ő remekül játszott, nem hagyott kibontakozni. Megérdemelte az első játszmát, meglepően biztos volt a fonákja, s alig hibázott adogatásfogadásból. Hála istennek a második szettben nem maradtam le behozhatatlanul, de ehhez ő is kellett. Ez volt a mérkőzés fordulópontja, a kulcsa. Aztán a játszma elvesztése csalódottá tette, és kicsit el is fáradt."

"Az első három fordulóban nagyszerűen ment a játék, de a Haas elleni mérkőzésen a harmadik játszmától egy kicsit szenvedés lett minden. Ha Tommy ellen könnyebben győzök, valószínűleg az egész verseny egyszerűbb lett volna. Fizikálisan is elfáradtam a nehéz meccsek alatt. Szóval ez egy más Grand Slam-siker volt, talán ezért lett a vége annyira érzelemdús. Azt azért nem mondanám, hogy ez volt a legnehezebb Grand Slam-győzelmem. Elég csak a tavalyi US Openre emlékezni, ahol Agassi ellen sem álltam jól. Ami még nehézzé tette a mostani versenyt, állandóan hajnali négykor kerültem ágyba, rendre délben, délután kettőkor ébredtem. Így nem sok mindenre maradt időm, ráadásul igyekeztem takarékoskodni az energiámmal."

"Az idei Roland Garrosra szeretnék még jobban felkészülni, mint a tavalyira. Nem változtatok a bevált programomon, úgy érzem, tavaly is a megfelelő úton jártam Párizs előtt. Talán csak nem teniszeztem olyan jól, ahogy szerettem volna. A Rafael Nadal elleni meccsem volt a legrosszabb elődöntőm, amit valaha is játszottam. De megérdemelte a sikert, azon a napon jobb volt. Sőt tavaly a legjobb játékos volt salakon. Remélem, felépül, ott lesz az idén is és játszhatok vele újra.

A többi Grand Slamen már mindegyiken legalább kétszer nyertem. Ez persze növeli a terhet a vállamon Párizsban. De mit tehetek? Tisztában vagyok a fontosságával, azzal, mit jelentene a pályafutásomban, de Wimbledon az enyém. Amíg ott győzök, és a Roland Garroson nem, megmarad a boldogságom. Tehát ez nem probléma, de ezzel együtt adok magamnak esélyt salakon."

"A mostani diadallal a Grand Slam-örökranglistán megelőztem Edberget és Beckert, de ettől még ők maradnak az én hőseim. Valahányszor jól megy a játék, magam is elámulok, mire vagyok képes. A kiegyensúlyozottságom is elégedetté tesz, az utolsó 11 Grand Slamból hetet megnyertem. Ez hihetetlen! Megpróbálom tartani a tempót, egészséges maradni és tovább élvezni az egészet. Azt hiszem, ez az alapja a jó játékomnak, hogy élvezem, amit csinálok.

Nem azért teniszezem, hogy egyszer rólam is stadiont nevezzenek el. Ráadásul svájciként erre nincs is esélyem egy Grand Slam-helyszínen, de nem volna rossz egyszer megélni" - vallotta be mosolyogva Roger Federer.